Eluveitie - Helvetios (2012, Nuclear Blast)

Baucsek Rajmund

2012. február közepe táján kaparintottam meg a jelen kritika tárgyául szolgáló, és egyben általam idén egyik legjobban várt lemezt, a szinte a semmiből érkező, de egy-két albumával meghatározóvá és népszerűvé váló svájci folk-metal formáció, az Eluveitie Helvetios című albumát. Még elöljáróban annyit, hogy a csapatot sokan támadják, miszerint kommersz lett, letért az eredeti útról, ami miatt megszerették sokan, rég nem a folk-metal „új hullámait” szelik. Az általam „Slania-komplexusnak” tartott véleményeknek igazat kell adni némileg, de ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy egy csapatnál szükséges olykor a változtatás. Ez jól megfigyelhető a helvét bandánál is, ahol az utóbbi években voltak komolyabb tagcserék, amelyek azonban nem érintették hátrányosan a csapatot és a zenekar meghatározó arcai is megmaradtak, gondolok itt a két nagyon jó hangú énekesnőre, valamint az igencsak erőteljes hanggal megáldott Chrigel Glanzmannra, akinek hangjánál már csak a rasztái jobbak.

A híres Slania album 2008-as megjelenését követően egy akusztikus, abszolút népzenei, instrumentális időszak következett, majd megjelent a 2010-es Everything Remain As It Never Was című album, amit én speciel sokakkal egyetemben egy árnyalatnyival gyengébbnek éreztem, mint a korábbi albumaik. A magas lécet, amit állítottak csak többszöri próbálkozásra sikerült átugrani. Végül is jó album volt, azonban meg kellett szoknom. Ezt követően a következő, most bemutatásra kerülő Helvetios előkészületeire került sor (ezek mellett természetesen rengeteg bulin léptek fel a kisebb kluboktól az egészen nagy fesztiválokig, és hazánkba is ellátogattak több ízben), amelyet szinte már a kezdetektől fogva egy konceptalbumnak szántak. Már a cím is sokatmondó, és nem találjuk fel a spanyolviaszt, ha azt mondjuk, hogy ez az album az elejétől a végéig a helvétek ősi népéről szól, akik az ókorban a mai Svájc területén élő kelta csoport volt és a történelemben elsősorban akkor kerültek előtérbe mikor a legendás római hadvezér és államférfi Julius Caesar a gallok elleni háborúit vívta. Ennek az eseménynek állít emléket a CD, a helvétek oldaláról bemutatva. A dolognak azonban egy kis szépséghibája van, hogy a derék svájciaknak történelmileg nincs sok közük az ókori helvétekhez. Ennek ellenére a nagyszabású albumon magas minőségben emlékeznek meg az ókori nép hős küzdelmeiről.

A lemez 17 számot tartalmaz (plusz egy akusztikus bónuszt, ezzel együtt lépi túl kicsivel a játékidő az egy órát, amely kicsit soknak tűnhet, viszont az albumot meghallgatva talán ennyi szükséges is, a lemez végére ér véget a történet). A prológus, amely ízes angolsággal vezeti fel a lemezt, megadja az alaphangulatot, tökéletes bevezető arról a korszakról, amelyről a dalok szólnak. A bevezető végén már érezhető, hogy beindul a lemez. A második szám, a Helvetios, amely az egyik legjobb kezdődő dal, amit eddig hallottam. A népzene, a női háttérvokál és az énekes karcos, kemény metalcore hangja teszi tökéletessé a dalt, amely kijelöli az ösvényt, amit a helvétekről tudni érdemes. Az album következő két száma sem marad le az elsőhöz képest. Harmadikként érkezik a Luxtos, amelyben, még ha nem ismerjük a zenekart vagy a helvét történelmet, jól kivihető, hogy bizonyára egy népdal adta az alapötletet. Ha utánajárunk, kiderül, egy breton dalra épül a kemény férfi és lágy női hanggal, valamint a gall nyelv használatával operáló kiemelkedő tétel. A Home az otthonról szól, vagyis arról a helyről, amelyet a szöveg szerint el kell hagynia a derék helvéteknek. Mindezt egyébként kitűnő angolsággal, hatásosan éneklik meg, amelyben érezhető a melankolikusság, a szomorúság és a fájdalom a szeretett otthon elhagyása miatt. Ehhez úgy vélem a háttérben folyamatosan megszólaló népzenei hangszerek adják meg a kitűnő alapot, emellett a súlyos gitárriffek is dobnak a tételen és nem utolsósorban a rasztás énekes jellegzetes hangja. A dal egész egyszerűen lüktet. A haza kényszerű elhagyása után szükséges új földet találni, ahol letelepedhetnek a törzs tagjai, ezt az eseményt és érzéseket tárja elénk a Santorian Shores. A svájci fiúk (és lányok) ebben a számban is bebizonyították, hogy a kemény deathesebb vonalat mennyire össze tudják egyeztetni a népzenei hatásokkal. A szám második felében majdnem sokkot kaptam, ahogyan feljebb tekerték a hatásfokot ennek az ötvözésében. Tökéletes track!

Muszáj megpihenni ennyi utazás és berendezkedés után. Ezt érezhették az Eluveitie háza táján is, ezért illesztettek be egy nagyon szép, gallul elénekelt népdalt. De nehogy azt higgyük, hogy az album is nyugodtabbá válik, a helyzet csak most fokozódik. Az akusztikus tétel után a svájciak „belecsapnak a lecsóba”, hiszen az előző tételek után most már belecsöppenünk a gall háborúba, vagyis pontosan annak kezdetébe. A Meet The Enemy döngölése ezt a pillanatot örökíti meg: a helvétek találkozása a római légiókkal, amely nem sikerült túl barátságosra. A helvétek szabadság iránti vágya és a római légiók hódító törekvése megütközött, az Eluveitie pedig mindezt egy kemény, elég dühös számban fogalmazta meg, amelyben az énekesnő is megmutatja, hogy nemcsak lágy hangokat tud kiadni magából. A szám 10-es skálán 10-est érdemel. A Neverland című tracket árnyalatnyival gyengébbnek, kicsit súlytalanabb,nak monotonnak éreztem hozzá képest. A következő dal a sokak által gyengének tartott Rose for Epona, amelyből egyébként klipet is készítettek. Nos, sokakkal ellentétben, én ezt a dalt nagyon kedvelem, az énekesnő, úgy vélem kiválóan elviszi a hangjával a tökéletesség irányába a számot, mely arra keresi a választ, hogy a helvétek népét miért hagyta el Epona istennő, akihez mindig imádkoztak, áldoztak neki, és mégsem volt mellettük, amikor a népnek szüksége volt rá. Ha a Meet The Enemy dalt tízesre értékeltem, akkor a Havoc csillagos tízes! Az egyik kedvencem az új albumról, hihetetlen headbangelős, durva riffekkel megtámogatott, népzeneileg is elsőrangú tételről van szó, a helvétek egyesüléséről, felkészülésről a döntő időszakra, hihetetlen nagy dal! És klip is készült belőle. A következő kép eseményben folytatója az előző tételnek. A szabadságért küzdő helvét nép lázadásáról szól az Uprising, mely az utolsó remény volt arra, hogy szabadok legyenek. Kicsit gyengébb dalról van szó, de csak a Havochoz képest, amúgy pedig egy újabb kiemelkedő tétel. Érződik belőle a harcosság, a keménység, az elszántság, mindaz, ami egy felkeléshez szükséges. A számot feldobja a szám közepén lévő kis átvezető próza. Ezt követően ismét egy lassabb időszak következik egy átvezető instrumentális tétel, amiről azt mondom, hogy más esetben elhagyhatónak vélném, viszont a történet elmesélésébe kitűnően passzol. A Siege a címhez híven a helvétek sorsát nagyban befolyásoló ostromról szól, közel 3 percben (a legrövidebb tételről van szó), amelyet lényegében a következő szám folytat. Így a két számot egyben érdemes meghallgatni, még ha különböznek is zeneileg. A két szám tökéletes képet nyújt a harcokról, a helvétek hősiességéről. Az Alesiában számban ismét az énekesnő viszi a prímet, hangja hihetetlen jól kooperál Chrigel hörgős orgánumával. Azonban hiába teljesítenek jól és a számok is tökéletesek, sajnos azt kell megénekelniük, ami történt. A helvétek elvesztették a csatát. Ezt a következő közel félperces átvezető jól érzékelteti, lényegében elveszett majdnem minden. Azonban csak majdnem. A helvétek egy utolsó nagy ellenállást hirdettek meg a rómaiak ellen szabadságuk, jövőjük, fennmaradásuk érdekében. A lemez utolsó dala (az epilógust leszámítva) erről az utolsó ellenállásról szól, egy igencsak súlyos riffekkel megtámogatott, minden dühöt és harciasságot latba vetve. A szám és egészében az album is méltó emléket állít a helvéteknek. Kiváló zárótétel. Az epilógus  pedig méltóképpen zárja le az albumot, a számok, a dalok fennmaradnak, ha a nép el is veszett.

Az Eluveitie ezen albuma egy majdnem tökéletes kiadvány, melyet áthat a hősiesség, a hazaszeretet, és a történelem. Minden folk-metalt kedvelőnek kötelező darab, a kérdés az, hogy hogyan tovább. A mérce eddig is magas volt, ami ezzel az albummal csak még inkább nőtt!

Baucsek Rajmund 

10

Tracklist:

1. Prologue
2. Helvetios
3. Luxtos
4. Home
5. Santonian Shores
6. Scorched Earth
7. Meet The Enemy
8. Neverland
9. A Rose For Epona
10. Havoc
11. The Uprising
12. Hope
13. The Siege
14. Alesia
15. Tullianum
16. Uxellodunon
17. Epilogue
18. A Rose For Epona (Acoustic version) (Bonus Track)