„A Subscribe számunkra a zene szeretetéről szól” – interjú a Subscribe zenekarral

Pintér Niki

Itthon mindent elértek, amit ezen a pályán el lehet érni: modern rock kategóriában Fonogram-díj, MAHASZ-lista első helyezés, nagyszabású koncert-est a MÜPA-ban, fellépés a „nagyok” előtt. Az 1999 óta aktívan tevékenykedő csapatot mostanra számos külföldi országban elismerik, de az itthoni rajongókra is ugyanúgy számíthatnak.

Az idei év általam talán leginkább várt Roxxy-s koncertjén, Tatabányán a Csakazértissel, az Idoruval, az Insane-nel és a Leander Risinggel karöltve koncertezett együtt a Subscribe. A két frontemberrel, Csongor Bálinttal és Tilk Mátéval beszélgettünk arról, milyen körülmények között született meg az immáron már nemzetközileg is (el)ismert nagy sikerű Bookmarks lemez, milyen változások történtek a bandával az utóbbi időben. Az interjúban kitértünk a side-projektre, a Rage Against The Machine tribute zenekarra, valamint az is kiderül, hogy miben rejlik az együttes sikere, valamint mik a tervek, ami a Subscribe jövőjét illeti.

Mi a benyomásotok a turné többi együtteséről? Bírjátok őket?

Bálint: Az Insane-nel annyira régóta vagyunk barátok, hogy kvázi együtt kezdtük 97-98’ környékén, együtt zenéltünk budapesti gimnáziumi underground zenekarokként. Abból a felállásból már csak Érsek Gabi, a dobos van, de a többiekkel is tartjuk a kapcsolatot, régi cimborák. Leandert szintén régóta ismerjük, még a Pantera Tribute Bandből, én konkrétan családon keresztül ismertem meg. Főleg zenészkörből ismerjük egymást. Jó benyomásunk van minden zenekarról - a koncerteken remek a hangulat, jók az élőszámok, az emberek jól érzik. A Csakazértissel kapcsolatban egyelőre nem tudok nyilatkozni, mert most először zenélünk velük, de elöljáróban is csak jókat tudok mondani!

A fellépők sorrendje nem volt feltüntetve a koncertleírásnál. Volt ebből ellentét köztetek, hogy melyik együttes lépjen fel elsőként, a Leander vagy a Subscribe?

Máté: Ez a két zenekar közös turnéja. Direkt úgy van kiírva mindenhol, hogy Leander vagy Subscribe - Subscribe vagy Leander. Általában előre eldől, hogy ki játszik.

Bálint: Igazából mindenki előbb szeretne játszani. Ezt nem úgy kell érteni, hogy „ki játszik a fő időpontban”, hanem hogy „ki játszik előbb”, és így sokkal jobb a móka! Most épp mi lépünk fel a Leander előtt, eddig két alkalommal játszottunk először, úgyhogy jól megnézzük őket! (mosolyog)

Jártatok korábban énektanárhoz, képeztétek a hangotokat?

Máté: Igazából egyikünk se járt az elején énektanárhoz, én legalább is a magam nevében beszélve nem jártam sehova. Abszolút autodidakta módon kezdtem el az egészet, aztán együtt elkezdtünk járni Bálinttal tanulni, voltak közös óráink.

Mondhatni középiskolából ismeritek egymást?

Bálint: Mi a zenekaron keresztül ismertük meg egymást Mátéval.

Máté: Az se igaz, mert én Tamáson keresztül ismertem meg Bálintot. (mosolyog)

Bálint: Igen, ők akkor már együtt játszottak a THC nevű bandában, nekem pedig volt egy másik zenekarom. Nyaranta találkoztam velük itt-ott a városban, bulikban, úgyhogy innen ismertük meg egymást. Én személy szerint sok-sok énektanárhoz jártam kevés ideig, de egyik sem fogott meg igazán - Mátéval is jártunk közösen -, és most lassan egy éve járok tanárhoz, akire végre azt tudom mondani, hogy „Hú, nagyon jó ez a technika, amit tanít!”. Jelenleg most érzem azt, hogy megtaláltam „a tanáromat” és hogy ezt mennyire fontos csinálni… sőt olyannyira, hogy én is tanítok, és szintén rengeteget tanulok…

Pont erre vonatkozik a következő kérdés…

Bálint: Igen, én is tanítok. A technikát, amit tőle vettem át, azt próbálom én is továbbadni. Nagyon hálás vagyok neki ezért, tényleg sokat segít.

A rajongók biztosan örülnek, hogy tulajdonképpen hozzád járhatnak tanulni.

Bálint: Próbálom elválasztani a két dolgot, hogy elsősorban ne azért jöjjenek, merthogy a „Subscribe-Bálinttal lehet találkozni” - ez utóbbi általában csak a 20%, a maradék 80% tényleg azért jön, mert énekelni szeretne, és szakmailag tisztában akar lenni a dolgokkal, nem pedig azért, mert „Subscribe”. Ami tök jó, hogy van pár ügyes tanítvány, akivel tényleg lehet tanulni és haladni. Persze volt olyan is, aki azért jött, mert találkozni akart, de nyilván ez a réteg egy idő után lemorzsolódik, de természetesen bárkit szeretettel várok az órákra!

Úgy tudjuk, Reich Tominak nemrég született babája (…)

Bálint: Mi is úgy tudjuk! (mosolyog)

Máté: Már találkoztunk is vele!

Bálint: Én például pont tegnap vigyáztam rá picit.

Tominak nehéz összeegyeztetni a családi életet a zenéléssel?

Máté: Igazából annyira szabadúszó, hogy nem nagy dolog neki. Természetesen hatalmas felelősség és hatalmas energiaráfordítás, főleg így, amikor hétvégén elmegyünk koncertezni, ő pedig megérkezik hajnalban  - ilyenkor úgymond egy teljes este kimarad neki abban, hogy tudjon segíteni a barátnőjének. De például volt olyan, hogy az első éjszaka után - akkor már gyerekesen - elmondta, hogy másnaposan bizony nagyon nehéz a gyerekkel lenni… Először nem nagyon tudta hova tenni a helyzetet.

Bálint: Nem is a zenélésből veszi el az energiát, nem is a zenélést nehéz összeegyeztetni, hanem egyáltalán a hétköznapi életét - és nem a munkája miatt, mert amúgy meg hétköznap otthon dolgozik. Ez egy hirtelen váltás volt mindkettőjüknek - ők egy fiatal pár, akiknek ez nyilván nagy változás az életében, ugyanakkor nagyon jól megbirkóznak vele, és rengeteg barátjuk van, akik segítenek nekik mindebben.

Ezek szerint Ti is.

Bálint: Abszolút, ő egy közös gyerek! Itt mindenki a keresztapja, meg a nagybátyja. (mosolyog)

Máté: Hát meg főleg, hogy ő az első Subi-baba, ami nagyon nagy dolog, és így mi is rájöttünk, hogy hú basszus, lassan mi is felnőttünk…

Bálint: Igen, ez az egész társaság, a zenekar és a családtagok, barátok, nagyon szoros a kapocs köztünk, ez egy nagyon összetartó csapat, olyanok vagyunk, mint egy nagy család, szülőket, testvéreket, közeli barátokat beleértve, úgyhogy tényleg ez a kis jövevény egy újabb tagja lett ennek a csodálatos családnak! (mosolyog)

Máté: Már előre félünk, hogy mi lesz belőle…

Biztos, hogy jó zenéket fog hallgatni.

Máté: Az biztos, már most vannak kedvencei!

Bálint: Nyilván még most kétóránként etetni kell éjszaka is, Tamásé az éjjel két órás időpont, olyankor Zsófi alszik és akkor Subscribe-ot vagy Down-t is szokott hallgatni...
Máté: Van egy kedvenc altató dala, nem tudom pontosan, de van egy dal, amire mindig megnyugszik, múltkor mutatták, abszolút egy akusztik-gitár-ének ...

Bálint: Nem Ben Howard?

Máté: Lehetséges…

Azért az már komoly…

Máté: Igen, de igazából az a furcsa, hogy amikor még Zsófi hasában volt, akkor hallgattatott vele nagyon sok zenét és ténylegesen felismeri már most azokat a dalokat, és arra fel is veszi a fejét és megnyugszik.

Személy szerint mit jelent számotokra legutóbbi lemezetek címe - Bookmarks?

Máté: Ez egy hosszú történet…(mosolyog)

Bálint: Elmesélem, mert tulajdonképpen az én agyam szüleménye volt. Az utóbbi években egymást érték a változások a zenekar életében, főleg a „Nő” állt a középpontban. Volt, aki elveszítette az édesanyját, voltak szakítások. Ez eddig nem volt jellemző ránk, eddig nem voltak nő-központú szövegeink, mindig valami kitalált sci-fi sztori, vagy valami faszság volt, akár drogos élmények - általában ilyen problémákat dolgoztak fel a szövegek. Ennél a lemeznél jutottunk el erre a pontra, ezek voltak az első olyan mérföldkövek az életünkben, amikről úgy gondoltam, mindenkiről születhetne egy dal. Amikor megvoltak a számok, mindenkiről született egy szöveg. Így ez mindannyiunknak egy fejezete a közös életünkből, a közös könyvünkből, ezért is lett a cím Bookmarks. Mindenkiről szól egy fejezet, egy dal. Van, akiről több is. Szerintem ez az eddigi a legszemélyesebb lemezünk, és pont ezért nem is annyira pörgős, hanem a lemez fele melankolikus, a másik fele pedig pörgősebb lett - ez egy olyan téma, ami arról szól, hogy felnőttünk és olyan dolgokról éneklünk, amik tényleg megérintettek. Ezek a dolgok mind hatással voltak az életünkre, egymás életére.

