BB
A Deftones-hoz való viszonyom az elmúlt években érdekesnek mondható, illetve leginkább semmilyennek. Bő tíz éve, amikor kezdett elkapni a fémzene, a Deftones egyike volt a kedvenc bandáimnak. A White Pony is tetszett, de a 2003-ban kiadott self-titled lemez nagyon sokáig favorit volt nálam, főleg a Hexagram nótának köszönhetően. Aztán valahogy szem elől vesztettem a csapatot, a megjelenése idején a Diamond Eyes sem kapott el. Az új anyagról először stúdióminőségben elérhetővé tett Leathers dalba viszont elég volt belefülelnem, hogy tudjam - végem van... Mivel ez valamikor szeptemberben lehetett, onnan kezdve tűkön ülve vártam a lemezt, melynek japán címe azt jelenti: "A szerelem előjelei".
 |
| Deftones (b-j): Stephen Carpenter gitáros, Sergio Vega basszer, Chino Moreno énekes/gitáros, Frank Delgado sampleres/billentyűs, Abe Cunningham dobos |
A Deftones felállását összetartja valami hihetetlen szoros kapocs - egyetlen sajnálatos eseményt kivéve változatlan felállásban nyomulnak az alakulásuk (1988, Sacramento, CA) óta, mindössze létszámbővülésről beszélhetünk, mikor 1997-ben beszáll hozzájuk Frank Delgado billentyűs/sampleres. A már említett egyetlen sajnálatos eseményről ugyanakkor szerintem mindenki tud: a basszusgitáros, Chi Cheng 2008-ban autóbalesetet szenvedett, és több évig kómában volt. 2012 nyara óta otthon ápolják, de kérdéses egyáltalán, hogy valaha is fog-e újra basszusgitározni.
Mint ismeretes, a zenekar Eros címen egy komplett albumot írt meg Cheng balesete előtt, aztán ezt félretették, és a hatodik sorlemezük Diamond Eyes cím alatt jött ki, a Chenget átmenetileg (?) helyettesítő Sergio Vega basszerrel. Ezt egy hihetetlenül erős összeállítású turnén mutatták be a közönségnek, amin rajtuk kívül a Mastodon és az Alice In Chains vett részt.
 |
| Deftones - Chi Cheng |
Év elején pedig megkezdték a munkát az új stúdiólemezen, újra Sergio Vegával a bőgőnél, és újra Nick Raskulinecz-cel a produceri székben (a napjaink egyik legfelkapottabb producerének számító Nick már a Diamond Eyes munkálatait is irányította, ezenkívül pedig többek között dolgozott már a Rush-sal, a Foo Fighters-szel, az Evanescence-szel és a Stone Sour-rel is). Steph Carpenter gitáros március végén, miután birtokba vette az új, 7- és 8-húros gitárokból álló hangszerparkját, elpöttyintette, hogy megkezdték a hetedik album stúdiófelvételeit, és nyárra szeretnék azt befejezni. Ugyanekkortájt Chino Moreno a 2000-es keltezésű, a bandának szélesebb ismertséget hozó lemezhez mérte az új stuffot:
"Tudom, hogy örök klisé, de azt hiszem, ez a legjobb lemez, amit valaha kiadtunk a kezeink közül. Nagyon lelkes vagyok, mert úgy érzem, logikus lépést tettünk előre. Ha hasonlítanom kéne valamihez az új anyagot, akkor az a White Pony lenne. A dalok nagyon különböznek egymástól, nem feltétlenül sebességben, inkább úgy mondanám, dinamikusabbak a nóták, több irányba nyújtózkodtunk, mint bármikor korábban."
A nyári koncerteken a zenekar két új dalt is játszott, ezek Rosemary, illetve Poltergeist címen kerültek lemezre. Előbbi - mint november közepén, a lemez megjelenése után kiderült, a lemez egyik legjobbja - egy ólomsúlyú, doomos tétel, Chino éteri énekdallamaival, míg a Poltergeist egy egyenesebb vonalú, jellemzőbb Deftones szerzemény. Aztán jött az említett Leathers, és tartolt! A lassan, effektezett gitárhangokkal beinduló szerzemény hirtelen, egyből a furcsa ütemmutatójú verzével robban be, de igazán a refrénje erős - amit ott összehoznak ketten, Moreno és Vega, az egészen tanítanivaló. Hallani kell...
Bár, ha belegondolok, az első hivatalos kislemez, a Tempest még ennél is nagyobb. Igaza volt Morenónak, mikor dinamikai változatosságot emlegetett, mert erre a lemezre aztán tényleg nem lehet ráhúzni, hogy egy kaptafára írt dalokat tartalmaz. Itt is a refrén kimagasló, meg persze az, ahogy a dal közepén egy pillanatra elcsöndesedik minden, aztán Moreno elvisítja magát, mint a régi szép időkben, és visszajönnek még egy kórussal - katartikus!
 |
| Deftones |
Természetesen kerültek a lemezre nem túl erős pillanatok is, én helyből ide sorolom a nyitó dalkettőst. Jók, de nem kimondottan erősek - a Swerve City a lendületesebb, sodróbb, húzósabb dal közülük. Jó pár hallgatáson túl vagyok már, de azt tudom mondani, hogy néhány dal közelebb férkőzött hozzám, néhányat pedig (még) nem annyira tudtam megkedvelni. Előbbi pillanatok közé tartozik a záró What Happened To You? is, melyben erősen kidomborodik a Deftones experimentális oldala is. Vagy ott a Graphic Nature, a furcsán zúgó, örvénylő gitárfolyamaival, esetleg a metalosabb, riffesebb Gauze... és máris a hozzám közel álló dalok közt soroltam fel a lemez majd' összes tételét!
Hát ezért zseniális a Deftones. Ha elmélyülsz benne, akkor nagyon megtalálnak a dalok, és minden egyes számnak meg tudod találni az értékeit. Nincs is értelme tovább boncolgatni a dolgot - a csapatot eddig szeretők nem fognak csalódni, akik előtt pedig még ismeretlen a kaliforniai ötös, nyugodtan tegyen velük egy próbát!
Tracklist
- Swerve City
- Romantic Dreams
- Leathers
- Poltergeist
- Entombed
- Graphic Nature
- Tempest
- Gauze
- Rosemary
- Goon Squad
- What Happened To You?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése