Scerra - In Via (2012, Hammer/Nail)

BB

Október 5-én a Roxxy-ban lépett fel az Agregator, a Scerra és a Die Before Breakfast előzenekaroskodása mellett. Sajnos munkahelyi kötelezettségek miatt csak a főbanda műsorának második felét tudtam elcsípni, benne azzal a dallal (Mint tűz és a jég), melyben a Scerra énekese, Virágos Ádám is színpadra lépett, hogy énekteljesítményével extra színt vigyen az Agregatorba. Nagyon tetszett, ahogy Mikus Tomi halálhörgését kiegészítette Ádám károgósabb vokalizálása, ezért a buli után megkerestem, gratuláltam neki, és jól el is dumáltunk. Már akkor szóba került, hogy írnék az új lemezükről, és mint tudjátok, ami késik, nem múlik...

A Scerra (avagy ScerrA) zenekar 2009 elején alakult Budapesten, egy évvel később pedig megjelentették Kétségekkel vagy anélkül című bemutatkozó EP-t (hossza alapján régebben középlemeznek nevezték volna). Első koncertjüket a 2010-es Metalfest Open Airen, Csillebércen adták, a tavalyi esztendőt pedig végigkoncertezték, jórészt a Watch My Dyinggal. 2012 januárjában kijött a Tövistánc címet viselő lemezelőzetes EP, amit október 10-én az In Via címet kapott első lemez követett. Jelen kritika tárgyául szolgáló albumot a zenekar volt szíves elküldeni nekem, amiért ezúton is nagyon hálás vagyok, és nagyon jólesett! Lássuk, mi található a korongon.

Scerra (b-j): Schiller András gitáros, Virágos Ádám énekes, Barta László
dobos, Fekete Zsolt basszusgitáros, Udvardi Ákos gitáros. (Schiller András
és Barta László kiszállt.)

Szimfonikus extrém metal - áll a csapat facebook-oldalán. Bővebben tényleg botorság lenne meghatározni a csapat stílusát, mert szimfonikusnak szimfonikus, extrémnek extrém, és metalnak is metal. De egyben rendkívül szerteágazó, kategorizálhatatlan muzsika, amit Ádámék játszanak. Nyilván nem mentes a hatásoktól - itthonról, talán a közös turnék, talán a magyar szövegek, talán az orgánum viszonylagos hasonlósága miatt, a Watch My Dying ugrott be elsőnek. A nyúlfarknyi intrót követő Memento Mori pedig angol énekkel simán lehetne Dimmu Borgir is akár, a női kórusoknál pedig a Therion és a Cradle Of Filth neve is felmerült bennem. A hangzásban sincs kivetnivaló, Jaya Hari das kiváló munkát végzett az Audioplanetben - a pergősound különösen tetszik.

A klipesített Tövistánc már kevesebb szimfonikus részt tartalmaz, az ének viszont változatos, mélyről jövő hörgés éppúgy van benne, mint károgás, valamint egy kevés tiszta ének is felbukkan - az egész lemezre jellemzőek a változatos stílusban előadott magyar szövegek. És itt meg kell állnom egy pillanatra: mivel az interjú elkészülte előtt írom a recenziót, biztosat nem tudok mondani, csak érzem, hogy az In Via egy megzenésített verseskötet, engem ugyanis a XIX. századi nagyjaink alkotásaira emlékeztettek a szövegek. Ádám roppant választékosan fogalmaz, ugyanakkor számomra furcsán hat, hogy jó néhány esetben nem az adott sor végén van a vessző (pár hallgatással meg lehet szokni) - mindenesetre a Scerra igényes magyar szövegei a zenekar egyik legfőbb erősségének számítanak.

A Kohó elején meglepett a heavy/power metalos nyitóriff, itt a Kamelot is beugrott néhány másodpercre. A Boncolóban Veres Gábor is hallatja jellegzetes orgánumát, van is a dalnak egy kis WMD-hangulata. A Változókkal kicsit leül a lemez, itt négy nyugisabb tétel következik, melyek közül kettő egyfajta keretéül szolgál a középső dalpárosnak (monumentális, filmzene hatású intro-outro formában). A Függőségbe újabb vendég érkezik az Eleven Holdból ismert Török-Zselenszky Tamás személyében, jellegzetes hangjával dobva fel a nótát, a darkosabb Halálom pedig személyes kedvencem, egyben a lemez csúcspontja. Ádám néhol már a zsenialitás határát súroló költészete e dalban éri el tetőpontját a lemez egyik legszebb metaforájának képében: "Mert a holt csak alszik | álomköntöst horgol". A refrén extrém metalját a hidegrázós szóló  remekül ellenpontozza. Az Állandók pedig, mint már említettem, outróként funkcionál a dalkvartettben.

Scerra

A Minden rendben, bár úgy indul, hogy követi az Állandók által kijelölt utat, ismét egy keményebb darab, de nem a száguldó fajtából, inkább bólogatni jó rá. A verze fojtott feszültségét a refrén együttes tiszta/extrém vokalizálása oldja. A Gyertyák csontig égnek tétel Márai regényéből kölcsönözhette a címét, a középrész és a szóló itt is kiemelkedő. A záró Kolonc pedig thrash metalosan indít, a Megadeth-t juttatva eszembe a verzeriffel.

Az artwork egészen pazar. Ez ugyancsak Ádám keze munkáját dicséri, tényleg nagyon szép booklettel bír a lemez, melyben a szövegek is szerepelnek. Régen még hagyomány volt, ma már csak közhely, de manapság egyre kevesebben szánnak időt arra, hogy a vágyva vágyott hanghordozó megvásárlása után elnyúljanak otthon, feltegyék a lemezt, és a dalok - esetleg fülhallgatón át való - hallgatása közben a bookletben elhelyezett dalszövegeket olvasva átadják magukat az album okozta teljes élménynek. A Scerra és Ádám minőségi szövegei számomra ezt az érzést hozták vissza. Elmondani sem tudom, milyen hálás vagyok nekik ezért...

9

Tracklist

1. Intro
2. Memento Mori
3. Tövistánc
4. A kohó
5. Boncoló
6. Ami jár
7. Változók
8. Függőség
9. Halálom
10. Állandók
11. Minden rendben
12. A gyertyák csontig égnek
13. Kolonc