Olyan kritikákat lehetett olvasni a lemezzel kapcsolatban, hogy a Bookmarks nem egy összetett album lett, hanem kicsit pörögtök a keményebb és a lágyabb vonalak között, mintha valahogy nem találtátok meg az egyensúlyt. Mi a véleményetek erről?

Máté: Tulajdonképpen erről szól a Subscribe, az hogy nincsen egyfajta stílus, nincs egyfajta vonulat, hanem van egy ilyen annyira egybeolvadó „katyvasz”, amiből aztán kialakul egy Subscribe-hangzás, kialakul egy Subscribe-nóta.

Bálint: Szerintem meg pont ennél a lemeznél találtuk meg a harmóniát.
Máté: Ezen vannak leginkább összepasszintva a nóták, főleg abból kifolyólag, hogy ez az első album, ami nem mindenféle időszakból ölel föl különböző témákat, hanem a dalok pár hónappal a felvétel előtt íródtak meg.

Subscribe (b-j): Anga-Kis Miklós basszer, Tilk Máté énekes, Rékasi Attila
dobos, Csongor Bálint énekes, Horváth Attish gitáros, Reich Tamás
gitáros. Külön képen: Cséry Zoltán billentyűs

Konkrétan két hónapotok volt rá, hogy felvegyétek a lemezt?

Bálint: Igen, onnantól, hogy megszületett a nóta és felvettük összesen három hónap telt el. Igazából az első két hónap semmivel. Nem tudtunk egyről a kettőre jutni, és akkor összeköltöztünk Attish-hoz egy hétre, és ez alatt az idő alatt sikerült a számok 70%-át megírni, majd utána egy hónapra elvonultunk a stúdióba, ahol elkezdtük felvenni a számokat, és akkor Mátéval ott ugrottunk neki a szövegeknek. Ott született meg minden egy hónap alatt úgy, hogy gyakorlatilag össze voltunk zárva. Én például csak egyszer vagy kétszer mentem haza az egy hónap alatt…

Ha már itt tartunk, megkérdezném mi a titkotok, hogy nem mentek egymás agyára? Rengeteg közös turnétok, közös fellépésetek van együtt…

Máté: Ez olyan, mint egy rossz házasság, csak hatan vagyunk benne! (mosolyog)

Bálint: A barátság az első mindenek előtt, és azután jön csak a zenekar. Volt egy szünetünk is most tavasszal, ami ezért is volt, hogy kicsikét visszavegyünk a tempóból és csak egymással foglalkozzunk. Csomószor volt olyan, hogy lementünk a próbaterembe. Nem zenéltünk, csak vettünk piát, vagy éppen lementünk a Duna partra és együtt lógtunk csak úgy, három-négy órát.

Azon kívül, hogy koncerten egymáshoz vagytok kötve, vannak közös programjaitok?

Máté: Alapból, hogyha nincsen koncert, akkor is együtt megyünk el valahova. Konkrétan tényleg a leges-legszorosabb barátok vagyunk.

Bálint: Én azt hiszem, hogy ez adja a zenekar legfőbb esszenciáját…

Máté: Ez az, ami lejön a színpadról szerintem, hogy együtt vagyunk, mosolygunk egymásra, megvan a csomó hülye belső kis poénunk, és tényleg mindig csak azt lehet látni, hogy egyfolytában mosolygunk a színpadon…

Új dalotok címe „n tart a végtelenbe”. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogyan született meg a dal, mi is a mondanivalója?

Bálint: Jogos a kérdés. (mosolyog) Nekem volt egy projektem Dj Titusszal, aki a Belga zeneszerzője és DJ-je. Chip Chip Chokaz néven futott ez a lemez, egybites hangokból készültek a számok, csipegős hangokból állt az egész. Egy eléggé kísérleti jellegű lemez volt, mindegyik számot más-más énekelt el. Például a 30Y-ból, a Kispálból, a Kaukázusból, a Hobóból, és többek között én is. Oda írtam ezt a nótát, a szöveget legalábbis. A dal „Tyúkmellbimbó” címen szerepelt még, és utána Miklós rátalált a nótára, mondta, hogy „Tök jó, tetszik, csinálj belőle egy Subscribe-számot!”, és akkor hozzáírtuk a szöveghez, átalakítottunk, a dallam maradt, írtunk hozzá egy Subscribe-zenét, és így született meg a dal.

