2013. február 1., péntek

Deep Purple családfa koncert: Cry Free, Violent Moon - Budapest, Club 202, 2013. 01. 25.

Körmendi Roland

Ha január, akkor Cry Free születésnapi és évköszöntő buli a Club 202-ben (vagy ahogy a frontember Atka viccesen mondta anno a névváltozás miatt, az annak „csúfolt” Wigwam-ban..)! Nos, az állandóság jó dolog az életben, és a most 17 éves banda állandóan előrukkol valami extra dologgal. Ez a DP-családfás történet komoly fejfájást okozhatott Atkáéknak, mert a rajongók szakadatlanul követelték a Whitesnake, Rainbow, Glenn Hughes, Gillan, és egyéb Purple-mellékági nótákat - így hát be is adták a derekukat, és létrejött ez az igen különlegesnek ígérkező este. A 15. szülinapi bulis őrültségek, és a Purple-Zeppelin kooperáció után tehát most egy egész estés kitekintést kapunk ezekből az életművekből. 

Cry Free
Gondolom, nem kell sokat fecsegnem az ország szerintem legjobb cover band-jéről, mert hosszú és sikeres pályafutást tudhatnak maguk mögött. Nagyjából elég is csak felsorolnom, hogy a 17 év alatt kikkel koptatták együtt a deszkát különböző színpadokon. Ian Paice (Deep Purple), Nick Simper (alapító Deep Purple tag), Ken Hensley (Uriah Heep). Bemelegítő bandaként felléptek például a Nazareth, az U.D.O. előtt, és természetesen olyan hazai előadókkal is zenélgettek, mint Szekeres Tamás, Deák Bill Gyula, Edda, Török Ádám és a Mini, Takáts Tamás, stb.. A legnagyobb „dobás” részükről azonban a Jon Lord-dal közös szimfonikus turnézgatás volt, mely – amellett, hogy kedvenc bandájuk alapító billentyűsével kerülhettek közeli kapcsolatba - különös zenei kihívás elé is állította a srácokat. A Művészetek Palotájában tartott Sarabande ősbemutatós koncert örök emlék marad számomra, főleg mert többször sajnos már nem láthattam a Mestert...

No, de inkább erről a fagyos január végi éjszakáról szeretnék beszámolni nektek, ha esetleg voltatok olyan komiszok, hogy kihagytátok ezt a zenei csemegét. Előzenekarnak a Violent Moon (Blackmore's Night tribute) volt meghívva, nagy sietségemben az utolsó pár számot sikerült is elcsípnem. Nem igazán nyűgözött le a produkció, őszintén szólva nem tudom, mennyire van kereslet Richie Blackmore folk rock tribute cuccra, de ezt az idő majd eldönti. Mindenesetre az est koncepciójába abszolút beleillett, és sokan meg is hallgatták őket.

Valamivel 10 óra előtt színpadra lépett a Cry Free - öt úriember, akik nem szoktak spórolni a rock and roll energiákkal, és jól fel is töltik a hallgatóság akkumulátorát. Gondolkodás nélkül odacsaptak egy jó nagy tockost a nagyérdeműnek: kevés jobb koncertkezdő nóta létezik, mint a Burn. Szépen beleépítették a Stormbringer-t, így kaptuk meg a Whitesnake-féle verziót. Az embernek gyors folyadékpótlásra van szüksége egy ilyen kezdés után, így az első sör gyorsan le is csusszant a torkokba.

A második menetben aztán mindenki jól beénekelhette magát, a Hush refrénje megunhatatlanul szárnyalt a Club 202 falai közt. Olyan oldschool beat nóta ez, amit előszeretettel játszanak a „céferek”, így most sem hagyhatták ki.

Cry Free - Klacsmann Bori
Egy igazi dögös blues nóta mindig betalál az érző szívű rajongóknak, a Mistreated sem „viselkedett” másképp. Atka Glenn Hughes „soulful” verzióját tolta, igen hitelesen. Ezután egy igazi ritkaság került elő a kincses ládikából, Ian Gillan magáról elnevezett bandájának Sleeping On The Job-ja, mely visszarepít minket egészen '80-ig. A Glory Road lemez valamiért kimaradt az életemből, így köszönet a bandának amiért emlékeztetett rá.

