KickAssMetalNight 2.0 (Groove Art, Vesztegzár, Crusted, Let's See I'm Bleeding) - Tatabánya, Roxxy Music Café, 2012. 12. 07.

BB

Underground koncertekre járni jó, ezt mindjárt az elején leszögezhetem. Rengeteg olyan banda mocorog ugyanis "a föld alatt", melyekre valahogy kevesebb reflektorfény irányul, mint híresebb társaikra, viszont legalább olyan jó és élvezetes zenét játszanak, mint azok. Ez volt az egyik ok, amiért 7-én tettem tiszteletem a Roxxy-ban, és nem egy nappal később, a Junkies / Rómeó Vérzik párosítás alkalmával. A másik ok az volt, hogy tudtam, Koppányékat Rajmund a pesti koncerten elcsípi (így is lett, beszámoló arról is hamarosan). A harmadik pedig az, hogy Wéber Zsolti, a Let's See I'm Bleeding gitárosa megígértette velem, hogy írok a buliról. Így hát nem tudtam mást tenni, mert az adott szó kötelez.

Négy bandával rajtolt el a minifesztivál, melyet egyes bandák és főként a már említett Wéber Zsolti igen frappánsan promóztak a Facebook-on. A nyitás sosem kellemes feladata az esztergomi Groove Artnak jutott. A fiatal csapat ősszel jelentette meg első EP-jét (Eljárt idők), és ez volt mindössze az ötödik koncertjük (ha jól emlékszem...). Némiképp érződött is a rutin hiánya, ahogy a groove-os death/thrash témákat elővezették, a kigyúrt énekes, Szegő Marci hörgése miatt leginkább a Six Feet Under és az Obituary zenekarok neve villogott a fejemben hasonlat gyanánt. A saját számok miatt nem kell szégyenkezniük, leginkább az EP címadó dalában hallható főriff húzása fogott meg, de izgalmas kiállásokat is hallhatott a közönség. A biztonság kedvéért több feldolgozást is előhúztak a tarsolyból, de ezekkel nem arattak osztatlan sikert - helyesebb lett volna a végül el nem nyomott Sepultura-cover Territory-t előbbre hozni, hiszen az itt még amúgy sem túl nagyszámú közönség nem igazán tudott bemozdulni a számomra ismeretlen, közel-keleti Betzefer két feldolgozására, valamint a Hatebreed-dalra. A végén pedig folyamatos gitárgerjedések tették élvezhetetlenné a produkciót, az utolsó két számnál magam is elhagytam a termet (a hiba valószínűleg nem a hangosítópult környékén keresendő). Mindenesetre egy kis rutinnal messze juthat a fiatal legénység, bár én a változatosság kedvéért egy kis dallamos éneket is bevinnék a mókába. (A koncert óta a basszusgitáros és a dobos is elhagyta a gárdát.)

Vesztegzár

Az átszerelés alatt az én fülemnek különösen kedves Stone Sour-t hallgathatott a publikum, ezalatt felpakolták a színpadra a Vesztegzár gigantikus dobcuccát. Mint a koncert előtt volt alkalmam megtudni a kamerás emberüktől, éppen klipet forgattak, bár azt még ők sem tudták, melyik dalra készül majd a kisfilm. Mindenesetre bőven lesz honnan válogatni, hiszen december 28-án jelenik meg hivatalosan a zenekar első, Beteg világ címet kapott lemeze. A hallottak alapján, nos, igencsak nem viccelnek a srácok. Sosem láttam még őket élőben, így engem is meglepett az az iszonyatos vehemencia, mellyel a deszkákon mozogtak. Klasszikus, nagybetűs thrash előadás volt ez, jobbára a klasszikus Bay Area-vonalon, de egyes momentumoknál mindennél markánsabban ugrott be a Slayer és a Lamb Of God. A színpadon igencsak megszaporodtak a szakállak a koncert idejére, hiszen két tag is figyelemreméltó arcrőzsével rendelkezik - a kép akkor lett teljes, mikor a Crusted-frontember Bajcsai Ádi is színpadra ugrott vendégvokálozni. Monostori Ádám duplázóhasználatát mindenképp ki kell emelnem (csak hogy a szakmázást is letudjuk, hehe), a záródal dobintrója különösen tetszett. Esélyes, hogy 2013-ban fel fog bukkanni a Carbonon is a csapat debütalbuma - kíváncsian várom, milyen lett, az élő teljesítmény alapján roppant bizakodó vagyok.