Máté: Az apropója pedig az volt, hogy most jött a turné, fél évig nem koncerteztünk, tulajdonképpen csak a nyári fesztiválszezont játszottuk ki, és valami újdonságot szerettünk volna belevinni ebbe, hogy akkor nemcsak újra eljövünk, nem játsszuk ugyanazokat a dalokat, amik a Bookmarks-on szerepelnek, hanem így most lesz végre egy újdonság, amit lehet hallgatni és várni.

Bálint: Ha a Subscribe-hoz íródott volna a dal, akkor valószínűleg nem ilyen lett volna a szöveg - sőt ez biztos, de ez egy már egy megírt feldolgozás, egy saját számomnak a feldolgozása, ami biztos nem ilyen lett volna. Ugyanakkor szerintem jó hogy így alakult… Hogy miről szól a szám, az igazából egy találós kérdés. Kétsoronként találós kérdések vannak, amire, hogyha megtudod a választ, akkor rájössz miről szól a szöveg - most nem akarom elmondani, akikkel személyesen beszélek és aki nagyon nem érti, vagy izgatja, annak elmondom, de nem olyan nehéz rájönni -, igazából egy ilyen szexuális aberráció az egész, egy vicc-szöveg.

Máté: Ez kábé ugyanaz, mint amikor egy viccet nem ért valaki, ez nekünk a belső kommunikációnk, félszavakból megértjük egymást így a társaságon belül. Amikor Bálint megmutatta a szöveget, akkor már röhögtem, tudtam miről van szó, és egyből tudtam hozni egy olyan sort, egy olyan témát, ami abszolút beleillik a dalba.

Bálint: Van benne egy üvöltős rész, amit Máté írt hozzá, nem is kellett elmondanom, már akkor tudta miről van szó. Mondtam neki, hogy „Figyelj, tudod miről van szó, írjál valamit”, és másnap megmutatta, „Hát nem biztos, hogy ez jó”, én meg elolvastam, és mondtam, hogy „Dehogynem, pont erre gondoltam, pont erről szól a nóta!”, - úgyhogy maga a dal találós kérdések összessége, amit tulajdonképpen össze lehet rakni.

Bálint, téged gyakran kérnek fel közös projektekre?

Bálint: Igen, most például Lukács Peti a Bikiniből kért fel egy közös együttműködésre, úgyhogy hál’istennek ez tényleg gyakran előfordul.

A sokak által kedvelt Álomtégla című dal eredetileg valóban egy Napra feldolgozás volt?

Máté: Először egy ötlet volt, hogy dolgozzunk fel belőle egy részletet. Volt egy kiinduló darabja, abból indult ki az egész nóta, és úgy ahogy volt abból az egészet „kikukáztuk”.

Bálint: Eredetileg írtunk egy saját verzét, és volt egy Napra feldolgozás refrén, meg még egy téma stb. Erre kellett egy verzió, amit mi írtunk, illetve volt nekem egy versem, amit eredetileg a barátnőmhöz írtam, ami pont illett a verzére. Megénekeltem rá, de semmi köze nem volt a többi szöveghez, és akkor a többiek mondták, hogy „Ez tök jó, ebből csináljunk egy külön számot!”, és akkor végül ebből lett egy teljes saját Subi-szám. A Naprához így nincsen köze, csak egy feldolgozásból indultunk ki, ami végül elmaradt.

Az Óriás együttes énekese, Egyedi Péter segített a dal megírásában?

Bálint: A refrén szövegénél elakadtam - angolul megvolt már a szöveg és nem tudtam úgy átkölteni magyarra, hogy jó legyen. Így felhívtam Petit, hogy „Segíts már, ezt meg kéne írni, itt a szöveg”, amit nem mondtam meg, hogy miről szól csak átküldtem neki, ő meg egyből rájött miről szól a szöveg, majd öt perc múlva visszahívott és küldött háromféle verziót a refrénre. Ebből a három verzióból összemixeltük, ami a legjobb, tulajdonképpen ennyiből járult hozzá a refrénhez.

Szándékosan lett ez az egyetlen magyar nyelvű dal az albumotokon?

Máté: Ez így alakult. Előre koncepciókba nem gondolkozunk ez mindig csak úgy alakul - a kettes lemezen is volt két magyar betétdal.

Bálint: Először viccnek indult.

Máté: Viccnek indult, de ahogy a próbán eljátszottuk rájöttünk, hogy jó, ha így marad. Volt még egy csomó ugyanilyen viccnek induló dolog, de ami ténylegesen megállja a helyét és egy jó zenei tréfa, és amit jónak látunk, az utána bennmarad.

Bálint: Azért tegyük hozzá, hogy nem tréfa, mert hozzá íródott az angol szöveg, ami komoly téma volt.

Máté: Abszolút érzelmet kapott.

Bálint: Először valóban viccnek indult, aztán komoly köntösbe lett öltöztetve. Itt szerintem azért lett magyarul, mert az az Icipici ház is magyarul volt eredetileg, illetve nekem volt ez a versem, és akkor úgy döntöttünk, legyen magyarul. Megvolt angol nyelven is, de aztán felvetődött közöttünk, hogy lássuk meg, hogy hangzik jobban. Nekem először nem tetszett magyarul, mondtam, hogy nekem ez idegen, a többieknek viszont bejött, utólag végül is úgy gondolom, jól döntöttek.

Nem kaptok kritikát azért, mert a legtöbb dalotok angolul íródik?

Bálint: Több kritikát kaptunk azért az elején, hogy miért van magyarul, de mostanra két táborra szakadt a közönség. Az egyik tábor nagyon örül neki, és magyarul szeretné, a másik inkább angolul, mi meg inkább az arany középutat választjuk. Biztos, hogy lesz még magyar számunk, de ugyanúgy angol is. Tehát nem lesz csak ez, vagy csak az.

Máté: Fennáll a dolog, hogy mi még valamennyire bízunk abban, hogy külföldre el lehet jutni. Most van egy elég jó PR-osunk, aki kiküldi a dalokat, és megvannak a kapcsolatai a kinti webzine-okkal, blogokkal, és folyamatosan kapunk jó kritikákat.

Mennyire adtok a külföldi kritikákra?

Bálint: Nagyon is adunk. Kiderült, hogy számos zenekart utasítunk magunk mögé külföldi hangpróbákon. Például a német Metal Hammeren, vagy angol/amerikai blogokon is. Ezek a dolgok nagyon jól tudnak esni az embernek.

Máté: Általában 10-ből 7 pontot minimum kapunk. Most is egy német hangpróbán például a harmadikok lettünk, ami szerintem egy jó helyezés. Szóval abszolút megkapjuk, csak még mindig hiányzik az, hogy elinduljunk, hogy valaki ténylegesen felkaroljon minket, de ehhez még idő kell.

Mi a célotok, megfogni a magyar közönséget, vagy helytállni a külföldi mezőnyben?

Bálint: Az egy nagyon jól eső érzés, ha az ember a saját országában ilyen sikereket ér el, főleg egy olyan fajta zenével, ami azért eléggé rétegzene. Mégis, nekünk sikerült mainstream sikereket elérnünk ezzel a zenével, úgyhogy ez egy óriási siker, egy óriási önigazolás is egyben…

Máté: Főleg azért, mert mi magunk nem is hittük volna, hogy egyáltalán itthon ezt a szintet elérhetjük. Persze belül megvolt az, hogy „hátha”, de így utólag visszagondolva 16 évesen, amikor ezt az egészet elkezdtük, hogy lesz ilyen, hogy a MÜPA- ban játszunk, hogy Fonogram-díjat nyerünk, és MAHASZ listát vezetünk - ilyenekre nem gondoltunk még akkorjában…

Bálint: Valahogy mindig is éreztük, hogy az, amit csinálunk, már az elejétől kezdve nem csak külföldön állná meg a helyét, hanem itthon is ugyanúgy.

Lehet, hogy az emberek nem állnak erre készen itthon?

Bálint: De pont az bizonyosodott be, hogy mennyire készen állnak. Pont ettől tartottunk mi is, nem is mertünk benne hinni, hogy ez itthon ekkora siker lesz.

Mi a helyzet a Rage Against The Machine-tributecsapatotokkal? Milyen gyakran koncerteztek?

Bálint: Igazából ez egy szerelem zenekar, hobbiból csináljuk. Nagyon szeretjük a RATM-t, ennek függvényében nem is játszunk annyira sokat. Amikor elkezdtük, akkor még olyan időszakot éltünk, hogy nem tudtunk Budapestről kitörni, és bármikor, amikor Miklós felhívta a vidéki klubokat, általában az volt a reakció, hogy a félrerakták a telefont. Eredetileg Tamás jött a Rage Against The Machine ötlettel 2002-2003 körül, akkora már az eredeti csapat két éve feloszlott. Arra gondoltunk, hogy ez hiánycikk itthon, csináljunk ebből egyet, hiszen úgy is egy közös pont nekünk, egy „közös ős”. Megcsináltuk és a felvetettük. Adódott egy lehetőség, hogy a Szigeten játszunk, kaptunk egyből színpadot, időpontot, kurva sokan jöttek el rá, és onnantól kezdve, már a vidéki klubok is vevők voltak a dologra…

Máté: Pedig az időpont akkor délután 4 volt.

Bálint: Délután 4? Tényleg ...

Máté: Igen, az első Cafés fellépés, és tele volt az egész, ahogy mentek el az emberek a Café mellett csak így tódultak be, és ez így akkor tényleg nagy látvány volt nekik.

Bálint: Utána már egyből hívtak minket, hogy a Rage Against-dolog érdekelné őket. Mondtuk, hogy „Jó, de csak akkor, hogyha lehetünk a saját magunk előzenekara” -, mert ugye nekünk van a Subscribe zenekarunk is, majd utána „Jó persze, gyertek”. Akkor azt csináltunk, hogy húsz percet játszottunk mindig a Subscribe-bal a Rage előtt, vagy után, és gyakorlatilag saját magunkat futtattuk be ezzel, úgyhogy nagyon nagy segítség volt a RATM-tribute a Subi életében ... Mára ez hobbi zenekar, amivel évente 2-3-szor fellépünk, megörvendeztetve a hasonló korú urakat és hölgyeket, akik még hisznek a kilencvenes évek eszméiben…

Hogy-hogy nem készítettetek videoklipeket az új albumhoz? Tervben volt?

Bálint: Azért igazából, mert ez Tamás feladata lenne, aki videoklipek készítésével foglalkozik. Mindig mindenkinek jó klipeket csinál, csak éppen nekünk képtelen! (mosolyog) Igazából annyi pénzt, annyi ráfordítást igényel, hogy szerintem nem érdemes a Youtube-ra kirakni, és rákölteni milliókat. Annak semmi értelme szerintem, viszont sokkal fontosabb, hogy az ember  inkább koncertezzen. Ezért is csinálunk inkább DVD-ket (…)

Ezt tükrözi a munkátok is …

Máté: Utolsó három kiadványunk mind DVD-vel együtt jelent meg, ami egy sokkal bensőségesebb dolog, mint egy videoklip.

Bálint: Sokkal izgalmasabb megnézni, végigkövetni, hogy hogyan készülünk a koncertekre. Az előző albumnál konkrétan rajta volt a lemez születése, onnantól, hogy kitaláltuk a témákat, próbáltunk, és felvettük… Sokkal izgalmasabb lehet egy rajongónak beletekinteni abba, hogy hogy születik egy dal, hogy végig van dokumentálva, hogy hogy néz ki egy fesztiválszezon, hogy megyünk oda, hogy játszunk, hogy készülünk fel, hogy rúgunk be, hogy megyünk haza, utána másnap ki-milyen állapotban van. Sokkal izgalmasabb, mint csinálni egy ilyen beállított „image-klipet”…

Máté: … Ami nem biztos, hogy mi vagyunk. Mi inkább azok vagyunk, akik koncerten, vagy akár bent a pultnál találkozunk, beszélgetünk bárkivel, bármikor, mert igazából tényleg a mai napig sikerült ugyanazoknak maradnunk, akik voltunk, és ugyanazok a hülyegyerekek vagyunk, mint amikor elkezdtük ezt az egészet…

Ennek köze van ahhoz, hogy a hazai zenecsatornák nem igazán játsszák az együttesek klipjeit?

Bálint: Előző lemezünkről a Weight of Oneness klipje első helyen volt az MTV-n. Ennek semmi értelme nem láttuk, nem ismertek meg minket többen, viszont egy csomó pénzt ráköltöttünk… Igazából nem ad annyit, amennyit elvesz egy ilyen videoklip. Nyilván, hogyha lenne egy csomó pénzünk, akkor jó lenne csinálni, mert ez is egy művészi érték, egy kifejezési forma.

Lesz videoklipetek a jövőben, van rá remény?

Máté: Van rá remény - most is szerettünk volna csinálni egyet, volt is ötletünk, de arra jutottunk, hogy olyan költségei lennének, hogy ezt már nem vállalnánk be…

Fontos tulajdonképpen, hogy a rajongók a színfalak mögé lássanak? Követhetnek benneteket a koncertekre, videókon keresztül láthatják, hogy működik a Subscribe élete…

Máté: Mindenképpen hozzátartozik, hogy lássák a mi életünket, és részük legyen benne és úgymond valamennyire magukénak érezzék, hiszen értük csináljuk.

Bálint: Tök jó lehetőség az Internet, én csak magamból indulok ki, mint rajongóból. Hogyha a kedvenc zenekaraimat annak idején blogbejegyzésekben, videóblogokban, vagy DVD-ken láthattam volna, a fél karomat odaadtam volna… Akkor csak VHS-t lehetett venni tök drágán, amin maximum csak egy koncert volt…

Máté: De például ott van a  Pantera videó, amit ténylegesen szépen nyomja a Pantera zenekar belsőségeit … (mosolyog)

Bálint: Tényleg ezekhez a dolgokhoz nagyon ritkán lehetett hozzájutni régen, de most, hogy van ilyen lehetőség ez mindenképpen pozitív dolog.

Sokaknak ti vagytok a példaképük - Nektek kik a példaképeitek?

Bálint: Én a Queen zenekar miatt kezdtem el zenélni, nekem abszolút ők az „etalon”. De van rengeteg más előadó volt, ami nagy hatással volt rám, és ami a mai napig tart - nem csak zenében, hanem ugyanígy írók, filmek is vannak, sorolhatnám őket...

