"Az Enigma kiadása karrierem csúcspontja!" - Interjú az Aeon Zennel

Holló-Vaskó Péter

(Görgess le az angol verzióhoz! - Scroll down for the english version!)

Nagyzenekari opuszból death metal teperés, majd abból klasszikus hard rock... Hogy katyvasznak hangzik így elsőre? Nos - ha ismered az Aeon Zen muzsikáját, akkor tudod, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhetnél! A brit progresszív rock/metal színtér egyik legegyedibb bandája az Aeon Zen, akik stílusokon, műfajokon át űzik egyre erősebb, kapósabb dallamokkal az örök boldogság állapotát... No de hogy is van ez? Mondja el maga a zenekar atyja, Rich Hinks, akivel volt szerencsénk egy interjú erejéig ütközni. 

Először is, mondanál valamit az Aeon Zen születéséről? Van valamiféle sztori? Hogy alakítottad meg a bandát?

Alapvetően abból ered, hogy meg akartam teremteni a saját zenémet, a saját stílusomat, utamat. Játszottam az Aeon Zen előtt teljesen normális zenekarokban, de a dolgok mindig elúsztak és az elköteleződés sem volt az igazi. Én mindig tudtam, mit akarok a zenében kezdeni - és, ahogy mondják, ha azt akarod, hogy jó legyen, neked kell csinálni!

Sokszor mondták már az Aeon Zenről, hogy a zenei stílusotok vagy a fúziója több stílusnak, vagy egyenesen mindenféle stílus és kategória fölött áll. Mégis, ha mondanod kéne valamit, hogyan határoznád meg?

Azt hiszem, ez teszi az Aeon Zent ennyire egyedivé: hogy nem férünk bele egyetlen kategóriába vagy műfajba! Úgy érzem, hogy a dalszerzésem sok különböző stílust magába zár, és összerakja, rendezi őket összefüggő módon egy progresszív lobogó alatt. Például az új albumunkon van egy atmoszférikus prog rock/metal dal, ami nyílegyenesen beleszalad egy technical death metal stílusú szekcióba, amiből pedig később egy zongora-ének-nagyzenekari rész lesz. Ez egy elég fura triónak hangozhat, de nagyon igyekszünk úgy rendezni, hogy minden tökéletesen a folyamban legyen, minden helyénvalón hangozzon, így van egy jól érezhető kohézió a stílusunkban.

Aeon Zen (b-j): Matt Shepherd gitáros, Andi Kravljaca énekes, Rich Hinks
basszusgitáros/gitáros/énekes, Shaz billentyűs, Steve Burton dobos

Maga a zenekar neve is érdekfeszítő. Mit jelent, mit szimbolizál?

Úgy tekintek rá, mint egyfajta örökkévaló boldogság állapotára, ami valami olyasmi, amit szerintem minden művész próbál a munkáján keresztül elérni, csak persze mindenki máshogy határozza meg ezt az állapotot! Emellett magába foglalja A-tól Z-ig a zenei stílusokat, ahogyan az Aeon Zen zenéje is magába foglalja rengeteg különböző műfaj és stílus jegyeit az albumain és a dalokban.

2008-ban Lloyd Mustóval közösen alapítottad a zenekart, és eredetileg csak belőletek állt az Aeon Zen. Mik a nehézségei és az örömei egy ilyen szokatlan felállásnak?

Igazándiból nagyon felszabadító dolog volt! Ahogy már mondtam is, megadta nekem a szabadságot, hogy pontosan úgy írjak dalt, ahogy csak akarok. És mivel az utómunkákat is én végeztem, így minden hangot igazán olyanra formálhattam, ahogy szerettem volna. 

Eddig három stúdióalbumot adtatok ki, melyek közül a legutóbbi, az Enigma éppen csak egy-két hete jelent meg. Mondanál pár szót a zenei irányról, amiben haladtok?

Úgy érzem, az Enigma egy még inkább progresszív formátumú alkotás, mint az előző két albumunk. Ezalatt azt értem, hogy a hangsúly valóban az albumon van: ezen konceptalbum folyama egy, az egész albumra kiterjedő progresszív tapasztalattá teszi - nem dalról dalra szétesővé. Ráadásul egy kicsit modernebben hangzó, és jócskán keményebb is, ami mindig jó móka!

Jellemeznéd nagyon röviden előző albumaitokat, az A Mind's Portraitet és a The Face of the Unknownt is?

Még mindig nagyon büszke vagyok rájuk! Szerintem tele vannak jó progresszív rockkal és metallal, és jócskán akad bennük érdekes csavar, fordulat is. Nehéz pár szóban leírni valamit, ami éveken át készült, így a legjobb dolog, amit tudok mondani azoknak, akik kíváncsiak rájuk, hogy hallgassák meg őket!