Glenn Hughes korunk egyik legnagyobb rock énekese, aki olyan hatalmas diszkográfiával rendelkezik, hogy szinte lehetetlen fejből összeszedni az összes projekttel és vendégszerepléssel együtt a Big Daddy termést. Ezen az estén többször is felidézte a CF Glenn munkásságát, így elsőként megkaptuk a Can't Stop The Flood szerzeményt. Én oda-vissza vagyok érte, és szépen meg is szólalt, egyedül csak a grandiózus vokálokat hiányoltam.

Egy újabb nagyszerű húzással a metal vonulat felé fordultunk, amikor megszólalt a Black Sabbath Trashed-je. Gillan rövidéletű kalandja azért nem sikerült olyan gyengére, mint sokan gondolták, és Atkáék ezt be is bizonyították a színpadon. A Catch The Rainbow is hatalmas kedvenc, mennyei dallamokat kreált anno Dio és Blackmore, ehhez kétség sem férhet. A Rainbow-blokk másik elemeként feltűnik a Difficult To Cure, mely Beethoven 9. szimfóniájának ismerős dallamait szállítja hallójáratainkba.

Ezután megemlékeztünk a Hammond uráról, a tavaly elhunyt Jon Lord-ról. A Pictured Within gyönyörűséges balladát egy alkalmi trió adott elő: Atka mellett az ex-Cry Free-s Nagy „Sonkaúr” Attila zongorázott, a vonósokat pedig Klacsmann Bori játszotta egymaga csellón. A koncert egyik csúcspontja volt ez a szerzemény, sokan párás szemmel figyeltük és hallgattuk a produkciót. A vendégek színpadra vándorlása folytatódott, a régi Session zenekarból láthattuk újra Nagy Gergely gitárost és Cseh Balázs basszusgitárost, hogy előadják közösen a Coverdale/Page lemezről a Shake My Tree blúzorgiát.

Lőrincz Károly (Asphalt Horsemen, Whitesnake Tribute Band) kicsiny hazánk egyik legnagyobb David Coverdale fanja, és most sem rejtette véka alá eme szenvedélyét – így előkapta slide gitárját, és egyedül tolta el nekünk a Slow An' Easy dallamait. A tapsoló izmok beindultak, és már a színpadon termettek a többiek is, hogy hangosan szólaltassák meg a klasszikus 'Snake nótát, a Fool For Your Loving-ot.

Cry Free - Lőrincz Károly
Child In Time. Nincs ember a földön, aki ne hallotta életében legalább egyszer ezt a feszültségekkel teli drámai szerzeményt. Ahogy ezt eljátssza a Cry Free legénysége, arra a legkritikusabb DP rajongók is egyöntetűen bólogatnak. A meglepetések közül a supergroup Black Country Communion - Black Country tétele következett. Na erre nem számítottam! Kecskeméti Csaba tökéletesen hozta Glenn témáit, és nagyon dögösen szólt a cucc. Hatalmas pacsi jár a fiúknak! A végére pedig az elmaradhatatlan Long Live Rock And Roll. A megérdemelt visszataps után össznépi muzsikálás következett, többek között az elmaradhatatlan Smoke On The Water-rel.

Összességében egy nagyszerű éjszakába nyúló péntek estét varázsoltak nekünk a srácok, így tartják továbbra is jó szokásukat, miszerint az évnyitó Cry Free buli immáron 10 éve kihagyhatatlan a volt Wigwam falai közt. Kérünk még ilyet!

Setlist:
  1. Burn/Stormbringer (Whitesnake verzió)
  2. Hush
  3. Mistreated (Purple/Hughes mix)
  4. Sleeping On The Job (Gillan)
  5. Can't StopThe Flood (Glenn Hughes)
  6. Trashed (Black Sabbath w Ian Gillan)
  7. Catch The Rainbow (Rainbow)
  8. Difficult To Cure (Rainbow)
  9. "Jon Lord Dal" (If You're Feeling Sad - Krönungsmässe)
  10. Pictured Within (Jon Lord)
  11. Shake My Tree (Coverdale/Page)
  12. Slow An' Easy (Whitesnake)
  13. Fool For Your Loving (Whitesnake)
  14. Child In Time
  15. Black Country (Black Country Communion)
  16. Soulmover (Glenn Hughes)
  17. Long Live Rock And Roll (Rainbow)
   +1.  Lay Down Stay Down
   +2.  Smoke On The Water

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése