Baucsek Rajmund
A
mai magyar rockzenének az egyik ismert csapata mindenféle megbélyegzés ellenére
a Kárpátia. Nagyon sok ember kedveli akár egy-egy szívhez szóló számát, amelyek
szólnak érzésekről, hazáról, történelmi eseményekről. Az együttes koncertjeire nagyon sokan kíváncsiak, ráadásul sokféle embert mozgat meg. Így volt ez 2012. november 17-én, amikor kedves barátommal ellátogattunk az együttes Petőfi Csarnokban tartott nagykoncertjére, amely egyben az aktuális lemez, a Rendületlenül lemezbemutatója is volt.
Személy szerint a Kárpátiát megalakulásuk óta figyelemmel kisérem, az első 3-4 albumukat rendszeresen hallgatom, mert dallamos zenéjük, mondanivalójuk közel áll hozzám. Aztán a csapatot egy ideig hanyagoltam, tudtam róluk, hogy évente adtak ki hol jobb, hol átlagos lemezeket, miközben rajongótáboruk nőttön-nőtt, a koncertjeiken pedig általában teltházak voltak, vannak. Emellett az együttes életében bő egy, de talán már 2 éve jelentős változások voltak. A stabil régi felállás különböző okok miatt megszűnt, viszont rövid időn belül megoldották a pótlást, két nagyon tehetséges és kiváló gitárossal. Egyikőjük pimaszul fiatal, huszonéves Back Zoli, a másik pedig a rock-metal színtéren már jelentős ismertségre szert tevő, jelenleg az Omenben is a húrt szaggató Szijártó Zsolti, aki az Akelában is megfordult hosszú évekig. Az új tagok energiával töltötték fel a zenekart, jó irányba mozdultak el, sokkal több témát tudnak így kivitelezni, metalosabb is lett egy-egy szám, főleg Szijártó Zsoltinak köszönhetően.
 |
| Cool Head Klan |
Háromnegyed nyolc tájban érkeztünk
meg a kultikus helyhez, és viszonylag rövid sorban állás után máris bevettük a
Pecsát. Az együttes sikereit mi sem jelzi jobban, hogy immáron másodszor
léphetnek fel ezen a helyen. Az előzenekar az általam szintén szeretett Molics
Zsolt vezette, nagy múlta visszatekintő Cool Head Klan volt (ugyebár
Petrás János, a Kárpátia frontembere az első három Cool Head-albumon még basszusgitározott), amely egy órás programjában, főleg az utolsó két lemezéről játszott
számokat. Elsősorban a magyarsággal, őstörténettel foglalkozó számokat vették
elő, emellett tisztelegve Deák Bill Gyula előtt, a szívrohamon átesett kapitány
egyik legendás számát, a Tetovált lányt is nagyszerű módon adta elő a magyar
rockvilág egyik ikonja. Molics, mint általában mindig, most is megmutatta, hogy
miért is király. Hű társai pedig remek zenei teljesítménnyel segítették az
„XXL-es állatot”. :) A hangzással különösebb probléma nem volt, nagyon jó a
zenekar, összeszokottságuk pedig példa más zenekarok számára. Egyórás
programjuk alatt az emberek szépen gyülekeztek, a koncert végére pedig
lassacskán megtelt a Pecsa belső tere.
Kíváncsiságból körülnéztem a Kárpátia
koncert előtt, hogy milyen is látvány. Mondhatom: felemelő volt a többezer
ember. Nagyjából 21.00 körül a srácok belecsaptak a húrok közé. Ismerve a
munkásságukat, valószínűsítettem, hogy nagyon változatos műsorral készültek. A
koncerten elsősorban az új lemez dalai kerültek előtérbe, persze a régi nagysikerű
dalokkal szépen kiegészítve. Személy szerint tetszett a program, amely bő 2
órás volt. Nem volt hiány vendégszereplőkben, akik elsősorban a népi
aláfestésért feleltek, furulya-, brácsa- és hegedűjáték színesítette az előadást, valamint még egy női kórus is vendégszerepelt. Emellett nagy
húzása volt a zenekarnak, hogy a számok mellé aláfestésként a kivetítőn
különböző animációkat, kisfilmeket jelenítettek meg, mellyel fokozták az adott
dalok mondanivalóját.Személyes kedvencem a Rongyos Gárda című számnál
bejátszott filmrészlet volt.
 |
| Kárpátia |
Külön ki kell emelnem a Légiós dalt, amellyel a
lengyel-magyar évszázados barátságra emlékeztek az együttes tagjai és közönség.
A teljesség igénye nélkül számos kedves, szeretett dalt emeltek be a műsorba: Rozsdaette penge, Igazán szeretni, Pálinka,
Magyarnak születtem, Csatadal, Jó lenne, Rongyos Gárda, Magyarország katonái,
Barátom mondd merre vagy, Lóra termett, Altató, Szép idők, stb... Annyit
észrevettem, hogy egy-két albumot eléggé hanyagoltak, de sebaj. Ahogy Petrás
János is mondta, nem tudtak minden kedvencet a programba sűríteni. Az új lemezről,
ahogyan számoltam három kivételével az összes számot lejátszották. Alapból az
új lemez első két dalával kezdtek (A Haza minden előtt,
Magyar ének), de a programban szerepelt az új album egyik személyes favoritja a
Gyermekáldás is, aminek előadásában a lemezen is éneklő kislány, Lovász Evelin
jelentősen besegített. De nagyon felemelő volt a Mansfeld Péterről szóló Márciusi Pest szám is, és nem
utolsósorban a Bolíviában elhunyt Magyarosi Árpád egyik versének feldolgozása
is, A kivéreztetett.
Persze semmi
sem tökéletes, így volt ez most is. A hangzásra gondolok, a gitárok néha furán
szóltak, a dobok is olykor érdekesen hallatszottak. De ezt már megszoktam… A
Pecsában ezek a dolgok hagyományosan problémásnak mondhatók. Azonban ezek a
kisebb malőrök a hangzásban, nem tudják elrontani a koncert egyébként kitűnő
hangulatát. A több mint két órás koncert sok más Kárpátia koncerthez hasonlóan
a banda legrégebbi dalával, (Ó bujdosó székely), valamint nemzeti
imádságaink hangszeres verzióival fejeződött be. Ezt követően már csak annyi
volt hátra, hogy ügyesen kijussunk barátommal az embertömegből, amely sikerült
is.
A szombat esti koncert minden tekintetben profi volt, nagyon jól válogatták
össze a számokat, az előadás nagyon pörgős volt, nagyon sokszor volt
együtténeklés, a közönség pedig vevő volt ezekre. Egyszóval: megérte elmenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése