Körmendi Roland
Több, mint 30 éves zenei
pályafutással a háta mögött mit tud még mutatni egy banda? Ezt a kérdést
feltehetnénk Biff Byfordnak,
de akár Angus Youngnak, vagy James Hetfieldnek is. Nagyon nehéz
albumról albumra hozni az elvárt színvonalat, miközben a kritikusok duzzadó
izomzattal és a mindenben hibát kereső attitűddel várják, hogy lecsapják a
nekik amatőr módon feldobott labdákat. Persze vannak olyan csapatok, akiktől a
rajongók felháborodva fogadnák az innovatív megoldásokat, de általában azért
szeretjük a minimális változást, mindamellett persze hogy az egyedi-sajátos íz
megmaradjon. Sikerült-e a brit heavy metal legendának elkerülni az önismétlés
sötét ösvényét, vagy gyanútlanul rátértek erre az útra? Induljunk hát csatába,
és könyörtelenül vágjuk le az ellenséget!
 |
| Saxon (b-j): Nibbs Carter bőgős, Nigel Glockler dobos, Biff Byford énekes, Doug Scarratt gitáros, Paul Quinn gitáros |
A válasz a fentebb elhangzott
kérdésre: igen is, meg nem is. A modern zeneiparban nagylemezhez képest
szokatlanul rövidkére, mindösszesen 39 percesre sikeredett Sacrifice tartogat számunkra
kellemes pillanatokat, de néha bizony ránk tör az „ezt már jó párszor
hallottam” érzés. És ez kicsit elveszi az élevezeti értékét ennek az egyébként
nagyszerű korongnak. A legutóbbi Call
To Arms nem győzött meg arról, hogy a csatabárd pengéje még mindig
elég éles lenne, de reményteljesen vártam 2013 első tavaszi szellőit, mely
meghozta hőseink legújabb munkáját.
Lejátszóba lemez berak, hangerő
kakaóra, nyakizmok bemelegítve, sörény kiengedve, sör a kézben. A teljesen
felesleges, és egyébként is unalmas intro után megkapjuk azt, amiért szeretjük
a Saxon-t. A címadó dal tele van élettel, és igencsak jó döntésnek bizonyult
berakni kezdésnek. Biff hangja még mindig hasít, ami külön jó érzéssel tölti el
az embert, lévén hogy már ő sem mai gyerek. A lemezen van mindenféle nóta:
kapunk egy tekerős power metalt (Warriors Of The Road), egyszerű
középtempós rock 'n' roll-t (Standing
In A Queue), bólogatós klasszik metalt (Walking The Steel), vagy éppen harci indulót (Stand Up And Fight). Vannak
természetesen klisék, meg régebbi saját nóta új szöveggel és minimális akkordváltoztatással
– de ki érdekel ez, amikor olyan király cuccot tudnak még írni, mint a Made In Belfast, vagy a monotonul
menetelő Wheels Of Terror.
 |
| Saxon |
Amit hiányolok, az a kicsit sokszínűbb ének.
Biff témái kicsit leragadtak az évek folyamán, amellett, hogy 62 éves kora
ellenére minden dicséretet megérdemel. Pár őrültebb gitárszóló még elfért volna
itt-ott, és akkor nyernek pár minutumot. Egyébként nagyon királyul szól a cucc,
minden hangszer a helyén van, és szépen döngöl magas hangerőn. Márpedig ez a
lényeg, ennek a zenének ütnie kell mindenféle nyálas könnyűzenét. Bár nem éri
el az évezred szerintem legjobb Saxon lemez (Inner Sanctum) színvonalát, bátran betehető mellé. A
2011-es, jobb sorsra érdemes csillebérci Metalfesten adott koncert óta nem volt
szerencsém az urakhoz, de ez az anyag újra felszólított, hogy legyek harci
készültségben. Élőben is kompromusszumok nélküli heavy metalt tolnak az
arcunkba, és ez így van jól. Reméljük még sokáig!
8
Tracklist
- Procession
- Sacrifice
- Made in Belfast
- Warriors of the Road
- Guardians of the Tomb
- Stand Up and Fight
- Walking the Steel
- Night of the Wolf
- Wheels of Terror
- Standing in a Queue
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése