Interjú: Ad Astra

BB

Egyfajta Ad Astra-hétvégének is beillik ez a mostani (dögmeleg) víkend, a lemezkritika mellett ugyanis interjú is készült a csapattal. Erdélyi Péter énekes/gitárossal természetesen körüljártuk a vadiúj Open Wide album készítésének körülményeit, de többek között arról is szó esett, hogy mennyi esélye van egy ilyen agyas muzsikának a közönségnél.

Indításként szeretném, ha bemutatnád kicsit a zenekart, és mesélnél az egészen korai évekről, mondjuk az EP-ig bezárólag!

"Budapesti székhelyű, modern, dallamos prog/thrash metalt játszó zenekar vagyunk, akik sokféle hatásból táplálkozva próbálkoznak idestova 11 éve összerakni valami egyénit, változatosat, súlyosat, de úgy hogy azért az mégis hallgatható és befogadható legyen. Ami a történetünket illeti, a honlapunkon igazából megtalálható minden lényeges részlet, arról kik vagyunk, honnan jöttünk, ezért röviden csak annyi, hogy gyakorlatilag 2000-től 2004-ig csak alakult a zenekar. Nem volt stabil a felállás, ez leginkább a dobosokat és az énekeseket érintette, ezért 1-2 demón kívül többet nem tudtunk összehozni, és emiatt 2004-ben tudtunk elkezdeni koncertezni is, miután Kliment Márton dobos és Morvai Csaba énekes beszállt a zenekarba. Ekkor tudtuk megkezdeni a munkát az első komoly anyagunkon is, ami az említett Idegen Arcok EP lett később."

Miért váltottatok az EP után magyar nyelvről angolra? Külföldi tervek is belejátszottak?

"Elsősorban nem éreztük elég erősnek a magyar szövegeinket, és ráadásul kicsit nyögvenyelősen is születtek. Vannak zenekarok akiknek kifejezetten jól áll a magyar szöveg, mi nem tartoztunk ezek közé, ezenfelül aki ezt a zenét szereti, annak ez a muzsika vélhetően angolul is tetszik. A másik ok nyilván a külföld felé nyújtózkodás, így azt reméltük könnyebben megvetjük a lábunkat majd egy-egy koncerten vagy épp egy kiadónál, bár ez idáig még nem jött ez össze, a magyar lakta terülteken kívül. Ugyanakkor sok külföldi zenerajongónál betalált már a zenénk facebook-on vagy más egyéb csatornán korábban is, vannak CD/póló megrendeléseink (pl. legutóbb Németországból), született jópár egész pozitív kritika az első albumunkról annak idején olyan holland, német, vagy épp olasz fanzine-eken, ahol még magyar zenekarról nem is írtak korábban."

Milyen volt a Crust of Ego fogadtatása? Mennyire tudtátok "megturnéztatni" a lemezt? (tudom, hogy a turnézás itthon mást jelent, mint külföldön, helyesebb lenne talán úgy kérdeznem, mennyit tudtatok koncertezni a lemezzel?)

"Számos kritika megjelent a lemezről, online és nyomtatott sajtóban egyaránt, és nagyobb százaléka volt pozitív, ami jólesett. Sokaknak bejött ez a  lemez, pedig nem volt hibátlan, így utólag szemlélve, és egyet is értettem egy pár 'ésszerűen' megfogalmazott negatív kritikával, ami a hangzásunkat vagy épp az énektémákat érintette, de továbbra is büszkék vagyunk rá mint debüt album, és a kritikákból látszott hogy nem csak mi tartjuk/tartottuk vállalhatónak. (mosolyog) Miután megjelent, valóban nem volt olyan, mint 'turné', mert sok értelme annak nincs itthon részünkről, de azért a megjelenés évében (2008) sok városban megfordultunk, eljutottunk pár határon túli bulira is, és pár kisebb-nagyobb feszitválra (pl. Székelyföldi Rockmaraton), de utána 2009-ben ugye jöttek a tagcserék, megtorpant a dolog, újra kellett rendeződni, így csak kevés koncertet nyomtunk azt is főleg Pesten. 2010-ben kicsit helyrejöttek a dolgok, akkor sikerült bekerülni a Metalfest-re, vagy a Fekete Zajra is, ismét felbukkantunk vidéken itt-ott, csináltunk egy-két kifejezetten jól sikerült pesti koncertet mint a Dreyelands-szel közös, folytatást is megért Progression Strikes Back fesztivál, vagy épp a szülinapi bulink, majd 2011-ben letoltunk egy rövid erdélyi turnét is, de ekkor már javában az új lemez készítésén pörgött az agyunk, és a koncertjeinken is csak max. 2-3 dalt játszottunk az első lemezről, inkább a saját énektémáimmal született új számokat nyomtunk már."

Mi volt a baj Morvai Csabával? Miért váltatok meg tőle, és hogyhogy nem vettetek be új énekest?

"Annak idején Márkkal és Csabival is azért váltak el útjaink, mert zeneileg illetve a zenekarhoz való hozzáállást tekintve nem volt meg az összhang, illetve Csabi nem tudott kreativitásban sem hozzáadni annyit, amennyit mi szerettünk volna, így közös, baráti megegyezéssel zártuk le. Énekes fronton sokáig nézelődtünk, keresgéltünk, de nem volt megfelelő ember, vagy hangszínben, vagy hozzáállásban vagy gyakorlatban stb. Egy ideig Pötörke Zoli segített ki a Salvusból, de mikor láttuk, hogy nem lesz ember a posztra én álltam rá a dologra, ami nem volt kis feladat - korábban ugye csak vokáloztam -, de azért éreztem magamban a chi-t, csak kellett hozzá némi idő még ráálltam teljesen agyilag és hangilag is, és ezzel együtt a zenét is itt-ott újra kellett gondolni, hiszen amíg korábban nem érdekelt, hogy épp mennyire van egy gitártéma széttördelve vagy túlvariálva egy énektéma alatt, most már el akartam kerülni saját magam szívatását, aminek talán az egyik jótékony eredménye a sok közül az, hogy akarva akaratlanul egyszerűsödött és befogadhatóbbá vált a zene is. (mosolyog) Amúgy az eddig visszajelzések zöme azt mutatja, hogy nem voltam reménytelen opció, de tisztában vagyok azzal is, hogy nem mindenkinek fog bejönni az én énekstílusom, mert mindenkinek más a 'prog' zenék felé táplált elvárása e téren. Ami számított nekem is és a zenekar többi tagjának, hogy egységes és fogós legyen az összkép, erősítse egymást a zene és az ének, ami szerintünk maradéktalanul megvalósult."

Az itthoni érvényesülésben az angol nyelv sem nagyon segít, de szerintem nagyobb "hátrány", hogy kimondottan tekert, agyas zenét játszotok. Mennyire vevő itthon a közönség az effajta intelligens muzsikára? Mit mutatnak a külföldi tapasztalatok e téren - jobb ott a helyzet?

"Nyilván szűkebb réteg vevő egy ilyen zenére, mintha magyarul nyomnánk punk 'n' roll-t, de kicsit csalóka tud ez lenni, főleg itthon. Szerintem országos átlagban igenis sokan szeretik az 'intelligensebb' muzsikákat, (a 'prog' jelzőt itt direkt hanyagolom, mert az mindenkinek mást jelent manapság, sokaknak kifejezetten rosszat), a gond forrása máshol keresendő. Az egyik szerintem lehetséges indok - de cáfoljon meg bárki, ha rosszul gondolom -, hogy a magyar bandák sajnos még mindig hátrányos megkülönböztetéssel indulnak sokak szemében, azoknál is, akik amúgy vevők az 'agyas' zenékre. Sok emberben benne van még mindig ez a ’ha magyar akkor az kicsit savanyú, kicsit sárga’ előítélet, és emiatt közöny fogadja a zenekart, bármennyire is színvonalas amit csinálnak. Erre még rájátszik az is, hogy ha egy ilyen bandának nincs 'médiahátszele', ha nem mondja meg közönségnek a rocksajtó, hogy 'ez jó, ezt szeresd', akkor sokan nem is szentelnek nekik figyelmet. Emiatt küszködni kell azért, hogy

- a, legalább a lemezed valahogy eljusson hozzájuk (ez is leginkább ingyenes hozzáféréssel valósulhat csak meg),

- b, ha eljutott hozzá a lemezed (tehát letöltötte), akkor valamilyen - pozitív vagy negatív - reakciót váltsál ki hallgatóból, ami azért félsiker, mert akkor úgy tűnik legalább meghallgatták, időt szántak rá a nagy dömpingben.

- c, ha esetlegesen meg is kedvelték a zenekart ezáltal, akkor azokat le is tudd csábítani egy koncertre, ami a tényleges visszaigazolása lehetne annak, hányan is kedvelik az adott csapatot.

Ad Astra (b-j): Kliment Márk dobos, Erdélyi Péter énekes/gitáros,
Erdélyi Csaba basszer, Specker Balázs gitáros (már kiszállt)

Ez utóbbiról persze nem feltétlenül a közönség tehet (anyagi helyzet, koncert/zenekar túlkínálat stb.), de némileg érthetetlen néha, mikor azt látom, hogy több százas vagy épp ezres nagyságrendű tömeget tud megmozgatni egy-egy külföldi zenekar ebből az 'agyas' vagy épp 'réteg' műfajból, viszont egy hasonszőrű magyar zenekar már a töredékét sem érdekli, legyen az bármilyen nyugati szintű, eredeti, igényes produkció. Hogy mindez véletlenül se tűnjön önsajnálkozásnak, ott van pl. a Dreyelands, akik abszolút megfelelnek az előbbi kategóriának, és ez ugyan saját vélemény, de semmivel sem rosszabb mint manapság egy Queensryche vagy egy Dream Theater (sőt...), mégis az a közönség, akik mondjuk előzenekarként hallják őket egy hasonszőrű nemzetközi banda buliján, és aztán elismerően tapsolnak, aztán letöltik a lemezüket, csak rettentő kis százalékban mozgósítják magukat, ha esetleg egy önálló koncerten is meg lehetne őket nézni, legtöbbször röhejesen olcsó, akciókkal, ajándéklemezzel/pólóval stb. felturbózott belépőárakért. Nyílván tisztában vagyok az arányszámokkal, hogy nem fogja ugyanazt a közönséget bevonzani mondjuk egy opethes stílusban játszó budapesti zenekar, mint az Opeth maga (pláne, hogy az ilyen nemzetközi bulik országos szinten termelik ki az adott 'nagy' nézőszámot), de mégis, ha CSAK a potenciális zenei igényt és ízlést nézem, papírforma szerint több embernek kéne szeretnie akár minket, akár más 'intelligens' zenét nyomó bandát itthon. De lehet, hogy egy másik, kézzel foghatóbb forrása van a dolognak, ami szimplán csak annyi, hogy nem jut el a célközönséghez a csapat zenéje, mert nincsenek meg a megfelelő kapcsolatai, csatornái ehhez, vagy épp azok a csatornák már 'túlterheltek'. Ilyenkor mondjuk jól jönnek a manapság már létfeltételnek is mondható alternatív megoldások, mint a facebook, youtube stb., ami nekünk is kezd beválni, mert mindenféle új embert talál meg a zene, és kapjuk a pozitív hozzászólásokat, meg lelkendezést, hogy mennyire bejön nekik amit csinálunk (akár olyanoktól is akik éppenséggel nem is szeretik a 'prognak' titulált zenét), vagy épp azt, hogy nem is tudtak a létezésünkről (pedig azért legalább 2008 óta már mindenki tudhat róla, aki ebben érintett lehet), amelyek mind bizonyítják, hogy igenis van értelme és van kinek csinálni ezt, mert sok embert nem értünk még el akit el lehet. Viszont külföldi tapasztalataink nincsenek e téren, a már korábban említett internetes visszajelzéseket, rendeléseket leszámítva, de biztos sokkal többet el tudnánk érni kint, mint itthon, egy megfelelő promóciós háttérrel, vagy kiadóval. Mivel a letöltések kora ezt a vonalat teljesen felforgatta, a legtöbbször akkor jön csak össze ilyen, ha az adott zenekarnak, műfajához mérten már megfelelő támogatottsága van a saját országában, ez pedig nálunk sajnos pont a külföldi ismertségre is érdemes zenekaroknál nincs meg. Hogy megfordítsam a dolgot és ne rugaszkodjak el nagyon se földrajzilag, se műfajilag se népszerűséget tekintve, egy Riverside-ot vajon ismernének most a magyar vagy egyéb európai prog rock rajongók, ha a lengyel rajongóik annak idején nem támogatják őket, nem mennek el a koncertjeikre százával!? Nem hinném... Úgyhogy hosszúra nyúlt válaszom lezárásaként egy kisebb felhívás jelleggel arra buzdítanék, minden magyar zenerajongót, akiknek őszintén bejön akár a mi zenénk vagy akár más itthoni underground szinten vergődő metal banda produkciója - műfajtól függetlenül -, hogy az amúgy jóleső és szükséges bíztató kommenteken, vállveregetésen, lelkes letöltésen és lájkokon kívül, ha tehetik, egy pólóra vagy egy CD-re is invesztáljanak be, vagy ha épp csúnya a póló, a CD meg már ciki és otromba őskövület, akkor csak szimplán menjenek le a koncertekre, ahol és amikor csak tehetik, mert csak így van bármi esély, hogy az itthon kallódó tehetséges zenekarok valami esélyhez jussanak kint is. Uff!" (mosolyog)   