Crusted

A hazai pályán nyomuló Crusted koncertjének elejét sajnálatos módon beárnyékolta a közönség egyes elemeinek megnyilvánulása. Oké, hogy underground koncert, de hogy valaki a számok közötti konferálás alatt felüvöltözik a színpadra... ("Játsszatok má', bazmeg!", és hasonlók...) A Crusted bulijának elején aztán az említett arc a deszkákon is megjelent, és bár szinte családias látszámban voltunk, és a jelenlévők szinte mind ismerték egymást, nem hallgathatom el, mi a véleményem a színpadon megjelenő rajongókról. Úgy van, főként Randy Blythe esete lebeg a szemem előtt (de akár Dimebag Darrell tragédiáját is említhetném), mikor ezeket írom. Egyetlen rajongó sem formálhat magának jogot arra, hogy a megvásárolt jegy áráért cserébe bármiféle módon elrontsa a többiek szórakozását, gondolok itt mindenféle, előre meg nem beszélt, ad hoc módon, kivagyiságból, feltűnési viszketegségből, vagy csak a túlzott alkoholmámor következtében elkövetett akcióra, mint pl. színpadmászás és hasonlók. De nem akarok leragadni ennél a jelenetnél, mégpedig azért nem, mert a Crusted egy bazijó koncertet adott. Természetesen elhangzott a vadifriss klipnóta, A fogoly szava is, de a korábbi videós számok (a zárásként felcsendülő, piszok jó groove-val és refrénnel bíró Hallgasd, és az izomból való fejrázásra késztető Harc) is a szetlista részét képezték. Sepultura/Pantera irányultságú metaljuk nagy sikert aratott a kisszámú, ám annál lelkesebb publikum körében. Számos (hivatalos) vendég megfordult a deszkákon, a már sajnálatos módon jobblétre szenderült Astrodust énekese, Tóth Miklós, a LSIB-s Rizing János és a Groove Art-gitáros Tóth Balázs is felbukkantak egy kis vendégéneklésre. A Reason-X gitárosa, Pumi a Crusted tagja is, és maximálisan kitett magáért ezen az estén, jól kiegészítették egymást a másik gitárossal, aki engem fazonilag Matt Snellre (ex-Five Finger Death Punch-basszer) emlékeztetett. Hamarosan Bajcsai Ádit is igyekszünk elkapni egy interjú erejéig.

Let's See I'm Bleeding

A Vesztegzár és a Crusted után igen nehéz dolga volt a várgesztesi Let's See I'm Bleedingnek. Ők becsülettel igyekeztek, a pofás intró után sorozatban gyalulták a saját dalokat, melyek a death, a thrash és néhol a metalcore stílusjegyeit viselték leginkább magukon, és simán vehették volna az akadályt, mert a dalok erősek, a potenciál megvan bennük, Maróti Ádi kiállása és hangja teljesen rendben van, és Wéber Zsolti és Rizó is jól gitároznak. Réz Ádám dobos viszont pontatlan játékával némiképp rontotta az amúgy igen ígéretes nóták élvezhetőségét, emellett kétlábgéptechnikáján is akad csiszolnivaló. Pozitívum ugyanakkor vele kapcsolatban, hogy a viszonylag sok tempóváltással iszonyat húzást tud adni a nótáknak, már csak a pontosságra kéne nagyon ráfeküdni. A koncert elején amúgy előbukkantak olykor kissé koncepciótlan témaváltások, viszont a buli második felében más több alkalommal kapták el a fonalat, ilyenkor magam is majd' leszakadó fejjel headbangeltem. Kiállásra is rendben voltak a srácok, Wéber Zsoltinál többet utoljára Vörös Attilát láttam ennyit vigyorogni, emellett remekül szólózott, míg a Dime-éhoz hasonló Dean gitárral nyomuló Rizó inkább a harmóniákat hozta, jól. Maróti Ádám magas, szikár alakjával valósággal feltornyosult a mikrofonállvány mögött, és kíméletet nem ismerően hörögte végig a bulit. Emlékezetes momentumokból jónéhány akadt, az Én harcom bőgős indítása különösen megfogott. A Tükörkép című dalt emelném még ki - ez utóbbi volt a program "legslágeresebb" dala, a rettenetesen fogós főtéma mellett a középrész leállása, majd utána Rizó tiszta éneke is a műsor fénypontjának bizonyult, hogy aztán újra visszajöjjenek az aprítós résszel. Remek dal! A záró Mókusmészárlás brutális groove-ja pedig az egész estének méltó lezárása volt. 

Ezen a téli éjszakán ismét felgyulladt a remény, vannak szép számmal ígéretes csapatok a megyében, melyek még messzire vihetik a metal fáklyáját. Még több KickAssMetalNight-fesztivált a népnek!

A képekért köszönet a kemma.hu portálnak!