P.O.D. - Murdered Love (2012, Razor&Tie)

BB

A Testament anyagához hasonlóan a szóban forgó sem egy vadifriss lemez, ez is júliusban jött ki. A nu metal-hullámmal feltűnő P.O.D. is azon csapatok sorát gyarapítja - és ezt előszeretettel mondom el az illető bandákról -, akik jóval azelőtt alakultak, mielőtt az őket felszínre dobó zenei trend a tetőfokára hágott volna. Ugyanis 1992-ben álltak össze, épp abban az évben, melyben a Nevermind áttörése nyomán (igaz, hogy a lemez 91-ben jött ki, hatásai mégis inkább a következő évtől érződtek nagyon) a fémzene végérvényesen elvesztette uralkodó pozícióját az alternatív és grunge zenékkel szemben. Az ezredforduló táján óriási sikereket elért csapat új lemeze sajnos méltatlan a zenekar múltjához.

Megalakulásukkor még a régi hagyományokat őrizték, hiszen Metallica és Slayer feldolgozásokat játszottak házibulikon. 1994-ben megállapodtak a Rescue Recordsszal, akik a srácok első két nagylemezét, valamint 1997-ben megjelent koncertanyagát gondozták. Utána jött a nagykiadós szerződés, és a második Atlantic-os album, a Satellite már egészen széles ismertséget és világhírnevet is hozott a srácoknak, nem véletlenül - mind a címadó, mind az Alive, vagy a Boom, és a mindent vivő Youth Of The Nation is gigaslágerek voltak a maguk idejében. A következő lemez is kitermelte a maga slágereit (Will You, Sleeping Awake), de érezhető volt a hanyatlás, kereskedelmileg sem volt annyira sikeres, és nálam itt ki is esett a csapat a pikszisből, így az ezt követő két album totálisan elment mellettem. Mindenesetre itt a friss alkotás, a Murderous Love, ami olyan messze van a Satellite szintjétől mint ide Ulánbátor. Mintha két külön zenekart hallanék...

P.O.D. (b-j): Wuv Bernardo dobos, Marcos Curiel gitáros,
Sonny Sandoval énekes, Traa Daniels basszusgitáros

Dicséretes, hogy a csapat tagsága (a gitáros Marcos Curiel hároméves távollétét leszámítva) tizennyolc éve együtt van - együtt haladnak tehát a jellegtelen szürkeség felé. Pedig ígéretesen kezd a lemez, az Eyez ugyanis egy tempós, húzós nu metal-dal Jamey Jastával (Hatebreed), semmi gond nincs vele, sőt, a másodikként érkező címadó is láttatta értékeit pár hallgatás után - bár először értetlenül pislogtam, harmadjára már majdnem kifejeltem a szélvédőt tőle, hehe (headbang). Bár elég irritálóan indul azzal az idióta effekttel, de a gitártéma üt, mint a buszkerék. A Higher és a Lost In Forever (utóbbit kicsit Sleeping Awake-esnek érzem) dalokat kislemezre is kimásolták, ezek vérbeli P.O.D.-nóták, bár kissé szürkék, de a lemez jobbjai közé tartoznak. 

Ellentétben az ötödikként érkező West Coast Rock Steady-vel. A rap-et és a rockot lehet jól ötvözni, a Limp Bizkit a Chocolate Starfish-en valami egészen gatyaszínező módon (értsd: beszartam tőle, annyira tetszett) kooperált a Wu Tang-es arcokkal, de Sonny Sandovalék produkciója a Cypress Hill-es Sen Doggal egészen halovány lett, a második refrént követő, teljességgel felesleges mika-mikázást meg inkább hadd ne jellemezzem... Érdekességnek elmegy a cucc, az album teljes értékű nótájaként viszont totál felejtő... Akárcsak a Beautiful, ami annyira színtelen-szagtalan, hogy az már bántó, és a refrén szövegével sem vagyok kibékülve, elszomorító, hogy ennyi fantázia szorult csak a srácokba. 

A Babylon The Murderer viszont megint egy combos darab, van húzása, tetszik a reggae-s pre-verze, a refrén tempóduplázása is telitalálat (Bernardo elővesz valamit a régiből) - ilyenből kellett volna több, a jellegtelen tölteléknóták helyett ezt és a címadót kellett volna alapul venni. Az On Fire sem olyan rossz, a lazább Bad Boy viszont megint nem tetszik... Még szerencse, hogy a lemez legtempósabbja, a Panic & Run jön utána, ezt is jólesik hallgatni. A záró I Am-ben pedig kapsz gitárszólót is, eddig ez komoly hiánycikk volt a lemezen. 2012-ben már nem ciki egy kis tekerés, de mindegy...

Ez a lemez annyira egyéni, mint egy teszkós kenyérpirító... A címadó, a Babylon és a Panic nálam odafér a legszebb P.O.D.-momentumok közé, de az elfogadhatatlan, hogy egy tizenegy dalos lemezből mindössze három szám legyen méltó a csapathoz. Sajnálom a srácokat, mert egy Satellite-tel (a nu metal műfaj megkérdőjelezhetetlen alaplemezei közé tartozik egyébként ez a sokat emlegetett munka, ha valaki nem tudná) a hátuk mögött kedvesebb szavakat érdemelnének - azokat viszont legközelebbre, a remélhetőleg erősebbre sikerült következő albumról írt kritikámba tartogatom. Ja, és a borítóhoz csak gratulálni tudok...

6

Tracklist

1. Eyez
2. Murdered Love
3. Higher
4. Lost In Forever
5. West Coast Rock Steady
6. Beautiful
7. Babylon Is Murdered
8. On Fire
9. Bad Boy
10. Panic&Run
11. I Am