BB
Ha a Rush lemezt ad ki, arra túlzás nélkül felkapja a fejét az egész keményzenei világ, mert tudható, hogy ismét valami óriási dolgot tettek le az asztalra. Sajnos, nem kényeztetik el a rajongókat zsinórban készülő sorlemezhalommal, a Clockwork Angels csak a harmadik ebben az évezredben (noha különböző koncertkiadványokat időnként megjelentetnek, mondanom sem kell, az összes bandát állva hagyó minőséggel és igényességgel). Előre szólok, hogy objektív vélemény fog következni, de ez a lemez nálam a Signals mellett a legjobb korongjuknak számít. Egyben az év lemeze-díj legnagyobb várományosának... (Bizony, nem hittem volna, hogy konkurálhat akármi is az Omertà-val idén, de mégis...)
A Rushnak semmit sem kell már bizonyítania, ezt szögezzük le mindjárt az elején. Ők már a hetvenes évek végén megalkották azokat az alapműveiket, melyekre etalonként tekintett a szakma már akkor is, most meg aztán pláne. Csak saját maguknak zenélhetnek, semmilyen elvárásnak nem kell megfelelniük már nagyon régóta. Épp ezért nyúlhattak bele rengeteg zenei irányba, szabadon nyújtózkodhattak, amikor és amerre csak kedvük volt. Pedig sok ősrajongó prüszkölve fogadta, mikor a hetvenes évek vége felé - miután az addigi komplex progresszív rock vonalat nagyjából a 2112 albummal tökélyre vitték - egyre bátrabban kezdtek kísérletezni a szintetizátorok nyújtotta lehetőséggel. De még ekkor sem adtak ki a kezeik közül fércmunkát, a rájuk jellemző művészi igényességgel nyúltak a new wave stílushoz, és az effektekhez is.
Egy hülye párhuzammal a Megadethhez hasonlítanám a bandát, olyan szempontból, hogy Geddy Lee magas fekvésű hangja sok embert riaszt el a Rush zenéjétől, akárcsak Mustaine-é. Azonban Mustaine teljesítményét ne hasonlítsuk Geddy-éhez, utóbbi ugyanis tud énekelni. Egy nagyon sajátos dallamvilággal rendelkezik, amit vagy megszeretsz, vagy nem. Nekem sikerült, viszonylag könnyen. Alex Lifeson iszonyatos alázattal pengeti végig a lemezt, majd később kitérek rá, hogy miért. Szólói piszkosul ott vannak, sosem játszik többet, mint amennyit kell. Neil Peart pedig a dobok kanadai nagymestere, generációk példaképe.
 |
| Rush (b-j): Alex Lifeson gitáros, Neil Peart dobos, Geddy Lee énekes/basszusgitáros/billentyűs |
A lemezt két olyan dal nyitja, melyeket már 2010-ben elérhetővé tettek a rajongók számára, és játszották őket a Time Machine turnén is, melyen ugye teljes egészében előadták legsikeresebb és egyik legjobb lemezüket, a Moving Picturest. A Caravan a Rush-ra olyannyira jellemző kavargatással nyitja a lemezt, keleti melódiák, és egy zseniális, headbangelős főtéma kíséretében, majd bejön Geddy Lee magas fekvésű hangja, és megkezdi az egész lemezen átívelő énekparádéját - ezt ne úgy képzeld el, hogy hat oktávot énekel, de egyszerűen olyan dallamai vannak, amiket nem tudok nem szeretni. A középrész pedig egyenesen tanítani való, főleg Lifeson második szólója tetszik - a progresszív rock mesterei ismét iskoláznak, már az első dalban. A másik régebbi track, a BU2B pedig lassan építkezik, és egy bólogatós rock-kolosszus lesz belőle, tempósabb refrénnel.
