Dalriada - Napisten hava (2012, Nail/Hammer)

Baucsek Rajmund

2012. szeptember 29-én a beszámolók szerint nagy sikerrel lezajlott hazai és nemzetközi folk-fesztivál során lehetett hozzájutni a népszerű, Sopronból indult magyar folk metal együttes, a Dalriada friss lemezéhez. Sajnos a koncertre nem sikerült eljutnom, de a lemez október első napján egy póló társaságában a kezemben landolt. Az új anyag címe már hagyományosan egy hónapnév - a friss lemez a Napisten hava címet kapta a keresztségben. 


Az egy perc híján egy órás anyagon 12 tétel szerepel. Rögtön vágjunk is bele a legújabb remekműbe, kezdve az intro és az outro megemlítésével, melyek - már előre jelzem - kiváló keretet adnak a lemeznek. Olyan, mintha egy társaság egy népzenés táncházba érkezne meg. A kiváló Intro, amely egy felcsíki lassú csárdást takar, nagyon jó a ráhangolódásra és hallgatva az ember lába táncra mozdul. Akik a népzenét szeretik, de a metal zenét nem, ki ne kapcsolják a lemezlejátszót az Intro után, hiszen ezt követően az együttes „belecsap a lecsóba”.

Az album második száma, melyre egyébként az új album első klipje készült, elrepít minket a mesék és mondák, hagyományok világába. A Dudás bevágtat erős népzenei aláfestéssel, hagyományos „dalriadás” duettel (Ficzek András és a „szabadságra menő, valójában várandós Binder Laura jól összeszokott párosa) és emellett a remek zenészek a tételt kiválóvá teszik. A refrén pedig isteni. Miután a dudás pajtással leszálltunk a pokolba, a következő állomásunk egy sokkal szebb helynek tűnik, a Tündérkert. Azonban a szám nem éppen az a vidám dal, sokkal inkább a bánatról, fájdalomról szól, mindezt erős gitárjátékkal, népi hangszerekkel és Laura hangjával megspékelve. A dalnak van azonban pozitív kicsengése: a hazatérés. 

Dalriada (b-j): Ficzek András énekes/gitáros, Ungár Barnabás billentyűs,
Binder Laura énekesnő, Rieckmann Tadeusz dobos, Molnár István
basszusgitáros, Németh-Szabó Mátyás gitáros

Az album negyedik tétele erős népzenei betéttel indul, majd a berobbanó dob és gitárpárosnak köszönhetően remek kezdéssel megadja az alaphangulatot. Az anyagon kevés a hörgés, a korábbi lemezekkel ellentétben, ez az egyik szám, amiben felfedezhető. A dalt az előzőhöz hasonlóan szintén nem mondanám vidámnak, de ez nem is baj. Egy nehéz sorsú üldözött magyar emberről szól, aki szülőföldjét szereti és csak hazájának földjébe kérne bebocsátást. Az üldözött és szenvedő ember dala ez. Lágy kezdésű a következő tétel a lemezen. A címadó dalról, a Napisten haváról van szó. Ez a szám elsősorban szövegvilágával fogott meg. Nagyon összetett zeneileg, instrumentális betétekkel, szintetizátorral és mindemellé a hagyományaink egyikét feldolgozó szövegvilággal. Csillagos ötös track. 

Ezt követően egy hosszú útra indulunk Julianus útján és felkutatjuk a keleten maradt testvéreinket. Ennek a számnak a szövege nagyon megkapó, a Dalriada nagyon szépen dolgozta fel ezt a történelmi témát. Lélekemelő dal, magyarságot dicsőítő refrénnel. Ficzek András és Binder Laura pedig ismét zseniális. Zeneileg meg epikus, tökéletes. A lemez hetedik dala némileg hasonlít az előzőnek a kezdéséhez, majd aztán váltás és megnézzük milyen a Puszta föld… Ahol egy csata zajlott le, de eközben megismerhető a korabeli magyarok viselkedéskultúrája is, miközben a fenyegető ellenséggel a harc elkerülhetetlen. Árulások, hősiesség, történelem. A tétel zeneileg is jó egyébként, még ha kevés újdonság van rajta. De ez is kötelező, ráadásul úgy vélem, hogy remek koncertnóta válhat belőle. Akárcsak a korábbiak közül még jó pár. 

Az egyik legkedveltebb eseményem a magyar történelemből a dicsőséges nándorfehérvári diadal. A következő dal ennek állít emléket. Hihetetlenül el lett találva, epikusság felsőfokon. Nem túlzok, de tényleg úgy érzi az ember, hogy ott volt 1456-ban és együtt harcolt Hunyadival és Kapisztrán Jánossal. Egész egyszerűen megbabonázott a szám! Ráadásul a zenei alap se utolsó, a saltarello egy ismert reneszánsz korabeli táncfajta. Ez modern köntösbe bújtatva hihetetlen nagy hatást keltett. Hősies dal után kicsit a Dalriadától kevésbé hallott gitártémás tétel érkezik a sorban a hírhozókról, amely ismételten szívemhez közel álló dal - az emberi értékek, a jó cselekedetek és az önfeláldozás témáját járja körül a szöveg.  A számon hihetetlen nagyot üt a nagyjából 3 perc utáni szekció, amikor egy klasszikus metalos gitárszólót tolnak le a srácok. Némileg eszembe is jutott egy „klasszikus” film zenei része: a Piedone, ott hallottam hasonló dallamokat.

Az utolsó előtti dal mindenkinek ajánlatos, ha búskomor, ugyanis egy vidám dal, a borról, az egyik magyar nemzeti italról. Nagyon jó, főleg a népzene és a szöveg kiváló párosa miatt. Az utolsó dal pedig már-már  gót-doomos hangzást kapott és kevésbé folkos, de nem gond, sőt a lemez ekletikus voltát növeli inkább. A juhászlegény balladája egyáltalán nem szép történet: egy szerelmes, kedveséhez hazainduló juhászról szól, aki útközben banditák ölnek meg. Ennek megfelelően súlyos tétel, ugyanakkor nagyon jól össze van rakva. Tadeusz hörgése és Ficzek Andris énekhangja nagyon összepasszol, utóbbi valami zseniálisat nyújt, nemcsak az utolsó számban, hanem az egész lemezen is. A közel egy órát egy nagyon szép outro zárja Gyimesből „kölcsönözve”.

Nem akarok sok szót pazarolni az értékelésre. Nagyon kevés lemez van, ami ennyire hamar meg tud fogni. A Napisten hava kilóra megvett, nálam egyértelműen alapmű. Az elmúlt lemezek tendenciája folytatódott, a zenekar erre a lemezre még inkább összeszokott, a Fajkusz banda még jobban kiteljesült, amely határozottan jót tett az amúgy se egyszerű zenének. Kiváló album!

10

Tracklist:

1. Intro (Felcsíki lassú csárdás)
2. A dudás
3. Tündérkert
4. Napom, fényes napom
5. Napisten Hava
6. Julianus útja
7. Puszta föld
8. Hunyadi és Kapisztrán nándorfehérvári diadaláról (Saltarello)
9. Hírhozó
10. Borivók éneke
11. A juhászlegény balladája
12. Outro (Gyimesi)