Ossian - A tűz jegyében (2013, Hammer)

Baucsek Rajmund

Egy zenekar, mely több, mint negyed évszázada van a színpadon, egy zenekar, mely ennyi idő alatt számtalan kiváló albumot tett le asztalra, egy énekes-szövegíró, aki mindig tud úgy fogalmazni, hogy az adott szöveg és mondanivalója újnak hasson és egy olyan ország, amely táptalajt ad az Ossiannak, hogy sokezernyi rajongójának örömet okozzon aktuális anyagával. Személy szerint a következő kritika, amely a frissen megjelent 2013-ban piacra dobott A Tűz jegyében című új albumról íródott, elfogult lesz. Elfogult, mert kedvenc zenekarom a magyar palettán a Paksi Endre vezette brigád, mely hosszú évek után a dobos posztján váltott, és egy rendkívül tehetséges új dobost találtak a srácok a szemtelenül fiatal Kálozi Gergely személyében. Annyit előre elmondhatok, kiválóan beilleszkedett a csapatba, remek dobtémákat hallhatunk a lemezen.

Aeon Zen - Enigma (2013, Nightmare)

BB

(Görgess le az angol verzióhoz! - Scroll down for the english version!)

Az Aeon Zen a szívem csücske. A 2009-es, egészen zseniális debüt óta rajongójuk vagyok, és követem a csapatot. Bámultam Rich Hinkset, aki egy lélegzetelállító progresszív rock/metal lemezt írt meg és játszott fel szinte teljesen egyedül, olyan színvonalon, olyan igényességgel, amely a színtér régi nagy ikonjainak is becsületére vált volna. Bizony, még ma is eltátom a szám, mikor a lejátszóba kerül. A második lemez nem lett talán annyira tigris, valami mágikus kémia hiányzott, vagy nem is tudom… Pedig Hinks arra is remek dalokat írt, de valahogy mégsem állt össze a kép. Lehet, hogy csak meg akarta mutatni, képes az A Mind's Portrait szintjének megugrására, és a görcsös bizonyítási vágynak egy érzésem szerint elkapkodott lemez lett az eredménye. Ettől függetlenül imádom a Face-et is, vannak rajta kiugró momentumok, de nem annyira kerek egész, amennyire a debüt (Mindkét lemezről írtam a rockvilag.hu-n egyébként) Most pedig itt a harmadik mű, amelyért - végre! – ismét LEMEZKÉNT tudok rajongani.

Road - Tegyük fel... (2013, Edge)

BB

Előre eloszlatnék minden téves gondolatot: itt objektivitásnak nem sok tere lesz… Aki ismer, pontosan tudja ugyanis, hogy a Road a kedvenc magyar bandám, így hát nem tudok nem elfogult lenni velük. A domoszlói csapat már jó egy hónapja kiadta ötödik lemezét, ez képezi mostani kritikám alanyát. Ami egyben némileg a meglepetés erejével is hatott számomra…