Bullet For My Valentine - Temper Temper (2013, Sony/RCA)

BB

Nagy céljai voltak pár éve a walesi Bullet For My Valentine-nak. Matt Tuckék azt nyilatkozták egy interjúban, kb. a Scream Aim Fire lemez 2008-as megjelenése tájékán, hogy durván a következő évtized közepére a világ egyik vezető metal bandájává akarnak válni. Nos, ha csak a kereskedelmi szempontokat nézem, a Bulletnek esélye van arra, hogy elérje a célokat, melyeket kitűzött magának. Ha viszont a dolgok zenei részét veszem górcső alá, akkor azt kell mondjam, minimális az esély arra, hogy ezt metal bandaként tegye meg.

Ha valaki nekem azt mondja a kettes album megjelenésekor, hogy öt évvel később a BFMV nevének hallatán minden hithű metalos prüszkölni kezd, bizony hülyének nézem az illetőt. Pedig a dallamos metalcore egyik alapvetésének számító Poison debütöt követő Scream Aim Fire már vegytiszta melodikus metal volt, színező jelleggel alkalmazva mindössze a durva éneket. Viszont az az album még mindig folyamatosan pörög nálam, köszönhetően a Waking The Demon és End Of Days féle alapvetéseknek. A Fever a megjelenésekor tetszett, de azóta kb. elő sem vettem. Aztán…

Bullet For My Valentine (b-j): Michael "Padge" Paget gitáros, Matt Tuck
énekes/gitáros, Jason "Jay" James basszer, Michael "Moose" Thomas
dobos

… aztán a srácok nagy dérrel-durral beharangozták a Temper Tempert... Az előzetesként funkcionáló két dalt, az elsőként klipesített címadót és az azt követő Riotot egyenesen riasztónak találtam. Találó metaforával élve: ahogy Matt Tuck haja rövidebb lett, úgy a tök is eltűnt a BFMV zenéjéből. Bár a négyes zenéjére sosem lehetett rásütni, hogy progresszív volna, ez a két nóta olyan egyszerű, mint a százas szög, és bizony a szöveg terén se erőltették meg magukat a srácok - ezzel együtt tuti, hogy mindkét nótából nagy koncertfavorit lesz, főleg a Riot fog tutira gyilkolni azzal az óóó-zós kórussal. Aztán…

… aztán kijött a lemez. Hát… Nem dobtam magam hasra tőle, mikor először hallgattam, és hogy őszinte legyek, kábé a harmadik hallgatásig semmi sem maradt meg belőle, leszámítva a már ismert Riot kórustémáját, és ez főként belém vágta a parát. Elvégre a walesi négyes már 2008 óta az egyik kedvenc bandámnak számít, folyamatosan hallgatom őket, nem lehet, hogy nem képesek maradandó dalokkal megtölteni egy lemezt! Aztán…

… aztán szép lassan ráéreztem az ízére… A Dirty Little Secrets és a Leech voltak az első fecskék, de akkor már, ha jól emlékszem, ötödjére gyűrtem végig a lemezt. Előbbi egy nyugisabb téma, utóbbiban pedig igen izmos a vokális rész, de semmiképp sem metal egyik sem. A nyitó dalkettős is elmegy, de mindhárom korábbi lemezük nyitánya helyből odaveri bármelyiket. A Dead To The World sem rossz féllírainak, de már első hallgatáskor is a Scream-lemezes Say Goodnight ugrott be róla. Aztán itthon meghallgattam azt is, és nem volt több kérdésem. De amúgy még innen is van lejjebb, ugyanis az utolsó előtti dal a Tears Don’t Fall (part 2) címet kapta… De akár lehetne Tears Don’t Fall (Reprise) is, mert lényegében totál ugyanazt a nótát kapod, mint a debütön. E pofátlanság után lehet bármennyire is jó a Livin’ Life zárása (mert azért ez még a lemez jobbjai közül való), nem tudja kiverni a fejemből a hakni-érzést.

Bullet For My Valentine

Igazából amíg hallgatod a lemezt, addig nincs nagy probléma, mert a dalok önmagukban megállják a helyüket, és a vokális rész a többségükben remek, de hát Tuck a dallamokban mindig is erős volt. Azonban, ha az egész lemezt néznéd, már sokkal több árnyék vetül a wales-iekre - de persze itt is több nézőpont közül válogathatsz. Ha metal lemezre vágysz, csalódni fogsz, mert attól, hogy kétszer elüvölti magát az énekes, még nem lesz a zene törvényszerűen nehézfém. Ha azonban átsétálsz a másik oldalra, és rocklemezként kezeled a Temper Tempert, mert (de szar érzés leírni ezt egy Bullet-lemez esetében) az, akkor lehet esélyed, hogy barátságot kössetek. Nekem úgyahogy sikerült, de beletelt jó pár hallgatásba, hogy felismerjem, ehhez a lemezhez máshogy kell közelíteni, mint a korábbiakhoz, mert egyszerűen nemhogy nem ér a korábbiak nyomába, de műfajilag sem lehet egy kasztba sorolni velük. Sőt, továbbmegyek: az első két lemezhez képest ez egy gyenge produkció.

Az a szomorú, hogy Tuckék a jelek szerint megelégszenek ennyivel… Háromévente összepakolnak egy rocklemezt, amely egyre kommerszebb elődeinél, és egyre többet nyúlnak rajta akár saját maguktól, akár másoktól. Félre ne érts, azok számára, akiknek a koruk okán gőze sincs azon bandákról, melyek paneleiből a mai Bullet For My Valentine építkezik, biztosan 2013 egyik legjobb albuma lesz a Temper Temper. De nekünk, akik pontosan tudjuk, milyen út vezetett odáig, hogy a BFMV ma itt tartson, és tömegek várják egy-egy új albumát, ez a lemez az év csalódása.

6

Tracklist

1. Breaking Point
2. Truth Hurt
3. Temper Temper
4. P.O.W.
5. Dirty Little Secret
6. Leech
7. Dead To The World
8. Riot
9. Saints & Sinners
10. Tears Don't Fall (part 2)
11. Livin' Life (On The Edge Of A Knife)