Ensiferum - Unsung Heroes (2012, Spinefarm)

Baucsek Rajmund

Az egyik legismertebb és legnépszerűbb epic folk metal együttes 3 év után jelentkezett új stúdiólemezzel. Mivel a folk metal és az Ensiferum is személy szerint közel áll hozzám, alig vártam, hogy megkaparinthassam a lemezt. A Markus Toivonen vezette együttes első 3 albuma mind a mai napig kedvenc lemezeim közé tartozik, nagy dolgokat tettek le az asztalra és váltak méltán népszerűvé a finnek. A negyedik album, a From Afar egy hangyányit más irányvonalat vett és némileg nehezebben is ért be, de többször meghallgatva szintén egy erős albumról lehet beszélni. Ezen az úton maradtak a finnek a mostani anyag tekintetében is: epikus-melodikus dalok, átlag 5-6 perc hosszúság és nagyon jó középtempós témák jellemzik a legfrissebb anyagot is, melynek lemezborítója egyszerűen zseniális.

Ensiferum (b-j): Sami Hinkka basszer, Petri Lindroos énekes/gitáros,
Markus Toivonen gitáros/énekes, Emmi Silvennoinen billentyűs, Janne
Parviainen dobos

A kis hazánkban is népszerű csapat most sem okozott csalódást, az album erős lett. A korongon 10 tétel található, mintegy 60 percben, melyek közül a zárótétel egymaga 17 percet tesz ki. A már-már hagyományosan egy megkapó felvezetővel indul az Unsung Heroes, amely kellő ráhangolódást biztosít az albumra. A második dal az In My Sword I Trust címet kapta, amelyre a csapat klipet is készített (amely nagyon jó volt, többször megnéztem, amikor kikerült a világhálóra). Nem kell nagy tudósnak (angolzseninek) lenni ahhoz, hogy már a cím alapján is rájöjjön az ember, hogy bizony a szám mondanivalója nem éppen a világbéke, a pacifizmus körül mozog. Nagyon nem, sokkal inkább a harc, a háború, a vér és a küzdés, az acél (ugyebár acélkardok) kiemelkedő szerepe. Remek csatahimnusz. Ezen felül a csapat, mint ismert, nagyon sokszor nyúl a Kalevalához, a finn nemzeti eposzhoz, ebből most is hallhatunk részletet. A szám mondanivalója és a zenei aláfestés, az „ensiferumos” hörgés és tiszta vokál váltakozása nagyon epikussá teszi a számot. Kiválóan kapcsolódik a Symbols címre hallgató introhoz. 

A kitaposott úton halad az album címadó dala, mely a megénekeletlen hősökről szól. A számban jelentős szerepet kap a gitár, a billentyű, a kórus és nem utolsósorban a hörgés. A hősöknek méltó emléket állítanak a finn srácok. A dal egyébként rendelkezik egy lágyabb résszel is, amely nagyon feldobja a dalt, mintegy felkészítve minket a végső katarzisra. 10 pontos dal! A negyedik tétel a Burning Leaves, egy hagyományos Ensiferum dal: sem több, sem kevesebb. Erős, de nem kiemelkedő. Az album felvezetésének (a korong első single-je) viszont nagyon alkalmas volt, mert mutatta, hogy milyen ösvényen mozognak a fiúk. Középtempós dal lett, amely ismét tartalmaz finn nyelven énekelt részeket is. Fontos szerepet kapnak az instrumentális, népi részek, a kórus pedig ismét jó helyen volt. 

Ensiferum - Sami Hinkka

A Celestial Bond lassú dal, viszont nagyon szívhez szóló. Valószínűleg azért, mert egy csodás női énekhang hallható akusztikus, népi környezetben. Nem pörgős dal, de nem is menne sem a témához, sem ehhez a lágy énekhanghoz. Az album egyik legjobban sikerült dala, a favoritok egyike. Ezzel szemben totálisan ellentétes hangzásvilágú, mondhatni igazán pörgős tétel a következő, a Retribution Shall Be Mine, a régi albumok méregerős dalaira hajaz. Karcos gitárok, szintetizátor, igazán koncertgyanús, „fogós-pogós” dal. Egyetlen szépséghibája bizony a rosszul szóló dob, ami ötödik album esetén annyira nem elnézhető. Ezért nem lehet tízes a dal, pedig amúgy nagyon tetszik. A nagyon gyors pörgés után a Star Queen (a Celestial Bond 2. része) a mitikus világba vezet el minket. Metalosabb, mint testvérdala, bár ezt se mondanám kifejezetten gyors szerzeménynek. Nagyon szép angolsággal, tiszta hanggal megközelíti az első rész színvonalát. Eklektikus dal a többihez hasonlóan. Nagyon bejött, már az első hallgatás alkalmával is.  

A következő dalról, a Pohjoláról (aminek jelentése, mint megtudtam, észak) nem tudok sokat mondani, mivel finnül sajnos nem tudok, de a hangzásból és az énektémából ítélve ismét egy erősen epikus mondanivalóról lehet szó, amiben szerepet  játszik a hősiesség, a harc. Egyébként maga a szöveg egy ismert finn tudóstól, politikustól, írótól, Yrjö Koskine-től származik. (Az illető a 19. században egyik jelentős írója és költője volt a finneknek.) A szám egyébként nagyon szépen össze van rakva, nagyon változatos. A Last Breath egy nagyon melankolikus dal. Lassú, ugyanakkor nagyon szép is, az elmúlásról a hős, a harcmezőn az életét feláldozó apáról és társairól szó. Nagyon fontos szerepet kapnak a népi hangszerek, és ebben is a tiszta ének dominál. Személy szerint beleborzongtam, és nem azért, mert borzasztó, hanem mert az Ensiferum fennállásának egyik legnagyszerűbb „gyermeke”. A csúcspontot a kórus jelentette számomra. Mindezt úgy elérve, hogy akusztikus hangzás jellemző a számra. Az érzékenyebbeknek nem ajánlom, még elsírnák magukat. 

Ensiferum - Petri Lindroos

Az utolsó tételre, uhh... nehéz szavakat  találni… A Passion, Proof, Power szerény ismereteim szerint az Ensiferum leghosszabb dala. Több interjúban olvastam a frontembertől, hogy folyamatosan bővítették, engedték, hogy alakuljon magától. Ebből lett 17 perc. De micsoda 17 perc! Nem is tudom, hány részre lehet bontani, annyira összetett… Kiváló gitárjáték, jól megszólaló dobok, a szintetizátor kiemelkedő szerepe, a lassú-gyors tempók folyamatos váltakozása. A legjobb témákat gyúrták össze. Szenvedély, erő, ősök, tudás, örökség, végső harc, tisztítótűz, küldetés, hogy pár szót kiemeljek a szórengetegből. Nagyon erős a hörgés (talán legjobb az albumon), de emellett az operatémák, a női vokál is nagy hangsúlyt kap. Nagyon remek zárótétel.

Sokáig gondolkodtam a 8 és 9 pont között, és mivel nem szokásunk fél pontokat adni, az utolsó opusz volt a döntő: 9 pontot érdemelnek a megénekeletlen hősök. Az Ensiferum idei albuma folytatta a From Afaron elkezdett változásokat, amelyet tökéletesített. Még szimfonikusabb, talán lassabb, de az epikus folk metal uralkodója továbbra is ez a csapat. Egy olyan csapat, amely képes volt megújulni. Talán egyszeri meghallgatásra túl súlyos ez a 60 perces anyag, de időt kell adni neki.

9

Tracklist

1. Symbols
2. In My Sword I trust
3. Unsung Heroes
4. Burning Leaves
5. Celestial Bond
6. Retribution Shall Be Mine
7. Star Queen (Celestial Bond Part II)
8. Pohjola
9. Last Breath
10. Passion, Proof, Power