Nevermore - Nevermore/In Memory EP (1995/96, Century Media)

L

Előzőleg már írtam egy cikket a Sanctuary zenekarról, amely láthatólag újjáéled, viszont a feloszlásakor belőle született a Nevermore zenekar.
A Nevermore igazán sikeres évei a Dreaming Neon Black albummal érkeztek el, sokan ezért csak onnantól veszik a lemezeiket számba, pedig az előtte lévő alkotásaik is említésre méltóak.
Folytatva a Sanctuary zenekarról írt cikket, bemutatom a kezdeti éveket, és a hozzájuk kapcsolódó albumokat.

A Sanctuary-ból kivált Warrel Dane, Jim Sheppard és Jeff Loomis mellé csatlakozott Mark Arrington dobos, majd a csapat Neil Kernon producer segítségével felvették az első Nevermore demót.

Az 1992-es Utopia demo egy tíz számos lemez, amely még viseli a Sanctuary jellegét, viszont már erősebben eltér tőle. Az első szám egy kicsit lassabb hangvétellel kezdődik, majd a tekerés a The Dreaming Mind című számban megmutatja újra, hogy a srácok még nem felejtettek el gitározni! Utána folytatódik továbbra is a lemez néhány lassabb, melankolikusabb hangvételű dallal, mint a The Hurting Words, vagy a Matricide, ezeket váltják a durvább riffekkel és tekerésekkel megtöltött számok. Személyes kedvencem a The Sorrowed Man erről a korongról.

Közben Arrington helyére Van Williams érkezett, akivel a következő felvételeket készítették.

A Century Media kiadó a demót meghallgatva azonnal lemezszerződést ajánlott a Nevermore-nak, majd 1995-ben kiadták debütáló lemezüket Nevermore néven. A rajta szereplő számok:

1. What Tomorrow Knows
2. C. B. F. (Chrome Black Future)
3. The Sanity Assasin
4. Garden of Gray
5. Sea Of Possibilities
6. The Hurting Words
7. Timothy Leary
8. God Money

A lemezen a nyolc szám közül az Utopia-n szereplő három szám is szerepel (Garden of Grey, God Money, The Hurting Words), valamint újak is, melyek még mindig méltón őrzik a Sanctuary második albumának stílusát. Az Utopia demóhoz képest sokkal jobb lett a felvételek minősége is.

A zenekar első klipje a What Tomorrow Knows című számhoz készült el.

A lemezbemutató turnén a zenekarhoz csatlakozott a zenekarhoz Pat O'Brien gitáros is, így öt főre bővült a Nevermore. Amerikában a Death nevű zenekarral (Chuck Schuldiner) játszottak, Európában pedig a Blind Guardian előzenekaraként léptek fel. A turnéról hazatérve megint nekiestek az új lemez készítésének, immár két gitárossal.

A következő pedig nem volt más, mint az In Memory EP, öt számmal, amin újra szerepel két szám új változata is a demóról;

1. Optimist or Pessimist
2. Matricide
3. In Memory
4. Silent Hedges / Double Dare (Bauhaus-feldolgozás)
5. The Sorrowed Man
6. The Tiananmen Man (demo)
7. The Seven Tongues of God (demo)
8. Passenger (demo)
9. This Sacrament (demo)
10. 42147 (demo)

Máris egy gyors számmal kezdődik, amely még nem szerepelt az előző albumokon, óriási tekerésekkel és gitárszólókkal, majd egy már előzőleg is kiadott dallal folytatódik, amit a címadó dal követ, megszokottan lassabb részekkel. A negyedik szám pedig a Bauhaus-feldolgozás Silent Hedges, ami szintén clean részekkel kezdődik, majd felváltják a húzósabb témák. Befejezőül pedig egy szintén ismert dal következik, a The Sorrowed Man.

2006-ban a Century Media újra kiadta remasterelt változatban az EP-t öt bónusz számmal kiegészítve, amelyek a következő lemez, a Politics of Ecstasy-hoz készült demók voltak. A számokban csak Jeff Loomis gitáros és Warrel Dane énekes szerepelt, a többi gépileg volt megoldva.