Accept - Stalingrad (2012, Nuclear Blast)

Baucsek Rajmund

2012 egyik legszimpatikusabb albumát adta ki áprilisban a német Accept zenekar Stalingrad címmel. A banda története évtizedekre nyúlik vissza, több korszakuk volt, ( itt kell rögtön bevallanom, hogy az életmű töredékét ismerem, de mindig tudtam, hogy létezik ez a klasszikus heavy metal zenét játszó német banda és legendás énekese Udo Dirkschneider volt a múltban). Újkori időszakukról (2009, az új énekes Mark Tornillo érkezése) több az ismeretem, főleg a 2010-ben megjelent és nagy sikert arató Bloody Nations című LP óta.

Ennek a korszaknak második anyaga a kritika alanya, amely szűk két év után követte nagysikerű elődjét. Az új korongon összesen 10 dal kapott helyett (a Limited Edition ezenfelül még egy dalt tartalmaz), a lemez hossza  51 percre rúg. A banda nem szórakozott sokat a felvezetéssel, intro nélkül indít az anyag egy nagyon szép gitártémával, amelyet követően a lábdobok és a gitár összjátékával „felgyorsulnak az események”. A Hung, Drawn and Quartered című szám kiváló kezdődal, mintegy biztosít róla minket, hogy nem fogunk unatkozni. Nemhiába mondják a kritikusok, hogy a zenekarnak jelentős szerepe van abban, hogy a speed metal elterjedt a zenei világban. Ennek kiváló példája az első szám, amely a zenekarra jellemző kórusokon át a nagyon jó választásnak bizonyuló új énekes hangjával lenyűgöző és a hangszeresek teljesítményét sem szabad kihagyni. Miután jól meg lettünk büntetve (ez lényegében az első szám központi gondolata) berobogunk Sztálingrádba. A címadó dal véleményem szerint pont nem a legütősebb, azonban nagyon korrektül összerakott szerzemény. A zenekar folytatja a jól bevált sémát. Kicsit lassabb, mint az első szám, de egyébként magával ragadó, mintha ott lennénk Sztálingrád környékén a legnagyobb csaták egyikében. Külön kiemelném a szám legnagyobb dobását az orosz (leánykori nevén szovjet) himnusz beépítését. Kiváló betét, abszolút illik egy epikus tételhez. Remek dal minden ízében. 

Accept (b-j): Peter Baltes basszusgitáros, Mark Tornillo énekes, Stefan
Schwarzmann dobos, Wolf Hoffmann gitáros, Herman Frank gitáros

A harmadikként érkező Hellfire  egy kicsit lassabb, régiesebb heavy metalosabb hangzással hódít. A gitárosok nagyot alkotnak és Tornillo is odateszi magát ízes, karcos hangjával. A pokoli tűzben eltöltött hat perc után a következő szám, a Flash to Bang Time megint más. Itt elsősorban a dobjátékra hívnám fel a figyelmet, nagyon jól szólnak a dobok. A kiváló dobtéma mellett a bőgős és a ritmusgitár-szekció is hozzátesz e pörgős számhoz, amely a legjobb tételek egyike a lemezen. Amelynek következő dala egy kis lassítás középtempóra. Eleve egy akusztikus felvezetéssel indul, ami az eddigiek tudatában unikum, majd a bevezető után egy lassabb tempójú dalt kapunk. Nagyon megfogott e szám refrénje, emiatt szintén az egyik kedvenc dalom lett a lemezről a Shadow Soldiers. 

A forradalmat egyedül nehéz megnyerni, bizonyította nem egyszer a világtörténelem. A zenekar, mivel jártas a történelemben, jól tudja ezt. A Revolution-ban megint az együtténeklés kerül előtérbe, és a dal ismét gyors, „száguldás a forradalomba”. Nagyon megfogott a tétel, a zenei játék pedig különösen. Ez a gyorsaság folytatódik a következő számokban is. Az Against the World tételben egy igazi speed metalt kapunk mintegy 3 és fél percben. Szinte végigrobogunk a számon, együtt énekeljük a zenekarral, hogy „ellenünk a világ”. Nagyon jól összerakott szám. A Twist of Fate mondanivalójában nagyon fontos gondolatokat fogalmaz meg, és ehhez igazodva ismét lassít a banda a korábbi számok ritmusához képest. Viszont nem tudom megmondani, miért, de a zenekar mindig tud egy-egy dalon belül is olyat alkotni, hogy emiatt többször meghallgatom az adott tételt. Nos, ez e számra is igaz. Erős, de nem kiemelkedő dal. 

Az utolsó két tételben ismét visszatérünk a gyorsaság mezejére. A Quick and the Dead tétel még címében is utal arra, hogy bizony egy gyors tételre számíthat a kedves hallgató. Bitang nóta, bár a lemez e része már annyira sok újdonságot nem tartalmaz. Az utolsó dalhoz érkeztünk, amelyben egy nehéz és veszélyes úton hajózunk végig együtt a zenekarral és akik még velünk tartanak. A szám azt kell, hogy mondjam, hogy a megelőző 45 perc színvonalát hozza. Egy jól összerakott dal, egyfajta esszenciája a lemeznek. Együtténeklés, kiemelkedő a vokálosok szerepe és meggyőző dob és erős gitárjáték jellemzi az utolsó tételt. Egy bajom van vele, hogy nem záró számnak tettem volna. Egy gyorsabb tétellel még nagyobb hatást érhettek volna el a németek. De ez csak személyes véleményem.

Érdemes volt várni a zenekar e kiadványára. Bő ötven percben egy méregerős anyagot kaptunk, amely ha nem is fogja megújítani a heavy/speed metal szcénát, de úgy vélem a zene szerelemesei számára, főleg akik ezt a fajta zenét szeretik, kihagyhatatlan darab. Az anyag így megérdemli a 9-es osztályzatot, amely főleg annak tudható be, hogy a lemez bizonyos szakaszaiban úgy vélem ötlethiány mutatkozott, amely azonban nem tűnt jelentősnek. Na és a borító… A másik ok, ami miatt 9 pontot adtam. Talán lehetett volna több kreativitás… De ezeket az apóságokat leszámítva, a lemezjátszóban bérelt helye van e kiváló albumnak.

9

Tracklist

1. Hung, Drawn And Quartered
2. Stalingrad
3. Hellfire
4. Flash To Bang Time
5. Shadow Soldiers
6. Revolution
7. Against The World
8. Twist Of Fate
9. The Quick And The Dead
10. Never Forget (Bonus Track)
11. The Galley