Máté: Igazából megegyezik a stílusunk a fiúkkal ilyen szempontból, mindannyian szeretjük például a Panterát, vagy a Metallicát.

Gondolom ez a jelenlegi stílusotokat is nagyban befolyásolta …

Máté: Annyira mindenevők vagyunk, annyira nagy az a skála, amin belül mozgunk, hogy nincsen egyvalami, aminek a stílusába beleőrülünk… Nincs olyan, hogy én csak bőrnadrágot fogok hordani, vagy csak hosszú hajam lesz, stb. Mi egyszerűen a jó zenét szeretjük és a jó zenészeket. Például, abszolút hülyén hangzik, de az egyik kedvencem George Michael, akinek szerintem zseniális hangja van (…)

Lesz esetleg feldolgozás is?

Máté: Azt azért nem! (mosolyog) Led Zeppelin feldolgozás már volt, ugye az MR2 akusztikkal ezt megcsináltunk.

Bálint: Nincsen rossz stílus, csak rossz előadó.

Máté: Legutóbb például egy Sting interjút láttam, abban kábé ugyanez a gondolat volt, más szavakba öntve, hogy ő minden zenét szeret... Aki tényleges a zenéért él, az meghallgat mindent.

Ezek szerint nyitottak vagytok zenei szempontból.

Bálint: Hogyha csak azt hallod, amit játszol, akkor abból egy nagyon öncélú, korlátolt dolog születik. Ez lehet a komoly zenétől kezdve bármilyen más stílus. Biztosan nem fog működni hosszú távon, hiszen mindannyian kreatív emberek vagyunk, és a kreatív embernek inspirációra van szüksége. Például ha Salvador Dalít is csak a szürrealista képek inspirálták volna, nem pedig más dolgok, akkor nem tudott volna valami újat, valami mást alkotni.

A hazai fellépők közül kikkel dolgoznátok szívesen együtt?

Bálint: Például Akkezdet Phiaival szívesen csinálnék közös projektet, a Paso-t is szeretem szintén.

Máté: A Paso-val már úgymond dolgoztunk együtt, a MÜPA-s koncerten, az egész fúvós szekciót konkrétan elkértük tőlük... (mosolyog)

Bálint: Több olyan előadó van, akikkel szívesen működnénk együtt, mint azok, akikkel nem.

Mire vagytok a legbüszkébbek?

Máté: Igazából sok-sok dologra, arra, hogy egyáltalán mai napig tudunk zenélni, és hogy örömből tesszük mindezt.

Bálint: A Subscribe olyan zenekar, amelyből szinte csak egy van az országban. A Heaven Street Seaven még hasonló, akik ennyi idő után együtt maradtak és nem volt náluk tagcsere. Ez nem csak Magyarországon unikum, hanem ha a világban körbenézel, nagyon kevés olyan zenekart találsz, akik hosszú ideig összetartottak. Talán még a U2 ilyen. Tényleg megdöbbentően kevés zenekar van, akik még ilyen 14-15 év távlatából együtt maradtak. Erre vagyok a legbüszkébb, mert rengeteg áldozatot, kompromisszumot igényel, de ugyanúgy annyit is ad vissza az embernek.

Máté: Az, hogy ezt mind együtt tudtuk elérni.

Bálint: Nemcsak a zenekarra, hanem a családunkra, barátainkra, barátnőinkre is büszkék vagyunk, akik ott állnak mellettünk, és akik ezeket a kompromisszumokat és ugyanúgy a sikereinket velünk együtt megélik.

Hol volt az eddigi legjobb fellépésetek?

Bálint: Kazincbarcikán, ahol legutóbb voltunk, például nagyon jól sikerült. Ugyanakkor nekem az év koncertje Veszprémben az Utcazene Fesztivál volt, amikor is megcsináltuk újra az Áthangolva-bulit. Életem egyik legjobb koncertélménye volt.

Máté: Az egyik legjobb élménynek a MÜPA-s koncertnek kellett volna lennie…

Nem volt az?

Máté: Az volt, nagyon jó volt, csak olyan szintű drukk volt bennünk, olyan szintű feszültség belülről, hogy rengeteget készültünk rá - az pont az a nyár volt, amikor kijött a lemezünk. Nagyon sok munka állt a hátunk mögött és inkább görcs volt bennünk, mint az hogy „De jó, most játszatjuk a dalokat”. Ugyanakkor ugyanezt eljátszottuk a Veszprémi Utcazene Fesztiválon, egy sokkal felszabadultabb állapotban, ami számomra hatalmas élmény volt.

Bálint: Épp az a sok munka érett be akkor. Nagyon sokan eljöttek, és a közönségen is ezt a felszabadult hangulatot éreztük.

