Nevermore - The Politics Of Ecstasy (1996, Century Media)

BB

Indult pár hónapja egy cikksorozat a Carbonon, mely a Nevermore megalakulásáról, és korai éveiről szólt. Az alapötletet az adta, hogy a többség számára a NVRMR-sztori a Dreaming Neon Black albummal kezdődött, és nem ritkán még a rajongóknak sincs fogalmuk arról, hogy a '99-es lemez előtt Loomis-ék milyen hangzóanyagokat adtak ki a kezeik közül. Lili már megemlékezett a debütről és az In Memory EP-ről, én pedig folytatom a sort a kettes sorszámú Nevermore-albummal, mely egyébként a komplett diszkográfiából a személyes kedvencemnek számít.

Régóta akartam írni erről a lemezről, de valahogy mindig tovatűnt a szándék... Pedig ha azt mondom, hogy  az album nagyon jó, még finoman fogalmaztam. A zenekar történetének legkomplexebb korongjáról beszélünk, mely egyesíti a thrash, prog, power, heavy és death metal stílusokat. Egész egyszerűen elképesztő, amit itt összezenélnek a srácok. Itt van ugye a Sancturary 3/5-e (Warrel Dane énekes, Jim Sheppard bőgős, Jeff Loomis gitáros), hozzájuk csatlakozott előbb Mark Arrington, majd Van Williams dobos (a Politics volt az első Nevermore-lemez, melyen teljes egészében az ő játéka hallható), valamint Pat O'Brian gitáros. Williams komplex dobjátéka az akkori mezőny javát állva hagyta, egészen elképesztő, amit összeüt a csávó. Loomis véleményem szerint azóta sem talált magának hasonló kaliberű társat, mint O'Brian, amit leművelnek ketten, arra szavak nincsenek, egyszerre stílusvegyítő és stílusteremtő, amit letolnak a dalokban. Sheppard ritkán tud érvényesülni, de a tudása átjön így is, Dane pedig hozza a szokásos beteg dallamait és szövegeit.

A nyitó The Seven Tongues Of God a kedvencem a lemezről. Technikás, brutális, és Dane is odarakja magát - a kocsimba írt válogatáscédék állandó vendége. Nem lassít a tempón sem a This Sacrament (az a nyitóriff, jesszusom...), sem a Next In Line - Williams szinte le sem száll a kétlábgépről. Aztán jön a Passenger, amire szó nincs - igazi power lírai, odabaszós szöveggel. Hallani kell, na!

A címadóban visszatér a keménység, amit csak súlyosbít Dane hisztérikus éneke a verzékben, na meg az übertechnikázós középrész sem gyenge. Elsőre a Dream Theater ugrott be, csak Loomis-ék ezerszer brutálisabban szólnak (hála Neil Kernon produceri munkájának, az album hangzása ma is megállja a helyét, iszonyatosan töményen és erőteljesen szól minden, a gitárokat meg mintha közvetlenül az agyvelődbe kapnád...) - a virgák közepette Sheppard is kibontakozhat. A Lost kezdése ("Who am I?"-kérdés, aztán brutális aprítás) ugyancsak eszelős. A The Tiananmen Man szövege pedig egy megtörtént eseményt mesél el az 1989-es pekingi felkelésekről, amikor a demokratikus változásokra felnyílt szemű kínai nép ellen a hatalom tankokat vetett be, egy tüntető pedig kiállt az út közepére a harckocsik elé egyedül, és nem engedte tovább őket.

A kicsit spanyolos Precognition egy másfél perces akusztikus gitáros átkötő, a 42147 pedig inkább zeneileg ad sokat, az ének minimális benne. A záró, majd' tíz perces The Learning szép nyugisan, andalítóan indul, majd két és fél minutumnál bezordul, és egy igazi progresszív kolosszus fejlődik ki belőle, melyet megkoronáz a vége felé Loomis fantasztikus szólója. 

A '96 november 5-én megjelent albumot hosszú turnézás követte, többek között az Iced Earth-szel és az Overkillel is mentek pár kanyart, már Pat O'Brian gitáros nélkül - neki ugyanis lehetősége nyílt csatlakozni a Cannibal Corpse-hoz, és ugye a kedvenc bandája hívó szavának az ember nem mondhat nemet... Pat sem mondott, így a turnén már Tim Calvert pengetett a Nevermore-ban, aki a Forbiddent hagyta ott Loomis-ék kedvéért.

És ezután jött ugye a Dreaming Neon Black, és a világhírnév... De akármilyen jó albumokat is készítettek később, számomra mindig is a Politics marad A Nevermore-lemez. Brutális, mégis dallamos, komplex, mégis fogós... A metaltörténelem legszebb pillanatai között mindenképp helye van a Seattle-i srácok kettes lemezének. Egyet sajnálok csak - jelen pillanatban nem úgy néz ki, hogy lesz még Nevermore-album...

Tracklist:

1. The Seven Tongues Of God
2. This Sacrament
3. Next In Line
4. Passenger
5. The Politics Of Ecstasy
6. Lost
7. The Tiananmen Man
8. Precognition
9. 42147
10. The Learning