Dragonforce - The Power Within (2012, Roadrunner)

A Dragonforce-t szinte minden metalos ismeri, megítélésük azonban erősen kérdőjeles. Az egyik tábor isteníti őket, mondván, náluk gyorsabban senki nem játszik melodikus metalt, a másik térfélen elhelyezkedők viszont állítják, ezek a fickók gúnyt űznek a klasszikus power/speed muzsikából, eszetlen virgákkal pakolva tele a zenét. Mindkét oldalnak van valamennyi igazsága, ugyanakkor én úgy gondolom, hogy a Dragonforce nélkül jóval szegényebb lenne a metal színtér. A tavaly énekescserét levezényelt angol brigád legfrissebb albumával foglalkozunk alant.

Volt egyszer 2011 part IV. - Artas, Five Finger Death Punch

Folytatván a tavalyi albumokat bemutató sorozatomat, ma ismét két lemezt hoztam nektek - az egyik csapat a világhírnév felé tör öles léptekkel, míg a másik épp megvetni készül a lábát az európai másodvonalban. Ami összeköti ezt a két bandát, az az, hogy mindketten minőségi lemezeket tettek le tavaly az asztalra. Hajtás után kifejtem álláspontom az American Capitalist-ról és a Riotology-ról.

Interjú : Ask For More zenekar

Már több ízben is előfordult az interjúkészítés általam, és ez már csak megint egy újabb lesz. Mint ahogy már tapasztalhattátok, sok zenekar ügyködik hazánkban, őket próbáljuk megismertetni az emberekkel.
A kérdésekre az Ask For More zenekar basszusgitárosa és énekese, Schnieder Márk válaszolt.

Volt egyszer 2011, part III. - Anthrax

Anthrax - Worship Music (2011, Megaforce/Nuclear Blast)

Nagyon kevés album születik meg olyan nehezen, annyi viszontagság árán, mint az Anthrax friss korongja. Akár a zenetöri rovatunk keretein belül is írhatnám ezt a recenziót, hiszen nem kisebb dologra kell vállalkoznom a WM kapcsán, minthogy bemutatom a New York-i zenekar legutóbbi periódusát, mely kevés híján a banda feloszlásához vezetett. Elég eseménydús volt az Anthrax elmúlt nyolc-kilenc éve, ugyanis a legutóbbi, 2003-as keltezésű, még az ex-Armored Saint-dalnok John Bush által felénekelt We've Come For You All, és a tavalyi Worship Music között, melyen viszont már a klasszikus éra frontembere, Joey Belladonna hallható, énekesek sora fordult meg a gárdában. Adódik a kérdés - mi az isten történt itt?

Interjú: gRain (Korn tribute band)

Újabb tribute zenekarral való interjút hoztam, már láthattátok nem is régen, hogy a Crew From Hellel készített is kikerült. Mivel főleg ilyen körökben mozgok, így most ahhoz hasonlóan egy újabb tribute-tel folytatottat teszek ki.

A gRain gitárosa, Boba válaszolt a kérdéseimre.

Lamb Of God - Resolution (2012, Epic)

A Lamb Of God neve már eleve garancia a minőségre - mondom ezt úgy, hogy sosem voltam megveszekedett rajongójuk, de amióta csak ismerem őket (2004, Ashes Of The Wake lemez, a nagykiadós bemutatkozásuk), nem adtak ki gyenge lemezt. Még Burn The Priestként kezdtek, aztán a 2000-ben megjelent New American Gospel volt az első, már az új néven kiadott anyag. Az ezt követő As The Palaces Burn óriási előrelépés a debüthöz képest, nem véletlenül csapott le rájuk egy multikiadó, a Sony szárnyai alá tartozó Epic. A 2006-os Sacrament, de még inkább a három évvel későbbi Wrath az adott év csúcsteljesítményei közé tartozott a groove-os brutalizátoroktól, hogy aztán az idén tavasszal kijött friss anyag, a Resolution nem csak hogy illeszkedjen a sorba, de merőben más arcait is láttatni engedje a richmondi srácoknak - megmaradt a keménység, de a muzsika még dallamosabb, változatosabb lett. Hajtás után részletek...

Volt egyszer 2011, part II. - Evergrey, Mercenary, The Embodied

A legutóbbi héten elkezdett "múltidéző" sorozatomat folytatva, ma is három lemezt hoztam nektek, felsorakozik a svéd prog/power bánatmetal Evergrey, a megfogyatkozott dán Mercenary, valamint a magyar származású dobossal kiálló, saját bevallásuk szerint a heavy és a death metalt egyesítő műfajban alkotó, szintén svéd The Embodied is.

Interjú: Crew From Hell (Pantera tribute band)

Ugyebár sok zenekar nem teheti meg, hogy kis hazánkban koncertezzen, és ezért - valamint a példaképek felé irányuló tiszteletadásképpen - sokan alakítanak cover zenekarokat, úgynevezett tribute-öket. A blogon az első megjelenő interjúban pedig egy hazai Pantera tribute zenekar, a Crew From Hell basszusgitárosa, Rusty fog válaszolni.

Sanctuary - Refuge Denied/Into The Mirror Black (1987/89, Epic)

L

Szinte mindenki ismeri a Nevermore zenekart napjainkra, mivel - bár napjainkban szünetel - soraiban üdvözölhetünk egy magyar gitárost is, Vörös Attilát, aki a hazai tudatba is kicsit behozta tagságával a zenekart.

Na de ki tudja igazából, hogy minek a poraiból született meg a Nevermore?

Az a zenekar nem más volt, mint a Sanctuary, mely két évvel ezelőtt újra is alakult, tagjai pedig az új lemezen dolgoznak, bár sajnos már Jeff Loomis gitáros nélkül.

Volt egyszer 2011, part I. - Trivium, Darkest Hour, The Unguided

Pokoli egy dolog, ha az embernek felhalmozódnak a restanciái. Tavaly rengeteg olyan lemez jött ki, amiről írni szerettem volna, mert tetszettek/jók lettek/fontos előadók lemezei, de végül mégsem tettem. Viszont most, hogy már 2012 van, értelmetlen dolognak tartanám, ha ezeknek az albumoknak egész kritikát szentelnénk, miközben a friss termés meg csak érkezik a nyakunkra. Így hát sűríteni fogom a dolgot, és egy-egy alkalommal három tavalyi lemezt fogok bemutatni. Mai három fellépőnk a The Unguided, a Darkest Hour és végül, headliner pozícióban a Trivium 2011-es eresztése!

Babylon - Fény EP (2008, Babylon)

L

Ebben a bejegyzésben egy olyan pesti zenekarról és legsikeresebb kislemezéről mesélek, melyet lehet sokan ismertek, de sajnos (vagy nem sajnos?) nem volt hosszú életű pályája, viszont annál nagyobb alapokat készített elő a zenei pályán mostanra igen ügyesen mozgó fiataloknak, mivel tudtommal mindenkinek lett új zenekara, köztük a Leander és az alterDistrict is.

The Haunted - Unseen (2011, Century Media)

Bár szeretem a thrash metalt (az amerikai színteret talán jobban az európainál), a The Haunted és köztem eddig nem köttetett szoros barátság. A klipes nótákkal nagyjából tisztában voltam, de ebben ki is merült a dolog. Aztán a tavalyi Szigetes bulijuk, melyet totálisan másnaposan (meg kicsit még/már részegen is, de hát mi a faszomról szól a Sziget Fesztivál, mint hogy iszunk-hányunk-belefekszünk, nem?) tekintettem meg, egy csapásra felkeltette az érdeklődésemet, és közelebb merészkedtem. Peter Dolving énekes félelmetesen jól vezényelte le a bulit, a húrosok is jól kenték, a dobos pedig nagyot melózott az alapcájgon. Utólag utánanézve a setlist is kibaszott bivaly volt, vegyesen szemezgetve az új lemez és a régi klasszikusok közül. Ezek után persze óhatatlan volt a közelebbi ismerkedés az Unseennel. Hajtás után megtudod, mire jutottam.

Változások

Üdvözlet a népeknek!

Indulása után nem sokkal alapjaiban változik meg a blog felépítése. Változik a design, és több okból is változik a név, hiszen már nem csak lemezkritikák fognak itt szerepelni, hanem egyéb témájú cikkek is, és nem is csak az enyémek.

Hogy őszinte legyek, meg sem fordult a fejemben az induláskor, hogy valaha is kooperálni fogok valakivel, úgy gondoltam, ez a blog egyedül a saját gyerekem lesz. De aztán Lili a Leanderes kritikájával elég rendesen felkavarta az állóvizet. Nemcsak hogy nagyon jó stílusban ír, de azóta egy csomó olyan ötlettel állt elő, amelyekre én sosem gondoltam volna, pedig kézenfekvő és hasznos dolgok. A lelkesedése átragadt rám is, így hát megkérdeztem, volna-e kedve társszerkesztőként csatlakozni hozzám. És volt... :)

Innentől át is adnám neki a szót. :)

BB

Sziasztok!

Először is, hogy ne legyek bunkó, bemutatkozok. Lilinek hívnak, és amint láthattátok, mostantól én is segédkezek a blog bejegyzéseinek szaporításában BB mellett. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget (igen, azért is megköszönöm) még egyszer! :)
Nem tudom, hogy mit kéne még írni bemutatkozáshoz. Gitáros vagyok két zenekarban, kedvenceim közé tartozik a Metallica, a Machine Head, a Scar Symmetry és még sokan mások. Remélem tetszeni fognak az én bejegyzéseim is nektek!

Lili