Hogyan határoznád meg művészi ars poeticád?

Azt hiszem, van egy eleme az Aeon Zen muzsikájának, amit egy bizonyos fokig meg lehet határozni "puszta zene"-ként, mint az Enigmát hallgató zeneértő kifinomult zenei utazását - ezt pedig műalkotásként értékelni. De attól, hogy ezt mondom, az album még releváns a popkultúra és a modern zenei elvárások szempontjából is, csak jóval kifejezőbb és terjeszkedőbb.

Hogy látod a rock és metal jövőjét?

Magamat látom benne! (nevet) Azt hiszem, nagyon érdekes lesz látni, hogy mennyire tolhatók ki a határok és elvárások, különösen a progresszív műfajokban. A szokás rabjai vagyunk, így mindig benne van a dolgokban önmagunk ismétlése, de az út minden lépésében benne van az innováció is.

Aeon Zen

Sok remek zenésszel dolgoztál már az albumaitokon, például Nick D'Virgilióval, Jem Godfrey-jel vagy Andi Kravljacával. Kivel játszanál szívesen együtt, ki inspirál?

Fantasztikus volt azokkal az arcokkal együtt játszani, akiket hallgatva felnőttem, és persze még rengetegen volnának, de azt hiszem, eljutottam arra a szintre, amikor jó a saját dolgomra koncentrálni és arra, hogy én, személyesen mit is tehetnék le az asztalra.

Megosztanál pár részletet az Enigma készítéséről? Milyen volt? Mi ihletett meg téged?

Az album készítésének nagy része abból állt, hogy ültem a stúdiómban a saját írásaimmal és felvételeimmel. (nevet) De igazán katartikus élmény volt, nagyon sok különböző témát fedezhettem fel, zeneileg és szövegek terén egyaránt. Mindig is jól dolgoztam, amikor teljesen a kreatív folyamatra figyelhetek, elmerülhetek benne, bár a történet, úgymond, külső forrásokból jött. Arról szól, hogyan reagálunk mi mindnyájan különböző szituációkra, általánosan. Amit pozitívnak vagy negatívnak fogunk fel, nem mindig úgy alakul, ahogy alapból elképzeljük, gyakran saját személyiségünk miatt. Tulajdonképpen az Enigma az emberi lelket figyeli meg.

Vannak olyan humoros színpadi, vagy backstage történeteid, amikről szívesen beszélsz?

Nos, a legutóbbi turnénk utolsó éjszakáján csatlakozott hozzánk a színpadon egy tehén és egy oroszlán. Poén volt, és nagyon vicces. Bár talán hozzá kéne adnom, hogy jelmezekről van szó. Soha nem jammeltem még jószág előtt... (nevet) Bemelegítésként focizni az öltözőben szintén igen szórakoztató tud lenni!

Mit mondanál, mi karriered eddigi csúcspontja?

Őszintén, ez a pillanat, az Enigma kiadása. Egy olyan pontra juttatott el minket, ahol folyamatosan csak növekedünk, és van egy fantasztikus albumunk, ami ebben támogat minket! Ráadásul egy remek kiadóval dolgozhatunk, és néhány igazán király dolgot tervezünk, azaz nagyon izgalmas pillanatok ezek az Aeon Zennek és a rajongóknak egyaránt!

Végül, a kérdés, amit minden magyar rajongó feltenne: mikor jöttök Magyarországra? (Állítólag mi, magyarok, nagyon jó közönség vagyunk!)

Nagyon jó lenne eljutnunk Magyarországra! Mindig boldogok vagyunk, ha a rajongóinknak játszhatunk, akárhol is vannak a világon - és talán még néhány újat is felszedünk útközben! Ha valaki, ezt olvasva szeretne minket ott látni, tudassátok ezt a helyi koncert vagy fesztiválszervezőkkel - és lássuk, mit tudunk!

Köszönjük az interjút!

Csekkold a bandát a Facebookon, vagy a hivatalos weboldalukon

From orchestral opus into a death metal battle, and from that into classic hard rock... Does that sound messed up? Well - if you happen to know Aeon Zen, you can sure know you couldn't be more wrong! Aeon Zen is one of the most unique bands in the British prog rock / metal scene, who keep on chasing eternal bliss though styles and genres with stronger and stronger tunes and melodies... But how does this exactly go? Let Rich Hinks, founding father of Aeon Zen answer that, with whom we had the luck to make an interview.

Aeon Zen from left to right: Rick Hinks (bass/vocals/guitars),
Andi Kravljaca (vocals), Shaz (keyboards), Matt Shepherd (guitars), Steve
Burton (drums)

First and foremost, can you tell us anything about the birth of Aeon Zen? Is there a story behind it? How did you form the band?

