Wintersun - Time I (2012, Nuclear Blast)

Baucsek Rajmund

A 2012-es esztendőben végre eljött a várt pillanat. Az első albumával igencsak sok pozitív kritikát bezsebelő finn Wintersun legénysége sok munka, variálás és sok megpróbáltatás után végre kihozta új albumát. Elöljáróban annyit érdemes megjegyezni, hogy a banda lelke és vezetője, az Ensiferum valamikori tagja, Jari Mäenpää számos interjúban hangsúlyozta, hogy az új anyag egyrészt konceptlemez lesz, másrészt, hogy a kiadóval egyetértésben úgy döntöttek, hogy két részletben fog kijönni. Ennek első fele jött ki 2012 őszén.  A lemez 5 számot tartalmaz, de mielőtt megijednénk, nem egy EP-ről van szó, hanem egy kicsivel több, mint 40 perces lemezről. A kutya ott van elásva, hogy a számok többsége közelíti, illetve kettő esetében jóval meghaladja a 10 percet. Ezek viszont majdnem mesterművé teszik az északi epic-metal legénység új kiadványát. Hogy miért majdnem, az alábbiakból kiderül…

Az első szám az intróként kezelhető When Times Fades Away egy nagyon jól megkomponált, instrumentális bevezető, mely tökéletes ráhangolódást biztosít a továbbiakra. Igazi tökéletes epic metalos intro, minden ízében lüktet, és azon járt az agyam, hogy melyik rpg játékban hallottam hasonló hangokat. A szintetizátornak kiemelkedő szerep jut. A más intrókhoz képest jelentősen hosszabb bevezető után a finn legénység lényegében az alaphangzást is beleillesztve a húrok és minden más közé csap. A Sons of Winter and Stars közel 12 percre rúg, és négy részből tevődik össze.  A különböző „kis számocskák” önmagukban is megállnák a helyüket. A tétel mondanivalójának számító „állandó sorsszerű harc” a sötétség ellen, a kitörés és a soha fel nem adás motívuma nagyon közel áll a szívemhez. Lényegében egy igazi epikus harccal állunk szemben, annak minden tartozékával. A dalmonstrumban mindenüket felvonultatják északi barátaink a kemény hörgős hangtól elkezdve a kiváló riffekig, a nagyon fontos szimfonikus elemeken át, a tiszta énekig és a kórusig. Meg tudták oldani, hogy a kedves hallgatók tényleg beleéljék magukat a csillag és tél fiainak harcaiba. Nagyon összetett és nagyon kiemelkedő dalról (dalokról) lehet beszélni. 

Wintersun (b-j): Jukka Koskinen basszer, Teemu
Mäntisaari gitáros,  (hátul) Jari Mäenpää
énekes/gitáros, Kai Hahto dobos

A közel 15 perces dal után utunk továbbfolytatódik a tél és a bánat földjére, ahol több mint 8 percet töltünk el. A Land of Snow and Sorrow-ban az epikusság továbbra is fontos, na meg persze a lüktetés. Ebben a számban, a háttérben végig akusztikus hangzás van, amire többszöri hallgatás után egyre jobban ráhangolódik az ember. A gitárosok teljesítménye számottevő, az énekhangot tekintve ebben a számban a tiszta hangok és a kórusok dominálnak, bár olykor a károgást szeretők is örülhetnek. Egy biztos, ahogy az egész lemezre igaz, a srácok tényleg be akarták bizonyítani, hogy mennyire egy összeszokott zenekarnak tartják őket a kritikusok. A számok nem elsősorban a szövegek miatt hosszabbak a kelleténél, hanem az instrumentális részek miatt, amelyeket, teszem hozzá, tényleg nagyon szépen összeraktak. És mellékesen a témával is nagyon összepasszolnak. 

Ezt követően egy átvezető instrumentális tétel következik az albumon, amely sok mindenre nem igazán jó, maximum annak, hogy mintegy 2 és fél perc erejéig összefoglaljuk a korábbi perceket. Viszont az utolsó szám a címadó dal, a Time - amit már a fiúk korábban is kiadtak single formájában - egy kiváló tétel, már-már mesebeli. Időközpontúság mindenekfelett, szó szerint és átvitt értelemben is. Egy közel 12 perces dalról nehéz azt mondani, hogy gyorsan eltelne. Ez igaz a Time-ra is. Egy nagyon szépen csordogáló kezdés után, a szám begyorsul és elsöpör minket a világ. Hihetetlen zenei teljesítményeket raktak össze a zárótételben. Személy szerint a második szám és ez az utolsó a két kedvencem az ötszámos albumról. Különösen az utolsó, melynél számos hallgatás után is találtam aprócska meglepetéseket nem várt momentumokat. A közel tökéletes dal számomra ez, legalábbis ebben a műfajban.

Maga a lemez közel sem tökéletes, viszont erős anyag. Nem kiemelkedő, nem reformált meg semmit, viszont mégis elragadó az a megkomponáltság, az a zenei teljesítmény és a csodás, mesés világ és téma, melyet kitaláltak a finn fiúk számunkra, hogy nem tudok nyolc pontnál kevesebbet adni. Viszont ennél többet sem. Számomra kicsit csalódás volt, hiába a hosszú számok, hogy közel egy évtized várakozás után a mélyen tisztelt urak egy 40 perces anyagot tettek le. Emellett nyilván sokan nem azt kapták, amit vártak a 2004-es első album után, ami a mostani albumhoz képest egy gyorsvonat. De tény a fiúk egy másik ösvényről beszéltek az elmúlt években, és ezt be is bizonyították. Tudom, lehet, hogy a véleményem meg fog változni, amikor kijön a Time II, hiszen minden bizonnyal a most elemzett anyag azzal együtt alkot egy egészet. De jelenleg, bár sokszor meghallgattam és tetszik is az anyag, egyelőre „csak” jó osztályzatra elég.    

8

Tracklist

1. When Times Fades Away
2. Sons of Winter and Stars
3. Land of Snow and Sorrow
4. Darkness and Frost
5. Time