Paddy and the Rats - Tales From The Docks (2012, Nordic Records)

Baucsek Rajmund

2012 telén jelent meg hazánk egyik legnépszerűbb fiatal zenekarának a kelta-ír punk zenét nagyon stílusosan előadó Paddy and the Rats nagyon várt 3. albuma, a Tales From The Docks. A csapat nagy rajongótábort tud maga mögött mind kis hazánkban, mind más országokban. Teltházak, remek hangulat jellemzik a csapat működését, emellett a közvetlenség is növeli a szimpátiát irányukba. És nem utolsósorban az érett csapatmunka. Az első két lemezükkel berobbantak a magyar zenei életbe, nagyon ügyesen ráharaptak a népszerű zenei irányzatra a „folkra”, melyet ők elsősorban punkos előadásmóddal adnak elő. Ez az új lemezükre is igaz, amely 15 tételt tartalmaz, mintegy 50 percen osztoznak a dalok. Amit elöljáróban el lehet mondani a lemezről, hogy a srácok nagyon jó marketinget csináltak, fokozatosan töltötték fel a népszerű zenemegosztóra a dalokat, így a lemez megjelenése előtt nagyjából képet formálhattunk az új lemezről. Ez alapján állítom, hogy a tavalyi év egyik legjobban sikerült lemezéről van szó, és megkockáztatom, hogy ez az eddigi legjobb lemezük. És hogy miért? Nos lássuk!

Paddy and The Rats (b-j): Seamus Connelly dobos, Lord Joey MacOnkay
gitáros, Paddy O'Reilly énekes/gitáros, Bernie Bellamy harmonikás, Sam
McKenzie dudás/hegedűs/furulyás/bendzsós, Vince Murphy basszer

Már-már hagyományosnak mondható, hogy a srácok nem sokat szórakoznak a kezdéssel. Ez a hagyomány most is folytatódott. Remek táncolós, mulatós, igazi koncertdallal kezd a lemez, hazatértek a mocskok, hehe (Bastards Back Home). Már régebb óta nem jutottam el koncertjükre, de egészen biztos vagyok benne, hogy ez a punkos-ír nóta elhangzik majd a bulikon. A gyors pörgős első számot követően egy poposabb beütésű, többvokálos, persze népi hangszereket is bevető szűk 3 perces dallal folytatja a brigád (The Edge Of Life). Dallamos, erőteljesen ír hatású, igazi együtt-táncolós, könnyen megjegyezhető ütemű a következő tétel (The Captain's Dead), mely az album egyik ékköve. Paddy kapitány és társai ebben a számban is bemutatja azokat a sajátosságokat, amelyek népszerűvé tették rövid idő alatt a bandát. Az első 3 szám után egy kis visszafogott dal jön (Clown), amelyben az akusztikus, inkább a hagyományos ír folkzenéhez közelebb álló hangzás jellemző. A maga nemében nagyon jó kis darab. A kis lassúzás után ismét gyorsuló tempóba váltanak a miskolciak. A Wasted Time igazi, amerikai punkos dal, Dropkick Murphys-re hajazó hangzással. Nagyon dallamos téma, jól lehet rá táncolni, tombolni. Szóval egy újabb kis gyöngyszem. A következő dallal, amelyet elsők között hallgattam meg a srácok jóvoltából, abszolút megvettek kilóra Paddy-ék. Nem annyira komoly a téma, inkább a bulizásról, a kicsit több iszogatásról szól, nagyon jó kis népi zenével társítva. Paddy nagyot alakít az énekes poszton és az együtténeklés is igazán ütős. Minden bizonnyal haverokkal egy átmulatott éjszaka során fel fog csendülni a dal. A Drunken Tuesday is nagyon jó dalnak számít a szememben, viszont a következő dal egészen egyszerűen fenomenális, pedig a téma egyébként nem éppen kellemes. Egy szellem megbosszulja, melyet vele és szerelmével tettek. A Ghost From The Barrow igazán tökéletesre sikeredett. Nagyon rendben van a folkos-keltás hangzás és a modern zenei részek, a refrén pedig állszaggató. Nagyon sokszor meghallgattam és nem tudok betelni vele. Kötelező koncertdal!

A következő két dal is tartja a színvonalat, pedig két különböző típusról van szó. Az egyik igazi punkos nóta, némi country-s beütéssel (Celebrate); míg az album kilencedik száma egy szerelmes dal (I Always See You), ehhez mérten egy lassabb tétel, ilyenkor lehet felkérni a leányzókat. Na, jelentem elérkeztünk a lemez másik csúcspontjához, amely lényegében egy ír dal feldolgozása, legalábbis a zenei alapokat tekintve. A Red River Prince igazi dallamos, erőteljes a hegedű, skótduda és más népi hangszerek alkalmazása. Paddy kapitány, akárcsak a többi dalban, ebben a tételben is hatalmasat alakít a többiekkel egyetemben. Az együtténeklős részek is csak dicséretet érdemelnek. Egyszóval 10-es nóta! Ezt követi az igazi punkos, tombolós Let's Go Johnny. A refrén nagyon komolyra sikerült, táncolásra serkenti az embert a szám. A következő egy középtempósnál lassabb dal, a srácok „kalózos énjét” mutatja be (Scum of the Seven Seas). Ezt egy nagyon gyors, streetpunkra épülő szám követi, melynek hossza a 2 percet sem éri el - az ír hatás a háttérben még dob az egészen. Az utolsó két dal pedig méltó módon, a tempóból egy kicsit visszavéve zárja le ezt a remek albumot. De a srácok még az utolsó dalt is sikeresen lassabb-gyorsabb részre osztották fel.

Az album a csapat eddigi legjobb anyaga véleményem szerint. Nem tudok nagyon hibát találni benne, profi munka! Paddy kapitány és legénysége matrózosan fejbe kólintottak, a pub & roll újra lecsapott!

10

Tracklist

1. Bastards Back Home
2. The Edge Of Life
3. The Captain's Dead
4. Clown
5. Wasted Time
6. Drunken Tuesday
7. Ghost From The Barrow
8. Celebrate
9. I Always See You
10. Red River Prince
11. Let's Go Johnny!
12. Scums Of  The Seven Seas
13. Here We Go
14. We Are One
15. Old Wive's Tale