„A Subscribe számunkra a zene szeretetéről szól” – interjú a Subscribe zenekarral

Pintér Niki

Itthon mindent elértek, amit ezen a pályán el lehet érni: modern rock kategóriában Fonogram-díj, MAHASZ-lista első helyezés, nagyszabású koncert-est a MÜPA-ban, fellépés a „nagyok” előtt. Az 1999 óta aktívan tevékenykedő csapatot mostanra számos külföldi országban elismerik, de az itthoni rajongókra is ugyanúgy számíthatnak.

Az idei év általam talán leginkább várt Roxxy-s koncertjén, Tatabányán a Csakazértissel, az Idoruval, az Insane-nel és a Leander Risinggel karöltve koncertezett együtt a Subscribe. A két frontemberrel, Csongor Bálinttal és Tilk Mátéval beszélgettünk arról, milyen körülmények között született meg az immáron már nemzetközileg is (el)ismert nagy sikerű Bookmarks lemez, milyen változások történtek a bandával az utóbbi időben. Az interjúban kitértünk a side-projektre, a Rage Against The Machine tribute zenekarra, valamint az is kiderül, hogy miben rejlik az együttes sikere, valamint mik a tervek, ami a Subscribe jövőjét illeti.

Mägo de Oz - Hechizos, Pócimas y Brujería (2012, Warner)

BB

Biztos vagyok benne, hogy ismered ezt az érzést - sőt, nem csak ismered, hanem részed is volt már benne. Amikor a kedvenc bandád új lemezt ad ki... Az igazi fanatikusok az összes elpöttyintett infóról próbálnak értesülni, ki hányadjára játszotta fel a saját részét, meg ilyenek. Csüngenek az első kislemeznótán, amit a banda megjelentet, és feltúrják a youtube-ot naponta, a felvezető klipet keresve. Számolják vissza a napokat az album megjelenéséig, egyesek a postás érkezését lesik, mikor hozza az értesítőt ajánlott küldemény érkezéséről, ami azt jelzi, hogy megjött az előrendelt album. Amikor ezen túl vagy, kétféle érzés keríthet hatalmába - vagy fülig érő vigyor ül az arcodon, mint amikor hatévesen karácsonyra megkaptad a terepasztalt elektromos vasúttal (tetszés szerint behelyettesíthető, hogy milyen játékra vágytál kiskorodban), vagy csalódott vagy, mert jobbra számítottál, de persze ha igazán kedvenc bandád, akkor szereted, akármit is csinálnak.

Parkway Drive - Atlas (2012, Epitaph)

BB

Előrebocsátanám, hogy nem vagyok nagy rajongója az ilyen-olyan core muzsikáknak. Néha közelebb kerül hozzám egy-egy dal, nagyritkán egy-egy banda is (komplett albumok szinte soha), de olyan mértékben, mint ahogy azt a friss Parkway Drive korong tette, talán még egy sem szippantott magába. Nagyon tudhatnak valamit az ausztráliai Byron Bay-ből érkező srácok, ha ennyire rájuk kattantam. 

Deftones - Koi No Yokan (2012, Reprise)

BB

A Deftones-hoz való viszonyom az elmúlt években érdekesnek mondható, illetve leginkább semmilyennek. Bő tíz éve, amikor kezdett elkapni a fémzene, a Deftones egyike volt a kedvenc bandáimnak. A White Pony is tetszett, de a 2003-ban kiadott self-titled lemez nagyon sokáig favorit volt nálam, főleg a Hexagram nótának köszönhetően. Aztán valahogy szem elől vesztettem a csapatot, a megjelenése idején a Diamond Eyes sem kapott el. Az új anyagról először stúdióminőségben elérhetővé tett Leathers dalba viszont elég volt belefülelnem, hogy tudjam - végem van... Mivel ez valamikor szeptemberben lehetett, onnan kezdve tűkön ülve vártam a lemezt, melynek japán címe azt jelenti: "A szerelem előjelei".

"2013 sem fog részünkről csendesen lezajlani!" - Interjú a Scerra zenekarral

BB

A Scerra első hivatalos lemeze, az In Via nagyon betalált nálam, erre már a lemezkritikát olvasva is rájöhettetek. Így hát mi sem látszott egyértelműbbnek, mint hogy kifaggatom a srácokat pár dologról - az In Viáig vezető útról éppúgy, mint magáról a lemezről, és természetesen nem maradhatott ki a lehetséges jövő boncolgatása sem. A kérdésekre Virágos Ádám énekes és Udvardi Ákos gitáros válaszolt.

KickAssMetalNight 2.0 (Groove Art, Vesztegzár, Crusted, Let's See I'm Bleeding) - Tatabánya, Roxxy Music Café, 2012. 12. 07.

BB

Underground koncertekre járni jó, ezt mindjárt az elején leszögezhetem. Rengeteg olyan banda mocorog ugyanis "a föld alatt", melyekre valahogy kevesebb reflektorfény irányul, mint híresebb társaikra, viszont legalább olyan jó és élvezetes zenét játszanak, mint azok. Ez volt az egyik ok, amiért 7-én tettem tiszteletem a Roxxy-ban, és nem egy nappal később, a Junkies / Rómeó Vérzik párosítás alkalmával. A másik ok az volt, hogy tudtam, Koppányékat Rajmund a pesti koncerten elcsípi (így is lett, beszámoló arról is hamarosan). A harmadik pedig az, hogy Wéber Zsolti, a Let's See I'm Bleeding gitárosa megígértette velem, hogy írok a buliról. Így hát nem tudtam mást tenni, mert az adott szó kötelez.

Germ - Wish (2012, Eisenwald)

Kósi Zsolt

Ausztrália. Egy kontinensnyi ország, amiről elsőként kenguruk, bumerángok, meg az AC/DC ugrik be az embernek. Ha csak zenei szemmel szemlélem a földrészt, nekem még speciel az Airbourne, a Be’lakor, és a Mortification jut eszembe, rajtuk kívül azonban nem nagyon tudnék mondani jelentősebb zenekart (mea culpa). Éppen ezért már nagyon vártam a találkozást a Germ nevű zenekarral, melyről aztán kiderült, hogy igazából egy egyszemélyes projekt, amely bizonyos Tim Yatrashoz köthető.

"A mellékletes megjelenés új kapukat nyithat meg..." - Interjú az Éjfény zenekarral

BB

Az Éjfény is azon bandák közé tartozik, melyekhez személyes ismeretség köt. Takács Árpit mintegy öt éve ismerem, mint ahogy csapatát is többször láttam már koncerten, de ezek közül most először zenéltek hármasban. A koncert előttre konfirmált interjú a buli utánra csúszott, Árpi kívánságára mindhárom tag részvételével. A Roxxy emeletén lefolytatott beszélgetés természetesen nem volt mentes a jókedvtől sem, de számos fontos témát érintettünk, melyek megválaszolásában jobbára Dani és Árpi vitte a prímet. 

Anaal Nathrakh - Vanitas (2012, Candlelight)

Kósi Zsolt

A laikusok, gondolom, kétkedve fogadják a tényt, hogy a britek a heavy metalon meg a klasszikus rockzenén kívül a keményebb stílusban is tudnak maradandót alkotni. Pedig így van kérem szépen, csupán kevesebb teret kapnak egy Iron Maiden, egy Judas Priest vagy épp egy Beatles, esetleg Rolling Stones árnyékában. Természetesen érthető is, hiszen míg az említett bandákat a nagyközönség kitűnő zenei ízlése avatta rocklegendává, addig ez a „veszély” a black/grindcore vonalat követő, mókás nevű Anaal Nathrakhot valószínűleg nem fenyegeti. Hogy miért? Egyszerű: mégis ki akar olyan zenét hallgatni, amelyről elsőként a mészárlás, a vágóhíd, vagy a disznóvágás szavak jutnak az ember eszébe, és nem a szex, a drog meg a rock’n’roll?

Éjfény, Animid Effect, Reason-X - Tatabánya, Roxxy, 2012. 11. 30.

BB

Az Éjfény-hétvége, mint láthatjátok, szépen megborult, de ami késik, nem múlik ugyebár, itt vagyok a koncertbeszámolóval. (Az interjú holnapra csúszik) Igazi, vérbeli underground bulit láthatott az a néhány ember (tényleg nem voltak sokan, sőt...), aki letévedt a klubba ezen a pénteki estén.