Hogyan és hol zajlottak az új lemez felvételei? Miben érzitek másnak a debüthöz képest? Tudtatok fejlődni, előrelépni?

"A lemezt félig otthoni körülmények között, félig pedig Szegeden, a Black Hole Sound stúdióban készítettük. Ez utóbbi Vári Gábor, Dystopia frontember, boszorkánykonyhája ahol olyan zenekaroknak tekergette már a potmétereket, mint az Angertea, a Salvus, vagy a Fish. A keverésért is ő felelt, amivel mi azóta is teljességgel elégedettek vagyunk, mindenképpen sikerült hangzás terén szintet lépni. Ami a zeneírást illeti, kerekebb dalokat sikerült írni, mint legutóbb, de ezzel együtt változatosabb, terjengősebb is lett a zene. Minden számnak akartunk egy külön arcot, karaktert amivel elkülöníthető a többitől, és ennek függvényében alakult ki, hogy épp milyen zenei megoldás vagy hatás épült be a dalba. Abban is sikerült előrelépni, hogy egy-két témából vagy épp csak egy vezérmotívumból kiindulva építsünk fel egy dalt, és ne random szerűen született témák egymáshoz illesztéséből. Ezenfelül énektémák tekintetében is erősödtünk szerintem, érzelemdúsabb, dinamikusabb lett, jobban illeszkedik a zenéhez, ami részben köszönhető annak, hogy én adtam elő a saját szövegeimet, gondolataimat, illetve a saját hangomra írtam a dallamokat, figyelembevéve minden korlátomat, és azt a tényt is, hogy mellette még pengetnem is kell." (mosolyog)

A vendégekről is mondj pár szót, kérlek - hogy jött az elgondolás, hogy vendégeket hívjatok a lemezre, és voltak-e olyanok, akiket szerettetek volna "befűzni", de nem vállalták/nem értek rá?

"A Finite c. dal esetében adott volt a vendégszereplés, mert ezt eredetileg is Pötörke Zolival (Salvus) demóztuk fel, abban az időszakban amikor kisegített minket. A többiek esetében pedig egyszerűen csak úgy jött az ötlet, mikor elkészültek az adott dalok, hogy ezekbe kéne még valami plusz, és gyakorlatilag azonnal megvoltak fejben a 'hangok', akiket akartam hozzá. Adta magát a dalok stílusa is, hogy kihez mi illik, meg ugye mindegyikük régi cimbora vagy épp zenésztárs, tehát nem volt nagy keresgélés meg 'felkérési ceremónia' ez ügyben. (mosolyog) Ennyi vendéget akartam, kifejezetten ezeket az embereket és ezekre a dalokra, így - válaszolva a kérdés második felére - nem volt olyan, aki ne állt volna kötélnek."

Ha prog/power zenéről beszélünk, megkerülhetetlen a Nevermore neve. Mennyiben hatottak ők rátok, és kiktől merítetek még? (én pl. a kései Faith No More hatását is éreztem az új lemez dalaiban itt-ott, kb. a King For A Day... album tájáról )

"Nyilván hatott ránk a Nevermore, főleg az első lemezünk dalainál, de semmivel sem jobban mint sok más zenekar. Én úgy gondolom a mostani albumon is ott vannak azok a megoldások, de jóval árnyaltabban, mivel csak egy építőelem a sok közül, épp úgy mint mondjuk akár az általad említett Faith No More is (úgy látszik mi csak ’...more’ végű bandákat hallgatunk (nevet) ). Amúgy érdekes az FNM említése, egyrészt mert ők nem is annyira a konkrét zenéjükkel, hanem a koncepcióval, a kiszámíthatatlanságukkal és a dalaikat átható sokszínűséggel hatnak ránk, másrészt jól ráéreztél, mert az utóbbi időben egy FNM dalt bele csempésztünk a koncertprogramba, pont a King for a Day albumról. (mosolyog) De a lényeg, hogy valami hasonlót akartunk mi is az új lemezzel csak a saját zenei világunkban, és nem annyira szerteágazó stíluskavalkáddal mint ők, mivel az hozzánk nem is illene. De ugyanígy említhetném a Pain Of Salvationt, a Death Angelt, a Psychotic Waltzot, a korai Metallicát vagy akár bármily meglepő, a régi Guns 'n' Roses-t is. Utóbbi egyrészt a zenei ízlésem egyik elsőszámú megrontói közt volt gyerekkoromban, másrészt pl. a Use Your Illusion albumok a mai napig mintapéldája annak, hogyan lehet minden nóta egy külön - néha nagyon is eltérő - saját világ vagy hangulat, és mégis hallhatóan egy zenekar kreálmánya."

Miért szerzőiben hoztátok ki az új albumot? A kiadók nem mutattak érdeklődést?

"Próbálkoztunk kisebb külföldi kiadóknál, de nem jött össze semmi, másképp így meg nem volt értelme. A lemezkiadás itthon egy olyan bandának mint mi, éppenúgy súlyos pénzekbe kerül akkor is ha kiadó csinálja, mert minden költséget a zenekarral fedeztetnek, hiszen nincsen garancia, arra hogy visszatermeljük a pénzt (pláne nem a CD-eladásból). A szerzői kiadásnál előny, hogy csak egy általunk reálisnak ítélt mennyiségű CD-t nyomunk ki, amit akár még el is tudunk adni hosszútávon, valamint így béklyóktól mentesen ingyenesen letölthetővé tehettük az anyagot, ami által remélhetően sokkal gyorsabban és akadálytalanul jut el a zenénk mindenkihez, aki erre vevő lehet."

Mik a terveitek a továbbiakban? Koncertezés orrvérzésig, fesztiválozás, meg hasonlók?

"A terveink mindig ezek, de a valósággal ez szinte sosem találkozik... (nevet) Nyárra egyelőre semmi konkrét, nincs fesztiválfellépés kilátásban, de még ki tudja. Ősszel biztos elnézünk erre-arra az országban, olyan helyekre főleg, ahol már korábban jártunk, és pozitív volt a fogadtatás, mint pl. Szeged vagy Miskolc. Ezenkívül stabilizálnunk kell majd a felállást, mert ugye a lemezen pengető gitáros, Specker Balázs kilépett a zenekarból, és jelenleg régi gitárosunk, Spala Márk segít ki minket, de még nem tisztáztuk, hogyan akarunk a jövőben dolgozni. Nyáron reméljük ez is fixálódik."

Valami, amire nem kérdeztem rá, de fontosnak tartod elmondani?

"Legfeljebb azt, hogy napokon belül elkészül a lemezhez az első videoklip az Into Sour c. dalra, a Frisk Media gondozásában, úgyhogy figyeljétek a jutubot árgus szemekkel! Amúgy köszönjük az interjút, reméljük mihamarabb találkozhatunk koncerten is!"

Ad Astra a Facebookon, és a zenekari weblap