BB
Nem mindennapos olyan léptékű változás egy banda zenéjében, mint az angol Bring Me The Horizon esetében. A szénné varrt Oli Sykes által vezetett csapat az első számú felelősök közé tartozott a deathcore előző évtized közepi felfuttatásában, a Job For A Cowboyjal együtt. Míg azonban Jonny Davy-ék a core-témákat elhagyva egy death metalosabb irányba mozdultak, a BMTH a kíméletlen Count Your Blessings debüt után lényegesen metalcore-osabbra, hogy mást ne mondjak, slágeresebbre vette a figurát a két évvel későbbi Suicide Season lemezen, és valamilyen szinten a megkezdett úton haladt a harmadik lemez, melynek szerintem már ők sem emlékeznek a teljes címére. Arra azonban, amit a Sempiternallal letett az asztalra a sheffieldi csapat, nem számítottam.
A hármas lemez óta egy alapvető változás következett be a banda életében. A Suicide Seasons turnéján a csapatba beszálló Jona Weinhofen már az új album megírása után, de még annak megjelenése előtt elhagyta a BMTH-t, és az a Jordan Fish billentyűs vált állandó taggá, aki már a dalszerző periódusban is komoly segítségére volt Oli Sykes-nak és Lee Malia gitárosnak, akik a banda fő zenei agytrösztjének is számítanak. Korábban is alkalmazott elektronikát, billentyűket a csapat (ezeket Oli kezelte), de Jordan csatlakozásával e világnak egy szélesebb spektruma vált elérhetővé, és ezt maximálisan ki is használta az ötös. Megszaporodtak az ambientes, nyugis részek, de post-rockos elszállásoknak sincs híján a lemez, és a már-már dupstepbe hajló breakdown-ok is gyakrabban ütik fel a fejüket.
 |
| Bring Me The Horizon (b-j): Matt Nicholls dobos, Matt Kean basszer, Oli Sykes énekes, Lee Malia gitáros, Jordan Fish billentyűs/sampleres |
A második dal felvétele előtt Malia rájöhetett, hogy torzítópedált is pakolt a kézipoggyászába indulás előtt, így aztán emberesen megröffen a The House Of Wolves nyitóriffje, Oli is úgy acsarkodik, mint a régi időkben, a refrén pedig megint emelkedett hangvételű, és elég Linkin Parkos. Az Empire egész biztosan nagy sláger lesz a csordavokálos részeknek köszönhetően, akárcsak a Sleepwalking.
De ami felett nem tudok napirendre térni, az a Go To Hell, For Heaven's Sake. Olyan, mintha egy lemaradt, bár nem rossz dal lenne az utóbbi két Linkin Park valamelyikéről, a refrén pedig szerintem kimeríti a plagizálás fogalmát. Azonban azokat a hangokat, amik Chester Benningtonból oly természetesen jönnek ki, hogy az ember azt hiszi, üvölteni a legegyszerűbb dolog a világon, nos, ezeket Oli barátunk hihetetlen erőlködés és szenvedés árán segíti világra. Hallgasd/nézd csak meg a Shadow Moses azon verzióját youtube-on, amit egy angliai rádióstúdióban vettek fel a lemez promóciójának részeként, és megérted, miről beszélek. Élőben iszonyat nehéz lesz átugrania azt a lécet Sykes-nak, amit a technikai fejlődés adta lehetőségeket maximálisan kiaknázva rakott igen magasra a stúdiófelvételen.
Érdekes még a The Snakes Start To Sing is, ugyanis amellett, hogy kérdés nélkül elhinném, hogy a legutóbbi Deftones-album egyik bónuszdala, valami hihetetlen gyász és pátosz lengi körül. Jordan persze teletömi zajokkal, effektekkel, de még ez sem válik hátrányára, csont nélkül a lemez egyik fénypontja attól függetlenül, hogy tényleg olyan, mint egy másodvonalas Deftones-nóta. Az Antivist visz vissza leginkább a BMTH-ra korábban jellemző zenei világba, minimális elektronika, sok gitár, agresszív ének jellemzi a szerzeményt. A nagyzenekarral kezdő Crooked Young is a Linkin Parkot juttatta eszembe, de itt még Chester tiszta hangját is hozni szeretné a refrénben Sykes. Élőben aligha fog menni... A lemezt záró, majdnem hétperces Hospital For Souls picit felesleges, hiszen már csak összefoglalása az addig hallottaknak - elektronika minden mennyiségben, némi gitár, experimentális részek, Bennington-féle üvöltözés... Összejön a végére minden, sokra mégsem emlékszem utólag a dalból.
A hangzással nincs nagy baj, a pergő tűnik csak némileg agresszívebbnek, mint az kívánatos volna, ám ez is érthetővé válik abban a pillanatban, amint elárulom, hogy Terry Date a producer (Pantera, Korn, Limp Bizkit, Deftones), akire jellemző a pergőközpontú sound. A másik érdekesség az elvonulás - mármint a nagyvilág elől. A deathcore-alapműnek számító első lemez
Az értékelést illetően úgy gondolom, most jött el az ideje annak, hogy szigorúbbak legyünk a pontszámokkal, ne szórjunk minden jobb albumra kilenceseket, urambocsá, tízeseket. Bár a Sempiternal nagyon tetszik, és kellemes hallgatnivaló, hetest adok rá, leszögezve, hogy ez egy igen erős hetes, és hogy ennél szívesebben még nem tettem be a lejátszómba BMTH-lemezt.
7
Tracklist
- Can You Feel My Heart
- The House Of Wolves
- Empire (Let Them Sing)
- Sleepwalking
- Go To Hell, For Heaven's Sake
- Shadow Moses
- And The Snakes Start To Sing
- Seen It All Before
- Antivist
- Crooked Young
- Hospital For Souls
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése