Niki/BB
Minden ősszel van valami összefogás a leghíresebb magyar rock/metalcsapatok között. Ez általában egy fesztiválturné jellegű megmozdulás, gyomronvágós összeállítással. Emlékeztek a 2010-es Royal Flush fesztiválturnéra, melynek keretében a Depresszió, a Road, az Insane, a Wrong Side Of The Wall és a Superbutt nyomult, leszakítva a fejeket? Vagy - hogy ne menjünk annyira vissza az időben - akár a tavalyi Subi/Road-csomagra? Idén több hasonló is körbejár a Kárpát-medencében. Az ismertebb csapatok ezúttal a Rock A Nevem turnén vesznek részt, a Tankcsapda vezetésével, minden turnéállomáson más partnerekkel (Road, Depresszió, Ossian, Alvinék), de a Subscribe, Leander Rising és társai körútjára sem lehet úgy tekinteni, mint másodvonalas csapatok találkozóhelyére (és akkor még nem is beszéltünk a Metal.hu turnéról, melyen a Bloody Roots, a Pokolgép, a Moby Dick a Dalriada, a Scerra és a Thornwill vesz részt). A múlt heti Vad Fruttik után majdnem ismét zsúfolásig telt Roxxyban természetesen mi is ott voltunk. (BB)
Az estét a vendégzenekar Csakazértis nyitotta, amire sajnálatos
módon nem értem oda időben, ugyanis koncertjükkel egy időben interjú készült. Ezután viszont már sikerült elcsípnem az iNSANE együttest, akik 1999-ben alakultak, Tóth Bertalan énekes,
Kádár László gitáros, Szakonyi Balázs gitáros, Zahorán Csaba basszer/énekes (akit
mellesleg a Blind Myself gitárosaként is ismerhetünk), valamint Érsek Gábor képviseleték a bandát. A zenekar immáron öt lemezen van túl, 2011-re már több
mint huszonhárom külföldi országban koncerteztek. Idén jelent meg új albumuk (Concord The World), és leszerződtek az Edge
Records-hoz. A hazai VIVA televízió jelölte őket az „Év hazai modern rockzenekara”, valamint az „Év reménysége” címre.
A
koncertet mindjárt hatásos belépővel, az album címét képviselő Concord The Worlddel kezdték meg,
amit a Restart és a City of Havoc követtek. A koncert
alatt az együttes tagjai maximálisan kihasználták a színpadot, és a dalok
összeállítása is azt tükrözte, hogy teljes erőbedobással végig fognak nyomni
egy energikus egyórás koncertet. Ezt bizonyította a soron következő Last Party On Earth is, de a Lighthouse-nál is csak a dal elején hagytak egy kis pihenőt, hogy magunkhoz térjünk, majd ismét
a húrok közé csaptak a fiúk. Lélekjelenlétből
ugyancsak nem volt hiány, a koncerttéren összegyűlt emberkéknek circle pitben is volt részük, egyszóval a bandatagok gondoskodtak róla, hogy senki ne unatkozzon még véletlenül sem a koncert alatt. A These Are The Ones (amiből új videoklip is látható) után ezt a
rendkívül energikus koncertet a Hocus-Pocusszal zárták, mely dal érdekessége, hogy erről készítettek elsőként videoklipet
is, és az MTV is számtalanszor lejátszotta. A közönség visszatapsa után
ráadásként lenyomták a Set It On Me-t. Ez a koncert bizonyította, hogy az együttesre később is érdemes lesz odafigyelni.
 |
| Insane |
Az eddigiektől eltérően nem
derült ki a rajongók számára, hogy a Leander Risingot vagy a Subscribe-ot láthatják
előbb, így kíváncsian vártuk mi sül ki a dologból az este folyamán. Az is kiderült,
hogy mindig aznap dőlt el, hogy a két banda közül melyik kezd előbb, így
ezúttal a Subscribe-on volt a
sor. Bálint és csapata ezúttal billentyűs nélkül lépett fel. Az Anxiety
Found Shape In Contradictions - Act. III.: The Final Relief című dallal
rögtön belevágtak a koncertbe, majd ezt követte a korábbi albumról a The Devil Take The Hindmost és a Ringside Seat. Amíg a bátrabb
vállalkozók előre merészkedtek és a küzdőtéren pogózás folyt, addig aki csak a
zenére akart koncentrálni, inkább hátul maradt.
Mint az ismeretes, a fiúknak nem
gond megtölteni egy nagyobb szórakozóhelyet, ezúttal sem volt ezzel gondjuk a
Roxxy esetében. Legújabb dalukkal folytatták (n tart a végtelenbe, ami honlapjukról is letölthető - a dal
születéséről később olvashattok az együttessel készült interjúban), majd a Bookmarks lemezről a Bitter Boundary következett, ahol a kórus részt természetesen
a közönség is előszeretettel énekelte velük. Ugyancsak nem maradhatott el - a hely szűke ellenére sem - a
koncerteken Bálinttól már megszokott lógós-mászós színpadi attrakció, így ez pluszként szolgált az este amúgy is
frenetikus hangulatához. A jelenlegi legpopulárisabb Subi-dalt, az Álomtéglát a közönség óriási
ovációval fogadta, szerintem nem is volt olyan résztvevő, aki nem tudta
volna a szöveget. Kicsit visszautaztunk az időben – a korábbi albumról ismert Crowd of the Nobodies-zal és a USEheR Friendly-vel rázták fel a
közönséget. Részemről örültem, hogy nem csak az új és egyben nagyon erős
albumról hoztak dalokat, hanem a régiebbiekről is ugyanúgy játszottak egy-egy
tételt. Bálint elmondta, hogy a koncertet akár egy elő-szilveszteri bulinak is
tekinthetjük, amihez a hangulat nagyon adott volt. Miután végéhez ért a rendes program, a rajongók számíthattak még egy ráadás dalra: a fiúk a zseniális Between Heaven and Herrel koronázták
meg az estét. Tudnék sorolni jó pár Subscribe dalt, ami egyébként is
fantasztikus, nyilván mindenkinek van saját kedvence, de ha már az új album
aktuális, ez a dal nem maradhatott ki, és így duplán örültünk a finálénak. Összességében elmondható, hogy cseppet sem
volt hiányérzetünk ami a dalokat illeti, a kisebb koncerthely sem volt akadály
a fiúknak abban, hogy óriási bulit csapjanak - egyszóval várjuk a következő
bulit! (N)
 |
| Subscribe |
A Csakazértist és az Insane-t sajnálatomra buktam, civil munkahelyi kötelezettségeim miatt, de a Subi elejét is lecsúsztam. Nagyjából a Bitter Boundary táján érkeztem meg a katlan forróságú küzdőtérre, és fogalmaztam meg magamban pár dal után, hogy nálam Bálinték számítanak a magyar Dream Theaternek. Ezt a hasonlatot inkább a zenei összetettségre, alázatra értem, mert bár ez nem annyira prog metal, mint a DT, inkább egy csakis rájuk jellemző, kísérletezős és roppant eklektikus vegyesfelvágott, amiből mégis egy bődületesen jóízű szendvicset készítenek minden bulin. Érthető, miért az ország egyik legnépszerűbb zenekara!
A Leanderből nemrégiben Leander Risinggá lett csapat a nagyátszerelés után lépett színpadra, méghozzá az albumos nyitánnyal! Belefutottam a turné egy másik állomásáról származó szetlistába, így aztán nagy meglepetésként ért, hogy azt megcsavarva a Nyolcadik főbűnnel kezdtek. A dal kibaszottul büntetett, és az sem ártott neki, hogy lemezminőségben játszották el, főként Jozzy refrénbeli vokáljainak köszönhetően. A színpadképet nem cicomázták túl (a Roxxy-ban mondjuk hely sincs hozzá sok), középen Leander, oldalt Jozzy és Vörös Attila (isten!) gitárosok, hátul pedig Budai Béla hozta az embertelenül fifikás és nehéz tempókat. Iszonyat sebességgel pörög a lába a csávónak, az új generáció egyik legtehetségesebb honi metal-ütőse.
 |
| Leander Rising |
A Szomorú vasárnap és a Szívidomár kettőse aztán ismét fergeteges volt; az első dalban vannak zongorás témák ugye, melyeket Leander sok érzéssel interpretált, a debütlemez címadójában pedig ismét Attila lazábbra vett, rockosabb főriffje olyan, hogy nem megy ki a fejedből egy jó ideig. Itt a refrént még a lemezes verziónál is jobban énekelte Leander és Jozzy, utóbbi ezután a zenekar egyik első számában (Csak Te) levágott egy Mike Orlando-ízű, piszok feelinges szólót. A rendes műsort záró Bad Romance (nagyon nem szeretem az eredeti számot, és nem Leanderék hibája, hogy az ő verziójukkal sem tudtam megbarátkozni) után a ráadásban nagyon kellett egy saját, az estének részükről végképp igazságot szolgáltató dal, ezt a Viharom tavaszom képében meg is kapta a közönség. Bár nem voltak már annyian kíváncsiak rájuk, mint a Subira, ellenállhatatlanul nyomultak a deszkákon, Attila végig vigyorgott játék közben, és közben hibátlanul játszotta cseppet sem egyszerű futamait. A Szívidomár lemezkritika előszavaként elmondottakhoz annyit tennék hozzá, hogy a csapat élőben is összeért, és ha továbbra is ilyen jó koncerteket adnak, valamint előrébb tudnak lépni a kettes lemezen, akkor még a külföldi áttörés sem elképzelhetetlen.
 |
| The Idoru |
Az év egyik legerősebb összeállítású koncertturnéja tehát forgószélként söpört át Tatabányán, de csak a színpadon volt elementáris a lendület. A pár perccel/órával korábban (ki-ki mikor játszott az este) még a deszkákon nyomuló zenekarok a bulik után nyugodtan iszogatva vegyültek a tömegben, vagy beszélgettek a rajongókkal. Azt hiszem, senki nem bánta meg, hogy eljött, hiszen öt remek csapat adott koncertet. Valószínűleg hasonló volumenű turné egyhamar nem éri el a várost - bár a két hét múlva esedékes Junkies/Rómeó Vérzik buli se lesz piskóta! Találkozzunk ott is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése