Apocalyptica - Acoustic at the Sibelius Academy (2010, Sony/Jive)

N.

Manapság ritkaságszámba megy, ha egy együttes koncertfelvételeken kívül más anyaggal is megörvendezteti rajongóit, nem úgy, mint a finn Apocalyptica csellóformáció, akik utóbbi 7th Symphony (2010) lemezük kapcsán készítettek el egy nem mindennapi akusztikus felvételeket tartalmazó DVD-t. A dalokat Finnországban, Észak-Európa legnagyobb zenei főiskoláján, a Sibelius Akadémián rögzítették. Ez a különleges és egyben az utóbbi albumot aktualizáló kiadás méltó darabja lehet a régi/új Apo-rajongók gyűjteményének. A következőkben egy kis ízelítőt kaphattok az anyagból.

Az együttes 1993-ban, Finnországban alakult Eicca Toppinen, Paavo Lötjönen, Max Lilja és Antero Manninen vezetésével (utóbbi kettő már nem tagja a bandának), mindegyikük a Sibelius Akadémián folytatott zenei tanulmányokat. 1999-ben csatlakozott hozzájuk Perttu Kivilaakso (cselló), 2003-ban pedig Mikko Sirén (dob), akik jelenleg is erősítik a csapatot. Zenei műfajukra több meghatározás is lehetséges, úgy, mint cselló-metal, szimfonikus, vagy neo-klasszikus metal.

Személy szerint csak ódákat tudok zengeni erről a formációról, időről időre olyan megújuláson mennek keresztül, amelyre a keményebb metal kedvelői is felkapják a fejüket. Nem csoda, hiszen ezek a fiúk szinte „csellóval a kezükben” születtek, számos interjúban nyilatkoztak arról, hogy családjukban a zenének mindig meghatározó szerepe volt. Gyerekkoruktól kedvelik a klasszikus zenét és az opera műfaját, kedvenceik közt olyan zeneszerzőket említenek, mint Verdi, Beethoven, vagy Wagner. A klasszikus zene mellett a rock műfaját is előnyben részesítik, és ez korábbi lemezeiken is megmutatkozik. Így született meg 1996-ban a Metallica előtt tisztelgő legelső albumuk a Plays Metallica by Four Cellos, mellyel elsöprő sikert arattak. A koncerteken a közönség szinte egy emberként énekelte velük a Seek and Destroyt, vagy minden idők legismertebb Metallica-slágerét, a Nothing Else Matterst, tulajdonképpen ezzel ismerte meg őket a világ.

Joggal merülhet fel a kérdés, miért ad ki akusztikus anyagot egy amúgy klasszikus hangszerre berendezkedő együttes. Akik nem ismernék őket, azoknak el kell mondanom, hogy nem egy egyszerű csellóformációról van szó. Dalaikban a klasszikus zenét és a modern rockot ötvözik, így meglepődhet az, aki korábban nem hallott róluk, hiszen a színpadon a fiúk bebizonyították, hogy nem csak gitárral lehet agresszívabb zenét játszani, hanem ugyanúgy csellóval is. Albumaikon számos feldolgozás található még a Metallica-dalokon kívül, többek közt hallhatjuk a keményebb vonalat képviselő Sepulturától az Inquisition Symphonyt, ami igencsak ütős, a Domination című Pantera-dalt, valamint egy klasszikus feldolgozást Edward Griegtől (Hall of the Mountain King), ez utóbbi koncertjeik többségének egyik kihagyhatatlan alapműve.

Nem csak feldolgozásokban tudnak újat mutatni, számos híres zenésszel írtak és hangszereltek közös dalokat az évek folyamán. Ilyen a Guano Apes-es Sandra Nasic (Path Vol.2.), a Lacuna Coil-os Cristina Scabbia (S.O.S. - Anything But Love), valamint a Slipknot-ból Corey Taylor (I'm Not Jesus).

A 7th Symphony mind közül az eddigi legelőremutatóbb Apocalyptica album lett, Joe Baressi és Howard Benson neves producerek is közreműködtek az előkészületekben. Az albumon olyan előadók szerepelnek, mint a sokak által ismert amerikai Bush együttesből Gavin Rossdale (End of Me), Joe Duplantier a Gojira-ból (Bring Them to Light), a fantasztikus Broken Pieces című dalban pedig a Flyleaf énekesnője, Lacey Sturm énekel. A Not Strong Enough, amely mondhatni az egyik legsikeresebb dal mind közül, kétféle verzióban készült el – az amerikai Hoobastank együttesből Doug Robb, és a Shinedownból fantasztikus hanggal megáldott Brent Smith adják elő – egy-egy verzióhoz külön felvételt is készítettek. A videoklipekről szintúgy elmondható, hogy egytől-egyik fantasztikusak, nagy részüket amerikai stúdiókban vették fel. 

Az Acoustic at Sibelius Academy DVD-n nemcsak vokál nélküli dallamok csengenek fel az új albumról, hanem az énekes részt tartalmazó darabok is, melyeket a 2009 óta velük együtt turnézó Tipe Johnson (ex-Leningrad Cowboys-énekes) részvételével valósítanak meg. Két korábbi lemezről is hallhatunk dalokat, ezek a Ville Valóval (HIM) és Lauri Ylönennel (Rasmus) közösen elkészített korábbról ismert Bittersweet, illetve a Three Days Grace énekes Adam Grontierrel az I Don't Care.

Ez a kevesebb, mint félórás anyag egy rövid, ám szokatlan ízelítőt ad főként a 7th Symphony-ról, melyről elmondható, hogy sikere kiadása óta (2010) töretlen. Folyamatosan koncerteznek a fiúk nemcsak Európban, hanem Venezuelában, Mexikóban és az Egyesült Államokban is fellépnek. Ezzel az anyaggal ezúttal inkább az instrumentálisabb vonal került előtérbe, amivel egy sokkal meghittebb és személyesebb hangulatot közvetítenek, és mellyel remélhetőleg több emberhez is eljut majd ez a műfaj.  Személy szerint csak egyetlen negatívumot tudnék felróni az együttesnek, mégpedig azt, hogy csak hat dalt vettek fel, és nem többet.

10

Tracklist:

1. Beautiful
2. Not Strong Enough (feat. Tipe Johnson)
3. End Of Me (feat. Tipe Johnson)
4. I Don't Care (feat. Tipe Johnson)
5. Sacra
6. Bittersweet