BB
Elég érdekes módon, a Crusted zenekar sofőrjeként keveredtem erre a bulira. Miután a jóféle thrashélmény garantált volt, mind a Vesztegzár, mind Schlapak Petiék részéről, semmiképpen sem akartam kihagyni a koncertet, ha már felmerült ez a lehetőség, így egy özönvíz előtti kisbusszal nekivágtunk az országhatárnak.
 |
| Crusted |
Megérkezve azt találtam a legfurcsábbnak a klubban, hogy iszonyat mértékű cigifüst terjengett a helyiségben. Hála kormányunknak, itthon ebben már nem lehet része a bulizóknak (korábban komplett hülyeségnek tartottam a törvényt, viszont idővel rájöttem, van benne logika), így ki is használtam az alkalmat egy gyors rágyújtással. Hamar be is pakoltunk, és már kezdett is a Crusted.
Bajcsai Ádámék iszonyatos vehemenciával vetődtek a hangszerekre. Pumi haja valami megfoghatatlan gomolyagként áramlott a térben, ahogy headbangelt, Ádám pedig egy pitbull agresszivitásával üvöltötte a szókimondó sorokat a mikrofonba. Érdekes, hogy metronómra játszott a zenekar, thrashkörökben ez elég ritka. Ebből kifolyólag a dobos Tibi vállán nyugodott a legnagyobb teher, aki többé-kevésbé meg is birkózott a feladattal. Sajnos, a hallgatóság nem nagyon volt vevő az olyan dalokra, mint a Mit tehetnék, a Fogoly szava, vagy a végén előbukkanó Hallgasd, és az amúgy is csekély számú publikum a szett végére erősen megfogyatkozott.
 |
| Dormant Ordeal |
A Dormant Ordeal nevű lengyel formációt még nem ismertem korábban, de a bulijuk előtti készülődést láva az az érzésem támadt, hogy ez nem semmi móka lesz. Kiállásra nem nagyon tudtam belőni a zenekar stílusát, de akármelyik tippemmel melléfogtam volna, ugyanis pusztító death metalt nyomtak, leginkább a Hate Eternal nyomdokain. (Vagy mondjam inkább azt, hogy a Vader is lengyel?) És ahogy játszottak...! Alapból nem igazán kedvelem ezt a fajta zenét, de így élőben, látva is azt a fölényes hangszeres tudást, amit elővezettek, szabályosan sokkot kaptam tőlük, az elmúlt időszak legnagyobb meglepetését okozták. Maciej Niescoruk gitáros kezéből csak egy homályos csíkot lehetett látni, ahogy elképesztő gyorsasággal reszelte a húrokat. Maciej Proficz magából kikelve hörgött Chris Barnes-t is megszégyenítő módon. Nem károgás volt ez, nem scream, hanem igazi, mélyről, gyomorból jövő halálhörgés. Kacper Dzialdowski bőgőzése remek volt, vastag alapjai még a sűrűn örvénylő gitárok alatt is kivehetők voltak. Az igazán megdöbbentő azonban Radek Kowal dobos volt, aki csodálatosan játszott. Olyan szaggató blastbeateket pofozott ki a dobcájgból (természetesen halálpontosan, takkra), hogy csak az arcomat tátottam a jelenlévőkkel egyetemben. A srácok idén kiadott első lemezük (It Rains, It Pour) dalait gyalulták, és nekem azok a tételek tetszettek jobban, ahol valami finomsággal dobták fel a zúzdát, például a Cypress Mourning az izgalmas kiállásaival.
 |
| Vesztegzár |
A főbanda Vesztegzár műsorát sem nézték nagyon sokan, de azért mégiscsak jobb volt a helyzet, mint az előző két zenekar koncertjénél. Olyannyira családiasan voltunk, hogy a hangosítói feladatot is ellátó Bálint a Beteg világ elején minden további nélkül lemehetett a színpadról, hogy hangerőt adjon magára. Moneszék egymás után adagolták a tavalyi album legjobb dalait, volt többek között Szemet szemért, Az idő fogságában (Smici nélkül), az új klipes Szilánkokra hullva, nekem legjobban mégis a Nincs kontroll című dal tetszett, amiben különösen élvezetesnek találtam Fodor Ákos gitáros játékát.. A műsor vége felé kötelezettségeim elszólítottak, így az utolsó két dalról sajnos lemaradtam, de leszűrhető volt, hogy jó formában vannak a srácok. Monesznak nagyon fel volt adva a lecke, de az ő dobolásában sem találtam hibát, Bálint pedig szokás szerint acsarkodva hörgött a Slayer/Lamb Of God-ihletésű zenére.
Zárásként engedjetek meg egy személyes megjegyzést: szeretném megköszönni mindhárom zenekarnak ezt az estét! Főleg a Dormant Ordealnek; a lengyel csapat az első számú oka, hogy ismét üzemel a Carbon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése