2013. január 14., hétfő

Bloody Roots - Az ígéretek földjén (2012, Nail)


Baucsek Rajmund


2012 utolsó negyedében érkezett meg az az album, amelyet már régóta vártam. A Bloody Roots Ígéretek földjén című, a banda második lemezének számító új kiadványa az elvárásokat hozta, sőt véleményem szerint felül is múlta és 2012 legjobb lemezei között lehet tudni a soproni thrasherek alkotását. Amikor Smici (Schmiedl Tamás, a Moby Dick frontembere) kitalálta az egész projektet pár évvel ezelőtt, üdvözöltem a dolgot, hiszen bár jó néhány kiváló metal zenekar van kis hazánkban, elég csak másik bandáját megemlíteni, de egy igazi zúzós, minden tekintetben thrash muzsikára szükség van. Ezt az űrt véleményem szerint 100%-ig kitöltötte az együttes. Az első album is nagyot szólt, nagyon jó cimborákat gyűjtött maga mellé Smici, ami meg is látszott a végeredményen.

A második lemez, melyről e kritika szól, ezt folytatta, és ha lehet mondani továbbfejlődött, még csiszoltabb anyag lett. A szövegekért Ficzek András (Dalriada) felelt, aki nagyon jó választás volt (az előző albumon is jó pár szöveget hozott, most minden szöveg az ő hatáskörébe tartozott), míg a muzikális részért a csapat (Tamás fia, Schmiedl Balázs is jónéhány témát hozott a közösbe) és néhány „haver” volt felelős. Az anyag a bónusz számokkal együtt közel 50 perces lett, ezen az időn 14 tétel osztozik. 

Az album hihetetlen jól kezdődik, egy nagyon kiváló tétellel lépünk be a Reménység templomába. A magasztos intró után rögtön belecsapnak a fiúk a lecsóba. A templomba belépve a Hazugságok oltárán áldozunk. A szövegvilág teljes elemzésére egy külön cikk is kevés lenne... Annyi bizonyos, hogy ezt az albumot, a szövegek miatt is érdemes lenne meghallgatnia mindazoknak, akik egy kicsit el akarnak gondolkodni, hogy mi történik a mai világban, az emberiség miért van folyton válságban. A Hazugságok oltárán egy nagyon erős speedes témával adja meg az alapot a zúzáshoz. Smici hangja ereje teljében van, és Ficzek Andris más típusú hangja abszolút eklektikussá teszi a számot. 10 pontos és nagy odamondós dal, „ki áll ellent ki mondja ki, végre, elég volt”, nagyon megfontolandó! 

Bloody Roots (b-j): Schmiedl Balázs gitáros, Schmiedl "Smici" Tamás
gitáros/énekes, Horváth Tamás basszer, Budai Béla dobos
A következő dal színvonalában ugyanazon a szinten vagy egy kicsit magasabb színvonalon mozog. A Hozd el Uram bombasztikus riffekkel, dobtémával és nem utolsósorban nagyon ütős szövegvilággal operál. De mégis a legjobban a refrén dob nagyot a számon. Smici és Ficzek Andris itt hatalmasat produkál, lüktet a fohász szó szerint. A reménység, a rosszal való leszámolás és egy leendő szebb jövőbe való rendíthetetlen bizalom, ha összefoglalnám a szám mondanivalóját. A Vérből-vérbe a következő tétel a lemezen, szintén nagyon jó dal, az emberek gyarlóságáról a hazugság atyjának tevékenységéről, melyek a hagyományok, a múlt eltűnéséhez vezet. Talán a legsokatmondóbb szövege ennek a számnak van. A zenei teljesítmény pedig nagyon ott van a szeren. Az album ötödik dala, a Népek útján, úgy vélem egy igazi nemzet-(és Föld)féltő dal, amely az emberek átkáról szól, hogy mindig mást akarnak követni, legyen az rossz vagy szennyes, közben pedig a haza megtébolyul és romlásba fordult. A számadás, az önmagunkkal való szembenézés viszont az emberek többségének nem megy… Hihetetlen erőteljes, élettel, lázadással teli dal, igazi speedes tempóra felfűzve, remek gitárriffekkel és dobteljesítménnyel fűszerezve. 

Alig keltünk fel a földről, egy olyan gitárszólóval tépik le a srácok a fejünket, hogy az már fáj, hehe. A Vérző népek tavasza című dal már a címében is utal arra, hogy egy újabb és nagyon igaz társadalomkritika a magyarság és az emberiség számára. Ficzek Andris ebben a számban hihetetlen vokálteljesítményt nyújt (ebben hozza elő dalriadás énjét leginkább), amivel még inkább növeli a minőséget. Kötelező meghallgatni minden hazáját féltő és a Földet védő embernek! 10 pont! A következő két tétel is hasonlóan magas színvonalat képvisel, nem is tudom hogyan értékelni, mert kezdenek elfogyni a szavak. A konceptalbum kifejezés erre az albumra kifejezetten érvényes. A címadó tétel az örök várás egy olyan dologra, ami ott van a lábunk alatt a szemünk előtt, de a rossz környezet és a hamis próféták követése miatt mindig várakozunk. A Fekete Átok foglya egyértelműen az emberiség legnagyobb bajait, a gyűlölet, az irigység, az állandó acsarkodás következményeit énekli meg egy nagyon jó thrash alapra hangolva. Ezek az emberi gyengeségek negatív irányba viszik el a világot, de amint áldozatok helyett hősök lesznek, fel fog tűnni a fény! Megszívlelendő szavak! Újabb 10 pontos tétel. 

A következő dalra nincsenek szavak. Nálam ez jelenti a thrash metal csúcsát! Zeneileg kiváló dal a Vezessetek útra, a mondanivalója pedig talán a legmegragadóbb az egész anyagon. A magyarság múltbeli hőseit, elődeit hívja segítségül, hogy a sokat szenvedett nép visszatérjen a fény útjára. Ha a múlt elvész, nem lesz jövőnk! Ezek a köztünk élő bús elődök vezessenek útra minket! A hazugságot, a könny hozta békét le kell győzni, mert az igazság hoz győzelmet végül. A dal kapcsán meg kell jegyezni, nem margóra, hanem fontos adaléknak, hogy ennek a számnak a zenei részét Vörös Attila (Nevermore, Leander Rising) hozta, és nagyon is látszik a számon, hogy egy gitármester adta bele az ötletet! Nem tízpontos dal, csillagos tízpontos inkább! 

Bloody Roots
Az utolsó két dalra is maradt még erő. A Jöjj menedék egy jó kis thrash nóta, nagyon eltalált szövegekkel és a Smici-Ficzek duó ismét nagyot alkotott az ének terén, míg a zenekar többi tagja, ahogy az egész albumon ebben a dalban is kitett magáért, különösen kiemelném Smici fiát, Balázst, aki nagyot teljesít az egész lemezen. Egy korszak (a sötétség, fájdalom időszaka) véget ér, éneklik a fiúk, amit szívből remél ezen sorok írója is, de az album még nem fejeződött be. A Felesküdött az ég mondhatni egy hagyományos, kicsit „moby-dickes” hangzás, de mégsem. Hihetetlen riffek, nemzetközi élvonalban is simán megállná a helyét (nemcsak ez a dal). A béke egyszer eljön, így vagy úgy, még ha nehéz is, mivel az embereknek olyan tulajdonságai vannak, melyek inkább a háborút, a pusztítást hozzák el. Fohász az Éghez, hogy egyszer béke legyen. Ez egy kiváló zárótétel. 

A maradék három dal három bónusz. A Kiválasztott egy ősrégi Moby Dick dal, egyik régi kedvenc, amit Smici most újra hangszerelt és feldolgozott csapatával nagyon kiváló módon. A másik két dal pedig két klasszikus Sepultura-átirat, mely zenekarért, mint ismert, Smici odavan! Nagyon jó kis feldolgozások lettek, mind a Refuse/Resist, mind a Roots Bloody Roots.

Egy szóval, nekem ez a lemez jelenti a tökéletes albumot, a vitathatatlan tízpontos korongot! Nagyon magasra lett téve a mérce az első album által, amelyet simán átugrottak úgy a srácok, hogy már az Isten kezében is nagyon ütött. Az év lemeze nálam 2012-ben! 

10

Tracklist

  1. Reménység temploma
  2. Hazugságok oltárán
  3. Hozd el Uram
  4. Vérből-vérbe
  5. Népek útján
  6. Vérző népek tavasza
  7. Ígéretek földjén
  8. Fekete Átok foglya
  9. Vezessetek útra
  10. Jöjj menedék
  11. Felesküdött az ég
  12. Kiválasztott (bónusz)
  13. Refuse/Resist (Sepultura cover) (bónusz)
  14. Roots Bloody Roots (Sepultura cover) (bónusz)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése