Éjfény - Motschar (2012, Hammer/Nail)

BB

Újabban egyre több honi zenekar lemeze jön ki a Hammer magazinmellékleteként. Olyannyira belehúzott ez a trend az utóbbi időben, hogy az újság már a korábbi válogatáscédéket sem rakja a csomagba, ellenben nemritkán két teljes értékű albumhoz is hozzájuthat a vásárló. Persze, ezek néha közel sem képviselnek azonos szintet, a novemberi lemezek közül az egyik, a délvidéki Faust zenekaré egészen rémes (erről majd máskor, más helyen...), az Éjfényé viszont több mint ígéretes. A csapatot több éve követem, korábbi albumaik is minőséget adtak, az előző lemez hatszámos angol nyelvű kivonata (főleg a Flesh c. dal) pedig rendszeresen lejátszóm vendége, így hát kíváncsi voltam, az új lemezen mit hoz össze Takács Árpád énekes/gitáros és csapata. 

The Idoru, Leander Rising, Subscribe, Insane, Csakazértis - Tatabánya, Roxxy, 2012. 11. 23.

Niki/BB

Minden ősszel van valami összefogás a leghíresebb magyar rock/metalcsapatok között. Ez általában egy fesztiválturné jellegű megmozdulás, gyomronvágós összeállítással. Emlékeztek a 2010-es Royal Flush fesztiválturnéra, melynek keretében a Depresszió, a Road, az Insane, a Wrong Side Of The Wall és a Superbutt nyomult, leszakítva a fejeket? Vagy - hogy ne menjünk annyira vissza az időben - akár a tavalyi Subi/Road-csomagra? Idén több hasonló is körbejár a Kárpát-medencében. Az ismertebb csapatok ezúttal a Rock A Nevem turnén vesznek részt, a Tankcsapda vezetésével, minden turnéállomáson más partnerekkel (Road, Depresszió, Ossian, Alvinék), de a Subscribe, Leander Rising és társai körútjára sem lehet úgy tekinteni, mint másodvonalas csapatok találkozóhelyére (és akkor még nem is beszéltünk a Metal.hu turnéról, melyen a Bloody Roots, a Pokolgép, a Moby Dick a Dalriada, a Scerra és a Thornwill vesz részt). A múlt heti Vad Fruttik után majdnem ismét zsúfolásig telt Roxxyban természetesen mi is ott voltunk. (BB)

Interjú: Dorothy

BB

Nagyon kevés csapat mondhatja el magáról, hogy egyéves születésnapjára már túl van nem egy és nem két koncerten az ország egyik legjobb zenekara, a domoszlói Road előtt, rögzíthette a dalait a SuperSize stúdió falain belül, valamint egy profi klippel is közönsége elé állhatott. A gyöngyösi Dorothy viszont igen, és a nem mindennapi sztori az én fantáziámat is megmozgatta. Szerencsére a lányok (merthogy három roppant fiatal és dekoratív hölgyről van szó) készségesen átvették velem a banda eddigi életútját, valamint egy kicsit kitekintettünk a jövőbe is. Dodóval (bőgő/ének), Brigivel (gitár) és Klóval (dob) ezúttal nagy sajnálatomra csak e-mailen sikerült beszélgetnem, de remélem, hamarosan élőben is elcsíphetem őket. 

Tiamat - The Scarred People (2012, Napalm)

Kósi Zsolt

Sokak számára biztos megmagyarázhatatlannak tűnik a dolog, de mindig is kedveltem Johan Edlund munkásságát. A Tiamat főnöke egy jelenség, rajongásom zenei munkássága iránt elsősorban különcségéből fakad, no meg abból, hogy a Brighter Than The Sun klipjében hidegvérrel torreádorkodik egy óriási dömper ellen. Johan hangja garancia arra, hogy a vidámságot szomorúságba taszítsa, és ez az a tulajdonsága, ami miatt magasan kiemelkedik a gót rockénekesek közül.

