Paradox - Tales Of The Weird (2012, AFM)

BB

Jó három évig készült az új Paradox-anyag. Amúgy sem a rohamtempóban egymás után összecsapott lemezeiről híres a Charly Steinhauer énekes/gitáros vezette brigád, bár ez a három év még kevésnek is tűnik, ha azt veszem, hogy a '89-es Heresy és a 2000-ben kiadott Collision Course (melynek címét pofátlanul lenyúlta a Royal Hunt 2008-ban), illetve a 2008-as Electrify között mennyi idő telt el. Utóbbi koronggal kezdődött a német thrash-veteránok legújabb korszaka, melynek már harmadik lemeze a Tales Of The Weird.

Már a 2009-es Riot Squad se volt rossz anyag, jól meg is kritizáltam még a Rockvilágon, és igazából az ott elmondottakat ide is lehetne kopírozni. A thrash/power/speed zene nem az a műfaj, aminek oly' nagyon ki lehetne tágítani a kereteit, de a Riot Squadon érződőtt az igyekezet. Az új anyag viszont még rádob egy lapáttal arra a stuffra is. Változatosabbak most se nagyon lettek, de megjegyezhetőbb, kerekebb dalokat írtak ezúttal.

Paradox (b-j): Christian Münzner gitáros, Olly Keller basszer,
Daniel "Evil Ewald" Buld dobos, elöl: Charly Steinhauer énekes/gitáros

Fontos változás volt a banda életében, hogy a Riot Squad után a dobos Roland Jahoda és a másodgitáros Kai Pasemann kihullott a sorból. Charly hathúros társa egy fiatal germán death gitáros lett, Christian Münzner, akit a Necrophagistból és az Obscurából ismerhet többek közt a nagyérdemű, a dobszékre pedig Daniel Buld (ex-Hatred) telepedett le. A basszer Olly Keller megmaradt Charly hű társaként (bár ő is kiszállt 2011-ben, egy ideig Oliver Holzwarth helyettesítette), így aztán elmondhatja magáról, hogy a főnök után ő játszott a legtöbb Paradox-albumon - az újkori hármon.

És hogy ne legyen még elég a jóból a története során már sok viszontagságot megélt zenekar számára: decemberben Charly orvosa egy vizsgálat során problémát észlelt az énekes szívével, és karácsony után nyitott szívműtétet hajtottak végre rajta. A hírek szerint Steinhauer már jobban van, így hát valószínűleg a turné sem fog sokáig váratni magára.

És most elég a rizsából, rátérek arra, hogy milyen lett az új lemez. Röviden: eszelős! Thrasherszív nem maradhatott szárazon, mikor decemberben előzetesként nyilvánosságra került a Brutalized. Sokatmondó cím, ám ne dőlj be neki! A nagy túrás kellős közepén Charly előáll egy olyan középrésszel, hogy az valami döbbenet! Még mindig iszonyat sebes a keze a csávónak, a színtér leggyorsabban riffelő gitárosainak egyike minden kétséget kizárólag. Ha az előző lemeznél azt írtam, hogy jobbára az amerikai thrash-vonal hatott a Paradox-ra, hát most megérkezett a német hasonlítási pont is - az énekhangtól (és a zseniális középrésztől) eltekintve rengeteg Kreator van a dalban. 

Dallamos refrénje teszi roppant vonzóvá a kilenc perces hosszúságot felülről karcoló címadót, de a középtempós Fragile Alliance sem vall szégyent ilyen szempontból, sőt. De persze az olyan száguldó speed/thrash bombák sem hiányozhatnak, mint a Days Of Judgement, az Escalation, vagy a The Downward Spiral, hogy a CD legjobb riffjével rendelkező Slashdeadről ne is ejtsek szót - itt Charly igazán bebizonyítja, mire képes! Van a riffnek egyfajta tufa bája, de amúgy imádnivaló.

Paradox

A személyes kedvencemet, a lemez közepén megbúvó, epikus, hét és fél perces Brainwashed-ot nem véletlenül hagytam a végére. Technikás, kemény, és mégis dallamos tétel, Charly legemlékezetesebb melódiáinak egyikével. De a java még mindig hátravan, mert bónusztételt is kapsz, egy Rainbow-feldolgozás képében. Éppen ma rakta ki egy ismerősöm a Face-falára a dal eredeti verzióját, én meg válaszul belinkeltem neki a Paradox-féle covert. Nyilván nem meggyőzni akartam, mert tudom róla, hogy nagy Rainbow- és DIO-fanatikus, meg hát majdnem negyven év különbségről beszélgetünk, de azért az egészen döbbenetes, mennyivel lendületesebb, erőtől duzzadóbb Charlyék verziója. Mondhatni, új értelmet nyert a dal!

Nyolc friss "mesét" rejt tehát az új Paradox-album, valamint egy átkötőt, és egy feldolgozást. A producer Charly maga volt, így talán ez a magyarázata annak, hogy kis túlzással kétféle Paradox-dal létezik - az epikus-dallamos középtempók, illetve a száguldó speed témák. Legközelebb egy külső fül bevonása akár tökéletes-közeli végeredményhez is vezethet. Végezetül annyit: a Tales Of The Weird majdnem felkerült az év végi tízes listámra, csak egy ismeretlen chilei brigád EP-je szorította le... (azóta jobban átgondoltam, hogy miért, és szigorítottam egyet a pontszámon)

8

Tracklist

1. Tales Of The Weird
2. Days Of Judgement
3. Brutalized
4. Fragile Alliance
5. Escalation
6. Brainwashed
7. Slashdead
8. Zeitgeist
9. The Downward Spiral
10. A Light In The Black (Bonus Track) (Rainbow-cover)