Máté: Vannak olyan plusz dolgok, amiket nem is gondolnád, hogy hozzáadnak az élményekhez. Veszprémben például jött a vihar, és nem tudtunk mire számíthatunk ..

Hasonló eset lehetett az PAFE-n is, ahol szintén viharban léptetek fel. (volt szerencsém nekem is ott lenni)

Máté: Amíg nem kezdett el esni, addig nem volt semmi baj. Akkor volt baj, amikor rádőlt a dob plexi a csellósra…

Bálint: Elvesztettük, de nem baj…(mosolyog)

Máté: A csellóslány hangszerére dőlt rá, ami nem két forint, de ez olyan koncertélmény volt, ami felejthetetlen, ugyanakkor sok ilyen volt az utóbbi 14 évben, ami olyan, mint egy nagy csomag.

Bálint: Egy érzéscsomag, amit, ha kibontanánk, lehet, visszaköszönne az a sok élmény, amit az elmúlt 14 évben történt velünk.

Van tervetek a következő albumra?

Bálint: Én írtam már vagy 3-4 új számot, jelenleg is írogatom a nótákat.

Te írod a dalokat?

Bálint: Én is írom, Attish is, Miklós is - általában megírunk egy dalt, amit leviszünk próbára. Először megtanuljuk eljátszani, mindenki hozzáteszi a saját ötletét. Ilyenkor mindig jobbnál jobb ötletek kerülnek a színre. Nagyon fontos a zenei alázat, tisztelet egymás iránt. Ilyenkor nem az van, hogy „Na, ez az én dalom, ez kurvajó”, mert tudom, hogy éppen jó, de azt is tudom a kollégámról, hogy ugyanolyan jó zenész. Ha még először nem is értek velük egyet, akkor összerakjuk és rájövök, hogy valóban igaza volt.  És pont az a fajta összjáték meg összhang viszi oda a zenekart, ami ahhoz vezet, hogy remek nótákat tudunk együtt összehozni.

Máté: Igazából gondolkozunk nagyon sok mindenben, de ilyenkor az anyagiak is közrejátszanak.

Bálint: Nem biztos, hogy megéri, ha mindenki a gatyáját ráfizeti, lehet, hogy jobban megéri a dolog, ha ezeket feltöltjük a netre.

Például az új dal is fent van az oldalatokon.

Bálint: Mi a lemezben hiszünk mindenképpen, mert egy történetet mond el, olyan mint egy novella, de mégis más, mert egy szellemiség hatja át az egészet. Vannak dolgok, amik hatnak ránk. Én próbálok modernebben gondolkodni, ami szerintem tud működni nálunk - íródnak a számok, összerakjuk, és meglátjuk mi lesz belőle.

Máté: Azért is más a lemez, mert összeszedünk tíz nótát, amiket ízeikre szedünk, majd újra összerakjuk. Amikor meg egy számot veszünk fel, akkor nincs időnk annyit rágódni rajta, azt fel kell venni, ugyan van előtte felkészülési időszak, de akkor annyi és akkor ott kész-pont. Igazából az összes nótánkat megváltoztatnánk, ha lehetne.

Bálint: Nem lehet befejezni, csak abbahagyni egy szám megírását…

Máté: Koncerten is másképp csináljuk. Megvan a nehézsége annak is, ha egy dal kerül kiadásra, illetve akkor is, ha egy komplett lemezt adunk ki.

Bálint: Sokan nehezményezik, hogy miért játsszuk másképp a számokat a koncerteken… Mert pont erről szól, hogy amit kifelejtettük azt bele tudjuk tenni, ugyanakkor a lemezen minden ugyanolyan. Koncerteken élő pillanatok születnek, és mennyivel izgalmasabb, hogy valami újat adunk, valami új születik ott, abban a pillanatban!

Máté: Nem utolsósorban, amióta kijött egy anyag, azóta ért minket millió hatás, ezeket nem tudod csak úgy egyszerűen hátradobni, hogy nem érdekel, hanem ez benned él. Mindenképp hozzá tartozik a munkásságodhoz, az, hogy máshogy adod elő.

Meddig lesz még Subscribe?

Máté: Ameddig csak lehet, ameddig csak bírom.

Bálint: Én lehet, hogy idealista vagyok. Nem biztos, hogy ilyen zenét fogunk játszani, de hogy együtt zenélünk az biztos. Én ebben hiszek. Van a hat ember között egy olyan energiaáramlás, hogy szerintem ebből bármilyen korban születhetnek jó dolgok, legyen az akár húsz év múlva. A Subscribe számunkra a zene szeretetéről szól.

Köszönöm az interjút, és sok sikert Nektek a következőkben!

Az együttest legközelebb a budapesti Akváriumban csíphetitek el december 28-án, a koncertturnét pedig a január 12-i veszprémi fellépéssel zárják.