It basically came about from wanting to be able to create my own music, in my own way and style. I had been in normal bands prior to Aeon Zen, but things always fizzled out or the commitment wasn’t quite there. I always knew what I wanted to do with my music, so if you want something right, you have to do it yourself, as they say!

It has been said of Aeon Zen many times that your music style is a fusion of, or even above music styles and categories. Still, if you really had to say something, how would you define your music style?

I think that’s one of the things that makes Aeon Zen so special, we don’t simply fit into a genre or category! I think that my songwriting encompasses many different styles, but pulls them together and arranges them coherently under a progressive umbrella. For example, on our new album we have an atmospheric prog rock/metal track which runs directly into a technical death metal style section, which in turns goes right into a piano, vocal, and orchestra ballad. That might sound like rather a strange fit, but there’s great care taken to ensure that everything flows perfectly and nothing sounds out of place, so there is a definite sense of cohesion in our style.

The name of the band itself is very exciting. What does it mean, what does it symbolise?

I look at it to mean an eternal state of bliss, which is something that I think all artists strive to achieve in their work, although of course everyone has a different definition of what that state is! It also encompasses the A-Z of musical styles, as Aeon Zen’s music always incorporates many elements of different genres within tracks and albums.

You founded Aeon Zen with Lloyd Musto in 2008, and the band initially consisted only of you and him. What are the difficulties and joys of such a really uncommon way?

It was pretty liberating to be honest! Like I said before, it really gave me the freedom to write exactly how I wanted. Plus as I was producing all the recordings as well, it really enabled me to make sure all the music sounded exactly how I wanted it.

Aeon Zen

You released three studio albums so far, the last one, Enigma only a few weeks ago. Could you tell us a few words about the direction you are taking?

I think “Enigma” takes a more wholly progressive format than our previous two albums. By that I mean that the focus is really on the album, and the way that the concept album flows really creates a progressive listening experience over the whole album, rather than song by song. It’s also more modern sounding, and a fair bit heavier too, which is always fun!

Could you briefly describe your previous albums, A Mind's Portrait and The Face of the Unknown?

I’m still really proud of them, I think they have some great progressive rock and metal, and they are also full of lots of interesting twists and turns. It’s hard to describe things in a few words that took years to make, so the best thing I can say to anyone that wants to know what they’re like is to listen to them!

Do you have an artistic ars poetica? If yes, what is it?

I think that there is a certain element of Aeon Zen’s music that can be considered as “pure music” to a degree, such as the sophisticated nature of the musical journey undertaken by a listener when they put on “Enigma” and this can be interpreted as a piece of art. But having said that, the album is still relevant to popular culture and modern day musical ideals, just to a somewhat more expressive and expansive degree.

How do you see the future of rock and metal music?

With me in it! Haha! I think it will be very interesting to see what boundaries and expectations can be pushed, particularly within the progressive genres. We’re creatures of habit, so there is always an element of repeating ourselves, but there is always innovation at every step of the way.

You have worked with many great musicians on your albums, like Nick D'Virgilio, Jem Godfrey or Andi Kravljaca among others. Who would you really like to play together with? Who is your inspiration?

It’s been so great to play with these guys that I’ve grown up listening to and of course there are so many more, but I think I’m getting to the stage where it’s nice to focus on my own stuff and what I can bring to the table personally.

Aeon Zen

Could you share some insights about making Enigma? How was it like? What inspired you?

Most of the album creation was me sat in my studio on my own writing and recording, haha! But it was a very cathartic experience, it allowed me to really explore different themes, musically and lyrically. I’ve always worked well when I can completely focus and immerse myself in the creative process, although the inspiration from the story did come from outside sources, so to speak. It’s about how we all react to different situation, generally. What we perceive to be positive or negative does not always turn out the way we think it will, often due to our own characters. It basically exploring human psyches.

Are there any on stage - backstage fun stories you care to share?

Well, on the last night of our last tour, we were joined on stage by a cow and a lion as a prank, that was pretty fun. They were costumes though, I should probably add. I’ve never jammed with livestock before, haha! Playing football in the dressing room as a warm up can be fun too!

What do you consider the best moment of your career? Why?

Honestly, right now, with the release of our latest album “Enigma”. It’s pushing us to a point where we’re growing all the time, and have a fantastic album to support ourselves with. We’re also working with a great record label, and have some really cool things coming up, so it’s a very exciting time for Aeon Zen and all our fans!

And lastly, the question every Hungarian fan would ask: did you ever visit Hungary - and when are you coming? (It is said that we Hungarians make a good audience!)

We would love to visit Hungary! We’re always more than happy to play for any fans no matter where they are in the world, and hopefully pick up new ones along the way too! If anyone reading this would like to see us over there then let your local promoters and festivals and know, and we’ll see what we can do!

Check the band on Facebook, and the official website