Tiamat - The Scarred People (2012, Napalm)

Kósi Zsolt

Sokak számára biztos megmagyarázhatatlannak tűnik a dolog, de mindig is kedveltem Johan Edlund munkásságát. A Tiamat főnöke egy jelenség, rajongásom zenei munkássága iránt elsősorban különcségéből fakad, no meg abból, hogy a Brighter Than The Sun klipjében hidegvérrel torreádorkodik egy óriási dömper ellen. Johan hangja garancia arra, hogy a vidámságot szomorúságba taszítsa, és ez az a tulajdonsága, ami miatt magasan kiemelkedik a gót rockénekesek közül.

Persze nem volt ez mindig így, mármint, hogy a Tiamat gótkodjon itt, régen még tökös, de túlságosan azért nem jelentős death metal bandaként kezdték. A Clouds album még ebben a stílusban készült, majd egy komoly fordulatot véve 1994-ben jelent meg a Wildhoney című lemez, amely kijelölte Edlundék számára azt az utat, amin érdemes volt elindulniuk a világhírnév felé. A derék Johan hörgősre vett mély hangja helyett tiszta énekkel kezdte ijesztgetni rajongóit, ami nagyon jól állt neki, a vadméz album pedig minden idők egyik legjobb gót/atmoszférikus rock lemeze lett. A csúcs után mindig nehéz jobbat alkotni, pedig a több mint 24 éve létező zenekar többször is próbálkozott vele.

Tiamat (b-j): Lars Sköld dobos, Anders Iwers basszer, Johan
Edlund énekes/gitáros, Richard Öjersson gitáros

Azt szeretem még Johan Edlundban, hogy mindig olyan zenét hoz össze, ami neki tetszik. Tojik a mainstreamre, ő általában abból merít, ami megérinti. Gondolom szabadidejében sok Pink Floyd meg King Crimson pörgött a lejátszójában, mert főleg ilyen hatásokat érezni az új, The Scarred People című Tiamat albumon. Kategorizálni amúgy nehéz lenne ezt az albumot, ezt inkább meghagynám a fanatikusoknak. Az azonban biztos, hogy van itt minden: lüktető gót rocktól a lazulós Pink Floydon keresztül a pörgős rockslágerig tényleg minden adott.

Nyitásként rögtön az album címadója köszönt minket, meglepően hosszan, hat és fél percben. Tulajdonképpen ebben a számban minden benne van azzal kapcsolatban, amiért szereti az ember a Tiamatot. A svédek ügyesen kapcsolják össze az elektronikus zenét a dögös rock and rollal, megkockáztatom, ha a black metalt kéne összehozni a popzenével, Edlundéknak az is menne. A Tiamat ereje mindig is a meglepetésekben volt, hisz nem egy lemezen mutatták már meg, hogy egy szélvészgyors szám után doom zenekarokat megszégyenítő visszaállásra is képesek. Ilyet utoljára náluk a 2002-es Judas Christnál éreztem, így örültem annak, hogy ismét egy zeneileg sokszínű albummal hoz össze a sors a svédek részéről.

De térjünk vissza a számokra, a sort ugyanis a lemez egyik legjobb refrénjét hozó Winter Dawn folytatja, amely kellemes, laza, sötét gitártónussal operáló bús nóta. A meglehetősen furcsa című 384 – Kteis dal ha lehet, még szomorúbbá teszi az embert, amúgy nem sok vizet zavar, nem úgy a sorban következő Radiant Star és a The Sun Also Rises. Utóbbi ráadásul a lemez egyik húzószáma, igaz, a Tiamattól nem ritka az ilyen őszinte és melankolikus sláger.

Tiamat

A Before Another Wilbury Dies című átvezető után a számomra elsőre kétértelmű Love Terrorist következik, amely méltó folytatása a The Sun Also Rises-nek. A remek, elektronikusan eltorzított gitárindítást Edlund szokásos visszafogott „imádkozó” stílusú éneke követi, amely ebben a számban még nagyobb hangsúlyt kap, mint az összes többiben. A refrén itt is szuper, tökös, gótos, zakatolós. Aztán egy szép kis élesváltással érkezik a Messinian Letter, amely mintha csak valamelyik soha meg nem jelent Pink Floyd lemezről csöppent volna ide. Hogy került ide, senki ne kérdezze, de csendben megsúgom, valami ilyesmiről beszéltem, mikor Edlund zsenijéről és különcségéről regéltem picit a cikk elején…

Ha azt hittük, vége a slágereknek, akkor tévedtünk. Szó szerint, mint a vihar csap az ember arcába a Thunder and Lightning című dal, melyben a lemez legjobb gitárszólója is előmerészkedik Edlund hathúrosából. A Tiznit kedves, Janis Joplinos, elfekvős dallamai után az albumot záró The Red of the Morning Sun tehetné fel a koronát a nagy műre, de valami miatt nem tudja, pedig hangulatában méltán versenyezhetne a lemez legkomorabb száma címért.

A The Scarred People nem váltja meg a világot, de jelen év jobb albumai közé tartozik. A jó öreg Edlund - aki manapság Görögországban éli életét görög párjával együtt - most már csak egy új Lucyfire albummal adós a jónépnek, addig is, itt van nekünk ez a lemez, amely egyáltalán nem könnyű hallgatnivaló, de meg kell neki adni az esélyt. Megérdemli. 

9

Tracklist

1. The Scarred People
2. Winter Dawn
3. 384 - Kteis
4. Radiant Star
5. The Sun Also Rises
6. Before Another Wilbury Dies
7. Love Terrorists
8. Messinian Letter
9. Thunder & Lightning
10. Tiznit
11. The Red Of The Morning Sun