Scerra - In Via (2012, Hammer/Nail)

BB

Október 5-én a Roxxy-ban lépett fel az Agregator, a Scerra és a Die Before Breakfast előzenekaroskodása mellett. Sajnos munkahelyi kötelezettségek miatt csak a főbanda műsorának második felét tudtam elcsípni, benne azzal a dallal (Mint tűz és a jég), melyben a Scerra énekese, Virágos Ádám is színpadra lépett, hogy énekteljesítményével extra színt vigyen az Agregatorba. Nagyon tetszett, ahogy Mikus Tomi halálhörgését kiegészítette Ádám károgósabb vokalizálása, ezért a buli után megkerestem, gratuláltam neki, és jól el is dumáltunk. Már akkor szóba került, hogy írnék az új lemezükről, és mint tudjátok, ami késik, nem múlik...

Cradle Of Filth - The Manticore And Other Horrors (2012, Peaceville/Nuclear Blast)

Kósi Zsolt

Mi, magyarok hajlamosak vagyunk a múltba révedni. Legalábbis ezt állítják a kis hazánkban élő okosok, meg persze azt, hogy nem szabad hátra tekinteni, csak előre. Magyar metalosként, rockerként, stb. viszont kötelességünk visszarévedni azokba az időkbe, amikor kedvenc együtteseink az első lépéseiket tették a zenei világban. Innen van ugyanis összehasonlítási alapunk ahhoz, hogy tudjuk, hova is fejlődött a banda, esetleg több évtizede egy helyben toporog, vagy egyszerűen csak ellaposodott. A Cradle of Filth gyakorlatilag mindhárom kategóriába beleillik, hiszen az őskortól számítva töretlenül fejlődtek abba az állapotba, amelyben jelenleg már több éve teng-lengenek, és már-már klisészerűen hozzák a kötelezőt is. Nincs ez másként az új albummal sem, a The Manticore and Other Horrors egy jó kis zakatolós extrém metal lemez lett, de ennél - sajnos - nem több.

Kárpátia, Cool Head Klan - Budapest, PeCsa, 2012. 11. 17.

Baucsek Rajmund

A mai magyar rockzenének az egyik ismert csapata mindenféle megbélyegzés ellenére a Kárpátia. Nagyon sok ember kedveli akár egy-egy szívhez szóló számát, amelyek szólnak érzésekről, hazáról, történelmi eseményekről. Az együttes koncertjeire nagyon sokan kíváncsiak, ráadásul sokféle embert mozgat meg. Így volt ez 2012. november 17-én, amikor kedves barátommal ellátogattunk az együttes Petőfi Csarnokban tartott nagykoncertjére, amely egyben az aktuális lemez, a Rendületlenül lemezbemutatója is volt. 

Ensiferum - Unsung Heroes (2012, Spinefarm)

Baucsek Rajmund

Az egyik legismertebb és legnépszerűbb epic folk metal együttes 3 év után jelentkezett új stúdiólemezzel. Mivel a folk metal és az Ensiferum is személy szerint közel áll hozzám, alig vártam, hogy megkaparinthassam a lemezt. A Markus Toivonen vezette együttes első 3 albuma mind a mai napig kedvenc lemezeim közé tartozik, nagy dolgokat tettek le az asztalra és váltak méltán népszerűvé a finnek. A negyedik album, a From Afar egy hangyányit más irányvonalat vett és némileg nehezebben is ért be, de többször meghallgatva szintén egy erős albumról lehet beszélni. Ezen az úton maradtak a finnek a mostani anyag tekintetében is: epikus-melodikus dalok, átlag 5-6 perc hosszúság és nagyon jó középtempós témák jellemzik a legfrissebb anyagot is, melynek lemezborítója egyszerűen zseniális.

Interjú: Cadaveres

N

Emlékszem, pár évvel ezelőtt az egyik magyar zenecsatorna rock műsorában hallottam először az akkor még Cadaveres de Tortugas (jelentése: Teknősbékák tetemei) nevű formációról, és talán még egy koncertjükön is volt szerencsém ott lenni. Az elmúlt évek alatt szembesülhetett vele a közönség, hogy bizony történtek tagcserék, és teljesen új névvel, új felállással rukkoltak elő. Átalakulásuk után, 2006-ban jelent meg első albumuk, Soul of a New Breed címmel.

2010 új mérföldövet jelentett a csapat életében: ekkor lett teljes a mostani felállás, és még ugyanebben az évben adták ki eddigi utolsó lemezüket, a MindStreamet, amelyről olyan ütős dalok hallhatóak, mint a These Eyes, a Twenty-twelve, vagy az album címadója. A dolog érdekessége, hogy ezek közül magyar nyelven is hallható pár tétel.

A lemez megjelenése után sem tétlenkedtek a fiúk, folyamatosan koncerteznek nem csak itthon, hanem külföldi fesztiválokon is gyakori vendégek. Olyan együttesek előtt léptek fel eddig, mint például a Soulfly vagy az Ill Nino, és az utóbbi időben az egyik kedvenc magyar együttesemmé váltak. Delcsik Balázs basszusgitárost faggattam ki arról, mi folyik éppen a banda háza táján, és hogy várható-e új album a közeljövőben - persze a side-projekt Bloodiest-ot sem hanyagoltuk a beszélgetés során.

Machine Head - Machine F**king Head Live (2012, Roadrunner)

BB

Épp a legjobban ütemezte az oaklandi Machine Head új koncertlemeze kiadását - bár ezt előre természetesen nem tudhatták, hiszen az anyag november 13-i megjelenési dátuma már régen ismert volt. Mivel azonban Robb Flynn sürgős lágyéksérvműtétje miatt néhány hetet a színpadtól távol kell tölteniük Duce-éknak, remek alkalom kínálkozik a rajongóknak, hogy még ennyi időt se kelljen kibírniuk kedvenceik nélkül. Természetesen, mivel egyik kedvenc zenekaromról van szó, én is mielőbbi gyógyulást kívánok a csapatkapitánynak, de addig is, míg Flynn visszatérhet, górcső alá veszem a találó címet kapott koncertstuffot.

Interjú: Tales Of Evening

BB

A Zala megyei Tales Of Evening üstökösként tűnt fel az idei év során. A 2011-ben alapított zenekar leforgatott egy profi klipet, a debütáló CD-t már a Hammer Records gondozta, jelenleg pedig az ország módszeres leigázásán dolgoznak egy átfogó koncertkörút során. A bombasztikus, és őrjítően fogós zenét játszó csapat billentyűsét, Ádám Attilát az alakulás óta eltelt másfél év történéseiről kérdeztem.

What?, Z.A.C.C. - Tatabánya, Roxxy, 2012. 11. 01.

BB

Rapid módon állt össze ez az este számomra, ugyanis Bözsi (Scage-basszer) valamikor nyolc tájban szólt rám, hogy ezt a bulit ki ne hagyjam, ha jót akarok. Én pedig jót akartam, és lezúztam a Roxxy-ba, ahol egy oltári feldolgozás-estnek lehettem részese!

Stone Sour - House Of Gold & Bones, part I. (2012, Roadrunner)

BB

A 2010-es Audio Secrecy albummal hatalmas kedvencemmé vált az iowai Stone Sour. A csapatot kezdetben Slipknot side-projectként azonosították, persze a valóság távolabb sem állhatna ettől az állítástól - Corey Taylor és Jim Root, a 'Knot két oszlopos tagja ugyanis jóval a maszkos brigádba való csatlakozásuk előtt már együtt játszottak a 'Sour-ben, ettől függetlenül tény, hogy a Slipknot érte el a nagyobb sikereket a két csapat közül. A helyzet azonban most változhat, egyfelől ugyanis akármit nyilatkoznak Jordisonék, módfelett kérdéses, hogy lesz-e még valaha új Slipknot-album, másfelől pedig a Stone Sour lerakta az asztalra eddigi csúcsteljesítményét, mely állva hagyja mindhárom eddigi lemezüket.