Depresszió, Burnout - Tatabánya, Roxxy Music Café, 2013. 03. 23.

BB

Őszintén megmondom, a Depresszió nekem nagyon sokáig kimaradt. Az Amíg tart albumot persze megjelenésekor szarrá hallgattam, és még a következő két lemez is sokat pörgött nálam, de az utóbbi két album a klipesített nóták kivételével nem volt meg. Amikor megtudtam, hogy jönnek márciusban, természetesen elkezdtem pótolni a lemaradást, és ennek az lett a következménye, hogy ugyanolyan lelkesen vártam ezt a koncertet, mint anno a tatabányai Sportcsarnokos bulijukat, talán még az Egy életen át album turnéján.

Stratovarius, Amaranthe, Seven Kingdoms - Budapest, Club 202, 2013. 03. 23.

Holló-Vaskó Péter

Igencsak zúzós esténk volt tegnap, március 23-án a Club 202-ben: a Stratovarius-Amaranthe kettős headline turnéra került sor az amerikai Seven Kingdoms vendégszereplésével.

Shakra - Powerplay (2013, AFM)

BB

Bár elsősorban a metal felé húz a szívem, a hard rock sem áll messze tőlem. Mindig szeretem ugyanis, ha jóféle dallamokkal operál egy csapat, és már számos zsír bandát kedveltem meg így. A Bernben székelő Shakrát is csak névről ismertem korábban, onnan is csak futólag. Új korongjuk, a Powerplay viszont elsőre elkapott, és azóta is folyamatosan pörög nálam.

"Minél több helyre eljutni, és minél több embernek zenélni!" - Interjú Paddy O'Reilly-vel (Paddy and The Rats)

N

Minden bizonnyal emlékezetes este marad február 23-a az ír kocsmapunk zene kedvelőinek, hiszen az este folyamán a Paddy and the Rats fergeteges koncertjét láthatták azok, akik a tatabányai Roxxy Music Caféba látogattak. Az együttes tavalyi lemeze - a Tales From The Docks - sikere után hozzánk is ellátogatottak egy buli erejéig, és szokásukhoz híven most sem okoztak nekünk csalódást. Mint azt már korábbi beszámolónkból megtudhattátok, a közel kétórás koncertet természetesen hatalmas sikerrel fogadta a közönség. A fellépés után volt szerencsém egy gyors beszélgetésre a zenekar frontemberével, Paddy O’Reillyvel, aki elmesélte a banda megalakulásának történetét, és hogy milyen is a „Pub ’n Roll” muzsika, de kiderül az is, hogy miért is marad emlékezetes számukra a tatabányai buli.

Saxon - Sacrifice (2013, UDR Music)

Körmendi Roland

Több, mint 30 éves zenei pályafutással a háta mögött mit tud még mutatni egy banda? Ezt a kérdést feltehetnénk Biff Byfordnak, de akár Angus Youngnak, vagy James Hetfieldnek is. Nagyon nehéz albumról albumra hozni az elvárt színvonalat, miközben a kritikusok duzzadó izomzattal és a mindenben hibát kereső attitűddel várják, hogy lecsapják a nekik amatőr módon feldobott labdákat. Persze vannak olyan csapatok, akiktől a rajongók felháborodva fogadnák az innovatív megoldásokat, de általában azért szeretjük a minimális változást, mindamellett persze hogy az egyedi-sajátos íz megmaradjon. Sikerült-e a brit heavy metal legendának elkerülni az önismétlés sötét ösvényét, vagy gyanútlanul rátértek erre az útra? Induljunk hát csatába, és könyörtelenül vágjuk le az ellenséget!

Paddy and The Rats - Tatabánya, Roxxy, 2013. 02. 23.

BB

Az előző évtized közepén valami egészen elképesztő méreteket öltő folk-hullám alakult ki az európai keményzenei színtéren. Addig nagyon underground volt ez a vonal, és bár folkos elemeket jó néhány banda alkalmazott, magának a folk metal műfajnak jószerivel a Skyclad-et leszámítva nem volt jelentős sikereket elért képviselője. A kétezres években a Finntroll és (főként) a Korpiklaani sikere nyomán számolatlanul alakultak a népi hangszereket használó bandák, melyek jobbára a skandináv és a kelta népzenei elemeket vegyítették hol zúzósabb, hol lazább, rockosabb dolgokkal. Érdekes ugyanakkor, hogy a keltás-kalózos témákat punkrockos alappal vegyítő csapatok zömmel Amerikából származnak, leghíresebb képviselőik a Dropkick Murphys és a Flogging Molly. Mindezt egyfelől gyorstalpaló gyanánt meséltem el, másfelől pedig, mivel korán érkeztünk aznap este a Roxxy-ba, az ír kocsmapunkot játszó miskolci Paddy and The Rats koncertje előtt is volt időm ezt végiggondolni.

Paddy and the Rats - Tales From The Docks (2012, Nordic Records)

Baucsek Rajmund

2012 telén jelent meg hazánk egyik legnépszerűbb fiatal zenekarának a kelta-ír punk zenét nagyon stílusosan előadó Paddy and the Rats nagyon várt 3. albuma, a Tales From The Docks. A csapat nagy rajongótábort tud maga mögött mind kis hazánkban, mind más országokban. Teltházak, remek hangulat jellemzik a csapat működését, emellett a közvetlenség is növeli a szimpátiát irányukba. És nem utolsósorban az érett csapatmunka. Az első két lemezükkel berobbantak a magyar zenei életbe, nagyon ügyesen ráharaptak a népszerű zenei irányzatra a „folkra”, melyet ők elsősorban punkos előadásmóddal adnak elő. Ez az új lemezükre is igaz, amely 15 tételt tartalmaz, mintegy 50 percen osztoznak a dalok. Amit elöljáróban el lehet mondani a lemezről, hogy a srácok nagyon jó marketinget csináltak, fokozatosan töltötték fel a népszerű zenemegosztóra a dalokat, így a lemez megjelenése előtt nagyjából képet formálhattunk az új lemezről. Ez alapján állítom, hogy a tavalyi év egyik legjobban sikerült lemezéről van szó, és megkockáztatom, hogy ez az eddigi legjobb lemezük. És hogy miért? Nos lássuk!

Bullet For My Valentine - Temper Temper (2013, Sony/RCA)

BB

Nagy céljai voltak pár éve a walesi Bullet For My Valentine-nak. Matt Tuckék azt nyilatkozták egy interjúban, kb. a Scream Aim Fire lemez 2008-as megjelenése tájékán, hogy durván a következő évtized közepére a világ egyik vezető metal bandájává akarnak válni. Nos, ha csak a kereskedelmi szempontokat nézem, a Bulletnek esélye van arra, hogy elérje a célokat, melyeket kitűzött magának. Ha viszont a dolgok zenei részét veszem górcső alá, akkor azt kell mondjam, minimális az esély arra, hogy ezt metal bandaként tegye meg.