Ha eddig elértél, már megfigyelhettél két dolgot. Egy: a hangzás épp annyira hetvenesévekbeli, amennyire modern - nyoma sincs itt a Snakes & Arrows korszerű soundjának, még kevéssé a Vapor Trails túlkompresszált, zajos masszájának, itt minden kristálytisztán szól, kicsit retrósan, de azért kellően megdörrenve. Ez is jelzi, mennyire bevált nekik Nick Raskulinecz producer, aki a először Snakes... albumon dolgozott a csapattal. Mostanra értek össze, érezhetően kialakult köztük egy kölcsönhatás. Raskulinecz az az arc, akire Geddy-éknek szükségük van. Kettő: a basszusgitár olyannyira előre van tolva a zenében, mint talán még soha korábban, de az utóbbi lemezeken tutira nem találkozhattál ilyesmivel. Lifeson gitárja nem egyszer csak színez, míg Geddy-nek majdnem minden számban szinte saját szólói szerepelnek, egészen elképesztő, amit összebasszusozik a lemezen.
A címadó érkezik harmadikként, tamozós refrénjével, iszonyat retró dobsounddal. A The Anarchist szárnyaló kórusát már napok óta nem bírom kiverni a fejemből, de a szöveg is súly, főleg a refrén utolsó sora: "A belőlem hiányzó rész körbezár, mint egy ketrec." Itt kell megemlítenem, hogy a Rush dalszövegeit lényegében a becsatlakozása óta Neil Peart jegyzi, és nagyon ajánlott elmélyedni azokban is, zseniálisan tud fogalmazni a mester.
A Carnies egy bődületes ős-progresszív riffel indít, de egy egyenesebb, szimplább nóta, Peart megint remekel: "Néha az angyalok megbüntetnek minket, válaszul a hibáinkra." A Halo Effect egy alig háromperces, lassú dal, a középrésze pedig óriási azzal a bendzsós témával, vagy nem tudom, milyen hangszer az, de elhajítottam az agyam, mikor először meghallottam. Piszkosul illik a nótába, melynek a szövege is gyönyörű, és engem most különösen megérintett, meg szerintem mindenkit meg fog, akinek volt már szerelmi csalódása. A Seven Cities Of Gold egyszerűen csak nagyon tetszik, pedig korántsem egy szimpla nóta, de ahhoz képest ami még hátravan, picit annak tűnik.
De ami még igazán nagy, az a záró, hétperces The Garden. Tulajdonképpen egy lassú nóta, és igazából piszkosul emlékeztet valamelyik kilencvenes évekbeli slágerre, de mit bánom én? Gyönyörű a szöveg, és gyönyörűen énekli Geddy. A szólónál picit bemorcul a dal, majd még egyszer visszajön Geddy azzal a szárnyaló refrénnel, becsatlakoznak a vonósok - totális hidegrázás végig.
És ennyi... És már rakod is be újra, hogy újra hallhasd azt a csodát, amit ez a három öregedő fickó idevarázsolt. Érezhető, hogy nagyon hatott rájuk a Time Machine-turné - meggyőződésem, hogy anélkül nem lett volna ennyire ízig-vérig korai Rush a lemez. Mert igazából úgy nyúltak vissza a legklasszikusabb érába, a Limelight, a Tom Sawyer, a YYZ, a Subdivisions fémjelezte korszakba, hogy egy pillanatig sem felejtették el, hogy a maja világvége évét mutatja a naptár. Így csak a legnagyobbak tudják csinálni. Sajnálom, hogy csak tízig lehet pontozni, szívem szerint 12-est adnék rá. Ha már ismered a Rusht, akkor azért szerezd be a lemezt, ha meg nem, akkor sürgősen pótold a mulasztást - ha az igényes zenék barátja vagy, hidd el nekem, megéri!
- Caravan
- BU2B
- Clockwork Angels
- The Anarchist
- Carnies
- Halo Effect
- Seven Cities Of Gold
- The Wreckers
- Headlong Flight
- BU2B2
- Wish Them Well
- The Garden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése